Manu szemszöge:
Annyira aranyosak ezek lányok. Persze Kriszti a legszimpibb, már akkor aranyosnak tűnt amikor a backstage előtt volt a gyökér exével. Egyszerűen, ahj olyan aranyos. Csak az a baj, hogy nem merem elhívni randizni vagy ilyesmi, főleg, hogy nem akarok nyomulni és tönkre tenni mindent. Először csak ismerkedni szeretnék tudni mit szeret hol dolgozik stb. Most is olyan aranyos, jön segíteni a rántottában.
-Segíthetek valamit Manu?
-Hát azt megköszönném
-Nézd ezt tedd ide csavard fel és utána tedd oda a virslit a tojásra.
-Tényleg! Köszi szépen Kriszti.
-Nincs mit! Banyek nekem menni kéne dolgozni, de otthon van a kocsim..
-Elvigyelek?
-Hálás lennék!
-Akkor let's goo!
Beültünk a kocsiba és elindultunk a cukrászdába. Kriszti mondta merre kell menni és 15 perc múlva oda is értünk. Elköszöntünk egymástól és délután 4 órakor viszem őt haza. Most pedig megyek stúdiózni mert mindjárt 11 óra ami azt jelenti, hogy készül a fiúkkal való új zene.
Kriszti szemszöge:
Manu elvitt a cukrászdába én pedig munkához láttam. Ma szerencsére olyan emberek jöttek akik tudták mi kell így nem kellett sokat vacakolnom a tudatlan emberekkel. Mivel 15 perccel 4 óra előtt végeztem leültem a közeli park egyik padjára és Manuel Idegen albumát hallgattam. 15 perc elég hamar letelik és Manu már meg is érkezett.
-Szia Kriszti<3
-Szia Manu<3
Elindultunk haza és elég jót beszélgettünk Manuval. Mesélt ő is magáról és én magamról. Megérkeztünk én pedig felajánlottam Manunak, hogy maradjon még beszélgetni. Egy-két pohár alkohol társaságában nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon sok közös van bennünk Manuval. Nagyon szimpatikus, miközben éppen a kedvenc zenéimről beszélgettünk megcsörrent a telefonom.
-Szia drágám-mondta édesapám
-Szia Apu! Hogy vagytok? Minden rendben?
-Persze lányom anyukád épp most beszélget a kollégánkkal, de ő is jól van.
-Na örülök ennek
-Veled mizu? Milyen volt a koncert?
-Nagyon jó volt. Sajnos ott volt Máté, de az egyik énekes Manuel segített, most épp itt van nálam.
-Tán nem a barátod?
-Jajj, dehogy. Ő csak egy kedves ismerős semmi más.
-Értem. Ne haragudj de mennem kell szeretlek szia!<3
-Szeretlek szia<3-majd kinyomtam
-Kivel beszéltél?-érdeklődött Manuel
-Csak az apukámmal
-Ja értem. A szüleid mivel foglalkoznak?
-Biológusok. Mind a ketten, most épp a világ legveszélyesebb dzsungelébe vannak tanulmányozni.
-Wow ez nagyon király! És te mi szeretnél lenni?
-Hát fodrász. Most azért dolgozom ebben a cukrászdában mert pénzt gyűjtök, hogy tudjak dolgozni egy közeli fodrász szalonban.
-Uu ez nagyon jó. Tök jó, hogy ennyire tudod mi szeretnél lenni és dolgozol érte. Remélem meg lessz az állás. Szívesen adok pénzt ha szeretnéd.
-Nagyon köszönöm Manu, de erre semmi szükség. Magamnak szeretném össze gyűjteni a pénzt, de azért aranyos tőled.<3
-Okés megértem. Van valami hobbid amúgy?
-Hát imádok énekelni csak hát nagyon lámpalázás vagyok.
-Uuuu wow, énekelsz nekem valamit?
-Hát jó
Elénekeltem Manunak a Sajnálom zenét és úgy tűnt, hogy tetszett neki.
-Úristen Kriszti, rohadt jól énekelsz.
-Köszi<3
Ez lett volna a 4. rész. Ez most egy picit hosszabb lett. Remélem tetszik a történet. Puszi mindenkinek!<3
