Harry Potter Oneshots

Gellert Grindelwald X Reader

SergeantJacqueline kérésére. Remélem tetszik❤️

-Biztos vagy ebben Gellert?
-Igen.
-Ez nem egy visszafordítható varázslat és az se biztos, hogy sikerülni fog.-fejeztem ki az aggódalmaim.
-T/N nincs semmi veszteni valónk, legalábbis nekem nincs, neked nem kell velem tartanod. Te folytathatod tovább az életed itt...nélkülem...
-Nem akarom tovább folytatni az életem nélküled, se itt, se máshol. Szeretnék örökre veled maradni. Csináljuk.
-T/N nem kell azért ezt csinálnod mert én ezt akarom.
-Nem ezért teszem Gellert, hanem azért mert én is ezt szeretném.-vettem elő a pálcám és indultam el a szobába, ahol már minden elő volt készítve.

Nem olyan rég Gellertel találtunk egy varázslatot egy könyvben. Nincs sok feljegyzés a varázslatról, de ha sikerül akkor egy másik világba kell átjutnunk. Egy olyan világba, ahol minden jó lenne. Amint beérkeztem a szobába leültem a helyemre. A szobába egy kör volt felrajzolva különböző rúnákkal a közepén két kör volt. A varázslat szerint Gellert ül az egyikbe, a másikba én. A két kör között egy kisebb kör található, ezen a körön egy váza helyezkedik el, amibe egy fehér rózsa van és a váza mellett pedig két kés.

-Készen állsz?-kérdezte.
-Sose voltam még ennyire kész.-mosolyogtam rá biztatóan, miközben leült a helyére.-Csináljuk.-vettem a kezembe az egyik kést.
-Találkozunk a túl oldalon.-suttogta mielőtt elkezdte mondani a varázsigét és közösen egy kis vért a rózsára csepegtetünk.
-A túl oldalon.-mosolyogtam rá mielőtt a varázslat fénye elvakított.

Végre boldogak lehetünk Gellertel egy varázslat nélküli világban. Csak ő és én. Remélem sikerül a varázslat.

-Hölgyem jól van?-segített fel egy férfi, aki nagyon ismerős volt valahonnan, de nem tudom, hogy honnan.
-Igen, köszönöm.
-Olyan furán néz rám. Van valami az arcomon?
-Igen vagyis nem, csak... olyan ismerős valahonnan.
-Nem hinném, hogy találkoztunk előtte. Egy ilyen gyönyörű lányra csak emlékeznék.
-Akkor itt az ideje, hogy megismerjük egymást. T/N V/N, örvendek a találkozásnak.
-Gellert Grindelwald, én is örvendek a találkozásnak.

Time Skip, mert T/N és Gellert újra megismerték egymást és szerelembe estek.

-Tudod, sokat gondolkodtam.-szólalt meg Gellert.
-Igen?-néztem rá kérdően.-Pontosan miről?
-Hogy nem lehet véletlen ez az egész. A találkozásunk, hogy ismerős voltam neked és bevallom, ahogy egyre jobban ismertelek meg nekem is ismerős lettél. Mintha...
-Mintha?
-Mintha tényleg ismertünk volna egymást előtte.
-Bárhogy is legyen egymásra találtunk és boldogok vagyunk együtt.
-Igazad van. Szeretlek T/N.
-Én is téged Gellert.-csókoltam meg.