Néző a meccsről

Viki Morton

Reggel egy fokkal jobban indult a napom tudván hogy ma újra vannak edzéseim.Nem is kellett sokat nyöszörögnöm egyből a konyhába mentem ahol feltettem egy adag kávét főni,a fürdőbe be érve rá kellett döbbennem hogy borzalmas az a látvány ami vissza néz rám szóval fel is kötöttem a hajam és neki láttam az arcomnak.Miután mindennel megvoltam megmostam a fogam és egy hajcsattal fel csatoltam a hajam és következhetett az a dolog ami mindig gondot okoz a reggeleimben.Igen kitalálhatjátok a ruha választás sokat gondolkodtam hogy farmer vagy mackó de végül fekete mackóra esett a választás és apukám egyik pulcsiját kaptam magamra.

A kávémat gyors átöntöttem egy termoszba és már úton is voltam.

A suli nem igazán volt érdekes,haza fele már a fiúkkal és Oliviaval mentem.
-Ki mit csinál ma?-kérdezi Daniel.
-Lehet alszom egyet nem tudom-válaszol Mason.
-Olyan unalmas vagy,ti lányok??
-Takarítanom kell-válaszol Olivia
-Pestre megyek-válaszolok hanyagul de mindenki rám néz.
-Hoppá csak nem egy fiúhoz-kérdezi Connor a szemöldökét huzogálva.
-Nananaa nem akkor nem mehetsz-kapja fel a fejét Jake.Ezen csak jót mosolygok de inkább nem válaszolok,nem kell tudniuk hogy mi dolgom Pesten de észre veszek egy fürkésző tekintetet magamon.Liame.Ahogy rá néztem ő a tekintetét az enyémbe furta és most volt időm megfigyelni a szép méreg barna szempárját.
-Muszáj elmennem minden heten 2-3szor-szakadok ki a szemezésből és Jake felé fordulok.
-Itt hagysz?!!!-játsza a sértődöttet.
-Hétköznap haza jövök,hétvégenként viszont igen-paskolom meg a hátát gyengéden.
Közben haza értünk nem igazán beszélgettünk a liftben mindenki gondolkodott valamin halható volt ahogy a fogas kerekek kattognak mindenkiben.A házba be érve a cipőt le dobtam a lábamról és ágyba vetettem magam.

Liam Peterson
Mikor meghallottam hogy Viki Pestre megy és lehet hogy egy fiú miatta egy fura érzés fogott el bár fogalmam sincs mi talán aggodalom de mi miatt hiszen alig ismerem a lányt teljesen bolond vagy Liam szedd már össze magad mivan veled mostanában borzalmas.Haza érve a fiúkkal a konyhába vettük az irányt mivel a sulis koszt nem igazán egy három fogásos ebéd így mind a konyhába mentünk.És megint ott tartunk hogy mindenki éhes de seki nem akar főzni de rendelés már unalmas volt felfordul a gyomra ha megint egy adag pizzát kell magamba tömnöm ble,a konyhára csend telepedik és mindannyian szúrós szemmel méregetjük egymást.
-Én nem főzök csapatkapitány vagyok-szólal meg elsőnek a nagy CsK Mason.
-Hogyne húz ki magad ezzel, baromság-csattan fel egyből James.
-Jó akkor mi legyen?-kérdezi Oliver
Hosszas tanakodás és csend után Noah arcára egy ravasz mosoly ül.
-Na mi jutott eszedbe Baker?-kérdi kíváncsian Jake
-Vannak nekünk csinos szembe szomszédaink
-Hogy ez miért nem jutott eszembe az asszony majd főz nekem-csillan fel a szeme Olivernek
Több szó és beszéd nem is kellett mindenki felpattant és ki mentünk a folyosóra és be kopogtunk Olivia nyitott ajtót.
-Mit....-azt hiszem másra számított.
-Szia szívem tudod mennyire szeretlek-mosolyog rá Oliver.

Olivia Singh

Haza érve egyből neki álltam takarítani és főzni mert a fiúk tuti nem főznek.A fürdőbe vettem az irányt ugyanis szennyest kell válogatnom aztán kimosni,közben zenét hallgattam de nem túl hangosan mert Vik alszik.Nagy nehezen elindítottam a mosó gépet fu még mindig nem értek én ehhez na majd bele jövök,ezután rendbe raktam egy kicsit a nappaliban ekkor ajtó nyitódás hangja csapja meg a fülem amire egyből oda kapom a fejem.
-Szia-köszönt a barátnőm kissé reketes hangon.
-Szép napokat álomszuszék most indulsz?
-Aham mindjárt csak még átöltözöm
-Csinos legyél a randira-kacsintok rá amit ő egy szemforgatással reagál le.Ő a szobájába megy én meg meghallom a mosógép halk csipogását ami jelzi hogy ideje tovább tennem a dolgom.A mosógépből kipakolva a ruhát hallom ahogy Viki kiabál.
-Elmentem-és már csak az ajtó csapódást hallom.
Nem is foglalkozok nagyon a történtekkel az erkélyre megyek kiteríteni a ruhát mivel elég szépen süt a nap mostanában és ki kell élvezni ezt.Amint végzek a dolgaimmal a kanapéra dőlök ekkor ugyan kopognak biztos Viki hagyott itt valamit,az ajtóhoz megyek és kinyitom.
-Mit....-ekkor realizálódik bennem hogy nagyon nem Viki áll előttem hanem 8 fiú.
-Szia szívem tudod menyire szeretlek-mosolyog rám Oliver aha valamiben sunyulnak ha mindannyian itt vannak még Mason is.
-Aha hogyne mit akartok?-méregetem őket elég gyanusak de aztán leesik és jót mosolygok rajtuk.
-Tudod kicsim 8 éhes hokis áll előtted,nem főznél nekünk??-kezd el pislákolni mint egy kisgyerek aki nem kapott nyalókát.
-Gondoltam hogy nem főztök gyertek be most kezdtem el-állok arrébb az ajtóból.

Viki Morton

Épp a vonaton ülök ami felvisz engem Pestre.Igen gondolom bennetek van az a kérdés miért nem árultam el hogy miért jövök fel ide erre igen egyszerű a válasz nem szeretném hogy tudják mert itt mindenki utál engem mivel én vagyok a ˝Logan Morton a híres hokis kislánya˝ és nem igazán szeretem ezt a nevet,meg még a többieknek se esett le igazából jó megértem hogy Olivianak nem de azt hittem Masonnak majd leesik de nem senkinek de nem így legalább tiszta lappal kezdhettem és nem így mint Pesten ezzel a névvel aminek igazán örülök aminek viszont nem az az hogy egyszer bizony le fog nekik esni és nagyot koppan.A vonatról leszállva ismerős levegő csap meg,más mint Szegeden de egy kicsit hiányzott már 2hete hogy elhagytam Pestet.

Öltözőben vagyok jelenleg a kulacsomba töltök vizet és hallom hogy az edző kéri hogy menjünk.A pályára lépve végre úgy érzem otthon vagyok,hónapok óta tátongott bennem egy üresség és most végre nem érzem a kongó üresség már nem kong ami mosolyt csal az arcomra.Bemelegítés után egy kevés labdatartó és kapura rúgás volt,utána meccseztünk minden jól ment mind addig amíg egyik társammal nem ütköztünk amivel semmi baj mert benne van a pakliba de nagyon rosszul érkeztem nem tudtam a bokámra rá állni.

Beszéltem apuval és hazavisz,a bokámra került bokaszorító így legalább rá tudok állni.Ki sétálok a sötét utcára és várok és várok egészen elbambultam mert csak a piros Lamborghini sárga fényére figyelek fel,majd be szállok.