Dallamok csillogása

Sötétből a fénybe

Sasha szemszöge

Még csak 3 napja hogy ebbe az új iskolába járok de már van pár barátom: Beni, Marcel, Félix és Simon. Ők már régebb óta ismerik egymást, velük szoktam lógni, jófejek.
Ma reggel mentem be az osztályterembe a spanok ott ültek egy asztal körül és nyomták a Csgo-t

Tipikus -gondoltam

Amint Félix meglátott elkiáltotta magát

-Nézzétek megjött Alexandr!!

-Csak Alex -mondtam és leültem közéjük.

-Hát veled meg mi történt? -kérdezte Simon

-Hogy érted? -kérdeztem zavarodottan

-Nem is említettem tegnap? -szólt közbe Marcel

-Beléesett egy csaj -monda Marcel komoly hangon

-Uuuuu -gúnyolódott Beni és Félix

-De nem úgy fiúk -forgattam a szemem
-Szó szerint majdnem átesett rajtam

-Azt láttam -helyeselt Marcel

-Mi tényleg?  -kérdeztem meglepetten

-Igen, épp mentem mosdóba, amikor hangos lépteket hallottam és elnéztem a folyosó irányába, és annyit láttam, hogy Alex kilép a teremből és futásból nekimegy egy hosszú sötét hajú csaj -mondta Marci kuncogva

Simon felnevetett.

-Azt hiszitek ez vicces.!? - emeltem meg a hangom
-Nem hiszem el fiúk hogy ennyire  nem tudjátok mérlegelni  a dolgok súlyát. Mindet kiröhögni, az bezzeg megy, majd megnézem atyátok temetésén is ilyen jó lesz -e a hangulat...

-Jó reggelt! -köszönt Szabó Katalin tanárnő

Gyorsan a helyemre siettem  és elkezdődőtt az óra. Nem nagyon  tudtam koncentrálni mert végig azon járt az eszem ami történt.
Miért reagáltam így? 
Bár jogos volt azért kicsit durva voltam.
Na mindegy

Anna szemszöge

-Még hány perc? -súgtam oda Dalmának akinek már mindenen járt az esze a Hammurappi uralkodásán kívül. Az órájára nézett és felmutatta három ujját.

-Hála az égnek

3 perc múlva ki is csöngettek. Dalma már felpakolva készen állt hogy induljon, én még épp hogy befejeztem a vázlatot.

-Mennyél csak majd utánad megyek - majd pakolni kezdtem.
Kiléptem az osztályteremől és sietve indultam el a tesi öltöző irányába.
Elhaladtam egy pár fiú mellett és az eggyik leszólított.

-Hé hajas baba! -kiáltott hangosan röhögve Simon
-Nem te voltál aki tegnap átesett valakin és elájult?

-És ha igen? Neki mentem Sashának és? Baleset volt -vágtam oda

-Uuu hallottátok? "Sasha"...? -kiabált már szinte Marci úgy hogy a folyosón páran oda is néztek

-Hagyjatok békén -rivalltam rájuk, bár nem azzal a hangerővel amivel szerettem volna ami annyit tesz hogy eléggé halkan

-Jaj mi a baj? Vigyázz nehogy megint elájulj -folytatta

A másik két fiú Félix és Beni aggodó tekintettel nézett rám. De csak álltak ott a háttérben.

-Na és most hol van a kis "Sasha" hogy megvédjen? -nevetett
-Szólítottál te féreg? -lépett közbe Alexandr a  semmiből, majd azzal a lendülettel megragadta Marcit, fölemelte és a falhoz szorította.

-De Alex én...-kezdte volna Marci de Sasha egyből közbevágott

-Na idefigyelj te kis szar, és ez a többieknek is szól -nézett a többi fiúra majd folytatta. -Ha mégegyszer meglátom, hogy Anna közelébe mentek, akkor valamelyikőtök temetésén látjuk viszont egymást

Marci szemeiben látszódott a rettenet. A három fiú sokkban állt mintha épp most mondták volna ki halálos ítéletüket.

Sasha elengette Marcelt aki leesett, és a kis zuhanástól összeesett a földön, utána megragadta a karomat és kihúzott közülük. Olyan érzés volt mint amikor a sötét hideg éjszaka után az első napsugár bukik a horizont fölé bevilágítva a füves lankákat, és reménnyel tölt el.

-Jól vagy? -nézett rám csillogó kék szemeivel, és aggódó tekintettel.

-Most már igen köszi -válaszoltam kicsit elpirulva

-Ha bárki bánt nekem szólj és egy órán belül egyenlővé teszem a földdel -jelentette ki magabiztosan. Rámosolyogtam és az órámra néztem.

-Majd délután találkozunk! -majd sietve elindultam
-Szia!-kiáltotta utánnam.

Odaértem a tesi öltözőbe.

-Hát te meg hol a viharban voltál!?-kérdezte Dalma

-Nem fogod elhinni...-kezdtem a mesélést
...

-Most komolyan fölkapta a csávót? -kérdezte hüledezve.

-Igen de mintha nulla erőfeszítés lett volna

-Huu akkor val'szeg jól ki lehet gyúrva

-Hát pedig ahoz képest nem is olyan széles a válla...

Sasha szemszöge

Egész nap nem is beszéltem a fiúkkal. Nagyon kiakadtam az után ami ma történt. Úgyhogy csak csendben ültem a helyemen miközben Ic3peakot halgattam a fülesemmel. Egyik szünetbe kimentem a folyosóra egy kicsit kinyújtóztatni a lábaimat.

-Hé Alex! -kiáltotta mogülem Felix

Hátra néztem, ott állt Benivel együtt

-Mivan jöttetek belém kötni? -néztem le rájuk hideg tekintettel

-Az az igazság, hogy bocsánatot szeretnénk kérni -kezdte Beni

-Mégis miért?

-Mert nem védtük meg a barátnődet

-Előszöris, ő nem a barátnőm -szegeztem le komoly hanggal
-Másodszor meg ne akarjátok így kihúzni magatokat a slamasztikából

-Bocsi, lehet, hogy tényleg annak tűnhet de nem az. Nem mi csináltuk a feszkót mi csak álltunk ott mint két idióta ahelyett, hogy megvédtük volna szegény lányt -szólt Félix aggódva.

-Ezt most simán elhihetném nektek de, majd megkérdezem ezt tőle is, és utána beszélhetünk

-Jólvan remélem rendeződnek a nézeteltéréseink

~az iskola után~

Vége lett az utolsó órának is majd kimentem az épület elé.

-Szia! -jött oda Anna

-Mehetünk?

Elindultunk a zeneiskola felé.

-Lehet egy kérdésem?

-Aham -mondta játékosan

-El tudnád mondani, hogy pontosan mi is történt? -kérdeztem félve

-Mikor?

-Amikor az a pár idióta beléd kötött..

-De igazából csak két fiú bántott engem a másik kettő csak állt ott, szerintem nekik egyáltalán nem tetszett a helyzet mert aggódó tekintettel néztek rám

-Ja ők Félix és Beni. Mint kiderült ők nem kőbunkók

Lassan odaértünk a zeneiskolába és elváltak útjaink.

-Köszönöm hogy ma megvédtél!

-Még szép

Ezután mindketten mentünk külön az óráinkra. Zeneiskola után hazamentem. Furcsa érzések kavaroktak bennem a mai nap után, nem sok emberért tettem meg ennyit, bántottam az egyik barátomat, azért ez egy kicsit durva volt.
Már több mint egy hét telt el mióta beszéltem Andrejjel...
Gyorsan  megnyitottam a telegrammot és írtam neki

"Szia <3
"Hogy vagy??"