A barátság és a szerelem között

Osztály karácsony....

Ma csengő szóra ébredtem úgy reggel 6 körül. Nem nagyon örültem neki mivel most 9-ig aludhatnék mert 10:00-re kell menni osztály karácsonyra ma lesz az utolsó nap.
Nagy nehezen le jöttem a lépcsőn és ki nyitottam.
-Szia Ava.
-Nick? Szia te mit keresel itt?- dörzsölöm meg a szemem.
-Ömm bocsi de anyud csomagját hozzánk rakták le. Tinának hívják nem?
-De de igen igen köszi hogy ide adtad. Hogy hogy ilyen korán fent vagy?
-Ava. Nagyon fáradtnak tűnsz mennyit aludtál?
-Ömm nemtudom 1-2 órát. Miért?
-Na jó én most megyek addig te még aludj? Oké?
-Jó köszi szépen szio.

Fel se mentem a szobámba lefeküdtem a kanapéra és ott aludtam.

Szintén csengőre kelltem.
Fel kelltem és megnéztem ki az.
Megint Nick volt az.
-Ava még pizsamában? Fél 10 van.
-Tessék???
-Amúgy miért csengettél? Nem mintha zavarsz vagy ilyesmi.
-Gondoltam mehetnénk együtt.
-Ömm jó gyere be addig gyorsan elkészülök.

Bejött. Felmentem és elkezdtem készülni. Fel vettem egy fekete cica nacit meg egy hosszú kötött zöld pulcsit. Bedezodoroztam és parfümöztem magam. Aztán gyosan fogat mostam és fel kaptam a telóm meg az ajándékot. Le szaladtam fel vettem a kabátom és a bakancsom.
-Ava! Gyere szeretnék adni valamit!
-Miért? Én nem vettem neked semmit sem.
-Nem baj. Tessék! -nyújt át egy mikulás sapkát.
-Ömm köszönöm de ezt miért kapom?
-Mondjuk azért hogy össze öltözzünk.
-Várjunk mi?
Rá húzta a fejemre a sapkát és elő vett még egyet amit fel tett a fejére.
-Te tényleg őrült vagy! Köszönöm.
-Szívesen. De mostmár induljunk.
-Nick! Ott van mézeskalács vegyél belőle.
-Nem kérek köszönöm de aranyos vagy.
Elindultunk pont időben beértünk.
Leültünk a helyünkre.
-Nick te kit húztál?-szólók hozzá halkan.
-Flóriánt. Te?-suttogja.
-Medit.-suttogom.
-Komolyan? Ugye nem vettél neki ajándékot?
-De vettem.
-Mit vettél?
-Vettem neki egy sima csokit, kókuszos testpermetet meg a kedvenc kókuszos arcmaszkját. A kókusz a kedvenc illata. Te mit vettél Flóriánnak?
-Te aztán tényleg kedves vagy.
Nem nagyon ismerem szóval vettem neki egy tusfürdő, deozdor, parfüm szetett.
-Végülis. Sosem használja ezeket.-nevetek.
Gyorsan el vette a kedvem amikor Medi és Noah kézen fogva jöttek be.
-Figyu ne is foglalkozz velük. Látják rajtad hogy idegesít. -szól hozzám Nick.
-Köszi.
Be jött az ofő.
-Sziasztok. Akkor kezdjük az ajándékozásal. Kezdjünk két új osztálytársatokkal mivel lányoké az elsőbbség emiatt Lina te kit húztál?
-Avat! -fel áll és ide hozza nekem az ajándékot.
-Boldog karácsonyt! Depi ropi-suttogja a fülembe.
-Köszi.
Elkezdtem megnézni mik vannak benne.
Először megpillantottam egy csomag ropit. A célzást egyből megértettem.
Másodjára egy kis cetlit találtam.
Úgy gondoltam nem teszek bele édességet tudod nehogy elhízz!xdd
Végül volt benne egy utolsó "ajándék" szintén egy cetli.
Tudod Jason az unokatesód eléggé helyes. Ő is megvolt már neked?
Innen is puszilom drága apád és húgod jaj a kis szegény Melodyt meg a vérszerinti apádat nemtudom puszlini mert ők már nincsnek.
Boldog karácsonyt! Depi ropi.
Melody nevét olvasva könnyes szemekkel rá néztem Nickre le raktam a cetlit és ki szaladtam a teremből.

Nick:
Nemtudom mi történt vele. Megfogtam az ajándékot elkezdtem megnézegetni ahogy megláttam a cetlit. Már egyből rájöttem.
Fogtam magam és oda mentem a tanárhoz a kezébe raktam a cetliket.
-Csak neveket mondok Medi,Lina,Rebi,Noah, Flórián. Olvassa el addig én megkeresem Avat.
Egyből sejtettem hova megy a könyvtárba ami meglepő módon ilyenkor is nyitva van.
Megláttam őt ülni az asztalnál.
Oda mentem hozzá és leültem én is.
-Ne foglalkozz vele! Hülye. Tudja, hogy te sokkal jobb vagy mint ő. Nincs magával megelégedve.
-Könnyű ezt mondani miközben épp a halott hugodat meg a halott apádat emlegetik miközben azt mondja, hogy lefeküdtem az unokateómmal?
-Halott?
-Iiigen tudod volt egy húgom Melody meg volt egy vérszerinti apám aki alkoholista volt és részegen verte anyámat én hívni akartam a rendőröket de a saját apám fegyvert fogott rám és a húgom meg megvedett de meg is halt és az apám nem akarta vállalni érte a felelősséget emiatt magát is megölte ez Spanyolba történt.
-Avaa... Ééén sajnálom.
-Sokszor gondolkoztam azon, hogy mi lett volna ha nem szalad elém? Ha én haltam volna meg?
-Valószínűleg ő is ugyan úgy érezné magát mint most te. Tudom nem megnyugtató de ez az igazság. Ha te meghaltál volna akkor ki segített volna abba, hogy ötös legyen a matek tz-m?
-Mi?
-AVA ÖTÖS LETT!!!
-ÜGYES VAGY!-ölel meg.
-Képzeld ha a maradék kettő is ötös lesz akkor négyes helyett ötöst adna! Majd szünetben segítesz?
-Hogy a fenébe nem? Nem megyünk el korizni?
-Hááát.... Nemtudom nemtudok korizni?
-Nem baj!
-Ömm jó menjünk.
-Nem messze a sulitól van egy pálya oda mennénk. Viszont nekem haza kéne mennem a korimért.
-Miért van saját korid?
-Csak úgy.
-Addig te menj el a pályára bérelj korcsolyát én addig haza megyek az enyémért. Tessék itt a pénz. Tekintsd ajándéknak a sapkáért.-kacsint rám.

Ava:
Miután oda adtam neki a pénzt utána kimentünk a suliból Nick elindult a pálya felé én meg elindultam haza. Szerencsére nem lakok olyan messze a sulitól. Emiatt haza szaladtam, fel mentem a szobámba fel kaptam a koris tagyómat és egyből indultam vissza.
Oda értem a pályára és Nick pont akkor vette át a koriját.
-NICK!-szólók oda neki.
-Szia Ava!
-Na készen állsz?
-Igen.
Mindketten leültünk a padra Nick elkezdte fel venni a korit én meg magamhoz vettem a táskát. Ahogy kinyitottam ki esett belőle egy papír nem foglalkoztam vele. Fel vettem a korim és fel álltam.
-Aha szóval emiatt van saját korid.-szól hozzám Nick.
-Mi?-fordulok meg.
-Ava Clarie Baker első helyezet.
-Nick azt add vissza!-próbálom tőle el venni az oklevelem amit szereztem.
-Nem!
-De Nick kérlek.
-Kapj el ha tudsz!-megy fel a jégpályára.
Utána mentem és elkezdtem kergetni őt.
Nick egyszer csak megáll és közelebb jön hozzám.
-Szóval műkorcsolyázol?-néz le rám.

-Szóval te mégis tudsz korizni sőt a mozgásod alapján jéghokis vagy.-mondom neki.
-Talált süllyedt. Honnan jöttél rá tudom hülye kérdés de akkor is?-nevet.
-Általában akik nem tudnak korizni és elsőnek lépnek a pályára félnek vagy valaki kezét fogják és legtöbbször a jégre lépéskor megijednek, viszont te szívbaj nélkül maga biztosan rá léptél és a mozgásod alapján is meg sokkal erőteljesebben lépsz a jégre.
-Te aztán ezt jól ki figyelted! Nem jöttem volna rá, hogy te műkorizol.
-Persze mivel pasi vagy.-nevetek.
-Hogy hogy nincsenek itt annyian?
-Ezt komolyan megkérdezted? Iskola idő van.
-Jogos. Te mióta műkorizol?-kezd el korizni.
-Igazából nem magam miatt kezdtem Medi miatt úgy 11 évesek lehettünk mikor Medi ki találta mi lenne ha elkezdenénk a szüleink bele egyeztek. Mindkettőnknek tök jól ment viszont az edző Medit nem akarta versenyekre be nevezni nem értettük miért. Medi rohadt jól korizott. Engem viszont annál inkább szeretett volna. Viszont én nemet mondtam. Egészen addig amíg még Medivel össze nem vesztünk tudni kell mi mindig veszekedtünk. Annyira haragudtam rá, hogy direkt elkezdtem versenyekre járni nem volt szép tőlem de minden egyes alkalommal örültem, hogy megvan munkám gyümölcse. Már 13 voltam amikor vissza költöztünk Spanyolba akkor abba hagytam és azok óta nem járok kori edzésekre se versenyekre.-mentem én is mellette.
-Wow erre csak ennyit tudok mondani.
-Köszi. Neked van valami storyd a hokival kapcsolatban.
-Nincs.
-Nincs vagy nem akarod elmondani?-kacsintok rá miközben elkezdtem hátra fele menni.
-Tényleg nincs.
-Hát jó én nem erőltetek semmit sem.
-Amúgy nem gondolkoztál azon, hogy újra elkezd?
-Nos, őszintén gondolkoztam de valahogy sosem jutottam dűlőre. Te versenyszerűen hokizol is úgy értem jársz edzésekre?
-Igen, mióta ide költöztünk tudod nem mindig Spanyolba laktunk.
-Valahogy selytettem, nem nézel ki egy vérbeli Spanyolnak.-gúnyolódok.
-Haha.
-Nick... Lehet kicsit tapintatlan és illetlen kérdés de apukád hol van? Nem láttam még őt egyszer se.
-Nem, egyáltalán nem illetlen az apukám nos hát ő elhagyott engem meg anyát miközben ő Rachelel volt terhes.
-Nick én sajnálom.
-Nem kell.

Ott voltunk egészen estig aztán meg elindultunk haza.