Dallamok csillogása

Belé estem

Anna szemszöge

Új nap új kezdet.
A tegnapi eseményektől még mindig a sokk kerülget, ma viszont számításaim szerint egy unalmas napnak nézünk elébe. Átöltöztem, fölkaptam egy fekete szoknyát, egy cuki animés pulcsival meg egy hosszú lila cicás zoknit. Azért fontos hogy ne úgy nézzek ki mint egy npc.
Kiléptem a házból, hűvös de napos idő volt. Beértem a suliba. Még az első óra előtt akartam venni valami rágcsálnivalót szóval lementem a büfébe. Már épp visszafelé tartottam amikor...

-SZIA! jó téged itt látni!- kiálltotta valaki mögülem

Liza volt az, ő már 2 éve ide jár. Ő az egyik legjobb barátnőm. Megöleltük egymást.

-Mi a helyzet?-kérdezte

- Uuu nem fogod elhinni hogy mi volt tegnap ...
Elmondtam neki az egész sztorit hogy milyen unalmas volt a suli és hogy mi történt a zeneiskolában.

-ASZTAPASZTA micsoda fordulat!-kiálltott fel izgatottan
-Hát erre én sem számítottam
-Na örülök neki hogy történt valami érdekes -mondta

Elköszöntünk és mentünk az óráinkra.

Bementem a terembe és leültem ahová tegnap. Az egyik osztálytársam odajött a padomhoz. Tiszta fehér és rózsaszín ruhákat viselt, szőke haja 2 kis coffba volt.

-Szia neharagudj, szabad ez a hely?-kérdezte megszeppenve

-Igen persze -mosolyogtam rá
-Fodor Anna.- nyújtottam felé a kezem egy kézfogásra

-Barack Dalma

-Tetszik a pulcsid, nagyon aranyos. -kezdte

-Köszii ..láttad ezt az animét? -kérdeztem reménykedve.

-Igen -vigyorgott

-Mi a kedvenc animéd?-kérdezte

- A Girls und Panzer -mondtam

-Tényleg? Megnéztem de nekem kissé furcsa volt, viszont nem volt rossz

-Komolyan láttad? -kérdeztem vissza

-Persze, nagyon sok animét láttam már -mondta mosolyogva

-Neked melyik a kedvenced?

-Nekem a "My Dress-Up Darling"

-Az cuki -tettem hozzá

(becsöngettek)

Eltert pár óra...
Tesi óra után el akartam menni mosdóba.
Be is mentem

Miért van itt ennyi ember?

Amikor kiléptem a folyosóra csönd volt és egy lelket sem láttam. Gyorsan az órára pillantottam

Jaj ne már becsöngettek!

Majd elkezdtem rohanni át a folyosón.
Futottam futottam és az egyik terem ajtaja hirtelen kinyílt előttem és valaki kilépett rajta. Olyan gyorsan történt hogy alig volt időm észbe hapni és telibe nekimentem. Az utolsó dolog amire emlékszem hogy az arcom fehér fürtök közé zuhan, aztán minden elsötétült. Elájultam. Egy kis sötétség után elkezdem hallani valami hangot.

Mintha valaki engem szólítana..
Valaki a nevemet mondogatja

-Anna! Anna...

Lassan kinyitottam a szemem. Egy fehér hajú fiút láttam aki egyre egyre a nevemet mondogatta.

-Sasha...? -szinte suttogtam elhült hangon

-Jól vagy?

-Mi történt hogy kerülsz ide??-kérdeztem ilyedten

-Mindjárt odaérünk az orvosiba -mondta azzal mindig nyugodt hangjávál, amiben most egy kis aggodalmat is éreztem

Ekkor jöttem rá hogy a kezében tartva futólépésben megy velem a folyosón át. Belekapaszkodtam, az elsápadt arcom kicsit kipirult, de szerintem nem vette észre. Már teljesen magamnál voltam amikor beértünk az orvosiba. Engem Felfektettek az ágyra és elkezdek faggatni

~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ugyanez az esemény Sasha szemszögéből

Éppen magyarórára csőngettek be. A tanárnő belépett megvolt az óra eleji jelentés, kimerült hogy a tanárnő rossz tankönyvet hozott be véletlenül, és megkért engem hogy menjek el a tanáriba és hozzam be a tankönyvet.
Meg is indultam ki nagy lendülettel léptem ki a folyosóra és hirtelen egy nagy nyomást éreztem a vállamon, majd elvesztettem az egyensúlyomat. Valaki nekemjött és majdnem átesett rajtam.
Mindketten a földön landoltunk, de szerencsére sikerült megragadnom a kezét így nem verte be a fejét a földbe.
Amikor ránéztem egy pillanatra megállt bennem az ütő.
Anna? Ő mit keres itt? -futott át a fejemben a gondolat.
Azonnal feltápászkodtam és a nevén szólítottam. -Anna!
Semmi válasz, egy sokk futott végig a testemen nagyon fáj őt így látni, szerintem nincs eszméleténél, és ráadásul ez az én hibám.

-Anna... -mondtam pánikolva

De még mindig semmi válasz.
Talán nem állt meg a szíve gyorsan lecsekkoltam a pulzusát és lélegzett is. Lehet hogy csak elájult, be kell vinnem az orvosiba. A táskáját a hátamra vettem majd óvatosan a karjaiba vettem őt és sietve elindultam az orvosi felé.
Útközben megint megpróbáltam hozzászólni.

-Anna...Anna!

-Sasha...? -hallatszott egy halk hang

Ránéztem és ő zavarodottan érzett vissza rám

-Jól vagy?

-Mi történt, és hogy kerülsz ide??-kérdezte bizonytalanul

-Mindjárt odaérünk az orvosiba.- mondtam kicsit halkabban nyugodt hangon

Nagy kő esett le a szívemről mikor magához tért végre.
Belémkapaszkodott és beértünk az orvosi szobába. Óvatosan az ágyra fektettem.

~~~~~~~~~
Vissza Anna szemszögéhez

-El tudnátok mondani hogy mi történt? -kérdezte a sulidoktor

-Azthiszem elájultam

-Véletlenül egymásnak mentünk. -mondta Sasha.

-Nem fáj semmi? -szólt a doki

-Nem, már jól vagyok, már történt ilyesmi korábban is

-Pár dolgot meg kell vizsgálnunk utána a legjobb lesz ha felhívjuk a szüleidet és hazamész pihenni

Ezután megvizsgálták a légzésemet, megmérték a vérnyomásomat és felhívtam anyát hogy jöjjön értem.
Sashát megkérték hogy kísérjen le engem és várjon velem amíg anya ideér.

Kimentünk a folyosóra és elindultunk kifelé.

-Sosem mondtad hogy ide jársz.-mondtam

-Idén iratkoztam be

-Én is

Odaértünk az aulába, és leültünk.

-Tényleg volt már ezelőtt is hogy elájultál?-kérdezte egy kis csend után

- Igen egy párszor. Egyszer elájultam egy temetésen, de legalább kivittek a kocsiba és nem kellett tovább hallgatnom azt a hosszú unalmas beszédet. -mondtam, és elmosolyodtam. Akkor eszembe jutott hogy akkor is ugyan így, a nővérem férje felkapott mint most ő

Nevetett majd, rám mosolygott

-Nem vagy semmi

-Szerdán van a másik szolfézs órád?- kérdezte

-Igen, hétfőn és szerdán járok

-Akkor holnap nem megyünk együtt..? -vetette fel, mire a szívem dobannt egyet

-Jó ötlet

Anyukám megérkezett, elköszöntem Sashától és hazamentem. Otthon pihentem és ettem dobozos levest.

Még csak 2 napja van szeptember de már annyi minden történt el se hiszem, nem gondoltam hogy a szeptember ilyen élnénydúsan fog kezdődni.