Igazából 20 éves vagyok, és egyedül élek. A szüleim ma fognak elutazni a világ legveszélyesebb dzsungelébe, hiszen biológusok. Ma fogok tőlük elbúcsúzni és nagyjából 3 hónap múlva jönnek haza. Na de ennyit a szüleimről. Én igazából olyan vagyok, mint a 20 évesek 90%-a. Imádok bulizni és van egy egész jó állásom egy szép kis cukrászdában. Ma a legjobb barátnőmmel Fannival megyünk koncertre este felé. Egyébként engem Horváth Krisztinek hívnak. Úristen már ennyi az idő! Nekem sietnem kéne a szüleim elé. Villám gyorsan felöltöztem és elindultam a szüleimhez. Érdekes módon mindössze 10 percet késtem.
-Sziasztok
-Szia drágám-mondták egyszerre
-Bocsánat a késésért jó utat nektek és hívjatok minél gyakrabban.
-Okés-megöleltek
Letudtam ezt is és bementem dolgozni. Ez a mai munkanap nagyon hamar eltelt. Szépen haza gurultam a kocsimmal majd valami vagány ruhába öltöztem. Majd elindultam drága Fanni barátnőmhöz. Beszállt a kocsiba és hozzám hasonlóan egy csinos ruhában mutatkozott.
-Szia Fanni
-Szia! Csinos vagy!
-Köszi! Te sem panaszkodhatsz.
-Köszi szépen!-majd röhögni kezdtünk
Mégérkeztünk a koncert helyszínére és elfoglaltuk az első sort.
-Látod csajos első sor!-mondta vidáman Fanni
-Igen nagyon örülök neki!
Elkezdődött a koncert majd jött a szünet.
Ez lett volna az első rész
