És ekkor felkeltem. Kiderült az egészet csak álmodtam. Eleinte nagyon fura fejet vágtam, mert Kriszti is felkelt és megkérdezte minden rendben van-e. Természetesen bólogattam, de a kuncogást nem tudtam elfojtani magamban. Kriszti értetlenül nézett egészen addig amíg be nem avattam a történtekbe. Utána mindent értett és ő is nevetett. A csodás nevetgélős pillanatot a fiúk ismételten megzavarták egy váratlan hívással. Mivel jó Manuel akartam lenni így felvettem a telefont. A fiúk egyszerre beleköszöntek.
- Cső Tesó. Mizu? Gyere mert kellenek az utolsó simítások a dalban.-mondták
- Áljunk csak meg-húztam fel a szemöldököm-Nem arról volt szó, hogy készen van a zene?
- Hát izé kiderült, hogy a miénhez képest túl rövid a verzéd úgyhogy kéne hozzá még írni.
- Hát ez beszarás! Na mindegy. Nagyjából fél óra múlva ott vagyok, de ma már nem szeretnék ehhez hasonló hívást kapni tőletek.
- Oké, csak egy kicsit chill Manuka. Mi csak a tényeket közöltük.-mondták ártalmatlanítva magukat
- Igazatok van, bocsi csak hát na-mondtam lesütve a szemem
- Na elég a drámából várunk tesó aztán ha kész vagy akkor mehetsz is-mondták nagy vigyorral az arcukon
- Okés na csá-fogtam rövidre
- Cső
Nagyon sajnálom manó, de nekem mennem kell.-fordultam Kriszti felé
- Hmm manó? Ez cuki. Amúgy semmi gond menjél nyugodtan, de egyél valamit mielőtt elmész-mondta nagyon aranyosan
- Okés erre nem mondhatok nemet-mondtam majd lementünk a konyhába.
- Pirítós jó lesz?
- Ahamm, köszi-mondtam majd leültem az asztalhoz
Nagyjából 15 perc múlva el is készült a pirítós és gyorsan megettem. Elköszöntem Krisztitől majd a kocsiba pattantam és siettem a fiúkhoz. Út közben írtam egy üzit Krisztinek, hogy este hatra megyek érte és, hogy addigra készüljön el. Bementem a házba csináltam egy ebbe a zenébe illő hosszú verzét, felénekeltem majd elugrottam a virágüzletbe egy szál rózsát venni Krisztinek.
Kriszti szemszöge:
Manu elment megcsinálni a verzéjét én gyorsan elmosogattam. Reggel Manu olyan cuki volt, hogy majdnem elolvadtam hiszen úgy hívott, hogy "manó". Nagyon cuki volt. Na mindegy. Volt egy kis kupi a szobámban így gyorsan rendbe szettem magammal együtt. Kifésültem a hajam, fogat mostam és neki álltam az ebédnek ami ma makaróni lesz. Először megcsináltam a tésztát majd utána a szószt. Megvártam amíg egy kicsit lehűl, hogy ne forrázzam le a saját nyelvemet. Ebéd után másfél óráig videó chat-eltem Fannival és mindenről beszámolt ami a tegnapi randin történt. Én figyelmesen hallgattam és észre vettem magamon, hogy nagyon sikerült kikapcsolnom mert ma még nem sírtam a szüleim miatt. Természetesen lelkiztem Fannival ami nagyon jól esett. Jó volt kibeszélni a fájdalmakat és kicsit "megtisztulni". Hívás után annyira elvoltam a gondolataimmal amik leginkább a szüleim és Manu körül jártak, hogy délután 5 óra lett. Neki álltam készülődni tudván, hogy Manu egy órán belül jön értem. Egy kicsit kicsíptem magam. A hajam kiengedve hagytam smink gyanánt egy kicsit kifestettem a szemem egy vissza fogott krém színű szemfestékkel. A számra egy vörös rúzs került valamint szempillaspirált is raktam magamra. Egy vörös egybe ruhát és egy hozzá illő vörös magassarkú cipőt vettem. Mire a kis bőrtáskámba minden szükséges dolgot eltettem, csöngettek. Kinyitottam és Manu állt ott egy öltönyben egy szál vörös rózsával a kezében amit oda adott nekem.
- Először is gyönyörű vagy másodszor is ez a tiéd-adta oda fülig érő mosollyal a rózsát.
- Úristen, nagyon köszönöm Manu gyönyörű ez a rózsa-mondtam majd adtam egy puszit az orrára mire ő szorosan átölelt
Sziasztok drágák!
Ez lett volna a 11. rész remélem elnyerte a tetszéseteket. Sajnos nem lesz időm még többet hozni így a következő rész csak jövőhéten kerül majd ki.
580 words
Puszi mindenkinek!<3
