Néző a meccsről

Viki Morton

Reggel össze szedtem magam mert nem lehet az hogy Liam miatt ennyire összezuhanjak,mi értelme lenne hisz csak barátok vagyunk.Szépen össze szedtem magam majd a konyhába ahol Olivia álmosan ült az asztalnál kávéval a kezében.
-Jól vagy?
-Persze miért ne lennék-néztem rá kérdően miközbe kitöltöttem magamnak egy bögre kávét.
-Hát tudod Liam,azt hittem hogy....
-Ja nem egyáltalán nem zavar-mosolyogtam és belekortyoltam a kávéba.
-Szuper mert áthívtak a fiúk minket csinos legyél-kacsint majd távozik.Ez után én is elmentem öltözni majd együtt mentünk át a szemközti lakásba.Én egyből lehuppantam a kanapéra Noah és Connor közé és együtt néztük a filmet,Olivia pedig Oliver szobájába vette az irányt.Csengettek én meg úgy voltam vele hogy senki sem nyit ajtót ezért a kilincsért nyúltam,ám de valaki még is az ajtóhoz sietett és össze ért a kezünk ahogy megláttam az illetőt elkaptam a kezem és megvártam még ő kinyitja azt az átkozott ajtót.
-Á Liam-ölelte át egy nő miközben az említett viszonozta az ölelést.Mégis ki ez?
-Szia anya-mondta nyugodt hangon miközben hátrébb lépett.
-Nocsak a barátnőd?-nézett rajtam végig mosolyogva-jó fogás-suttogta de nem elég halkan.
-Dehogy Miss Peterson,Viki Morton vagyok a szomszéduk a fiúknak és barátok vagyunk-nyújtottam a kezem amit ő el is fogadott.
-Persze persze ne nekem hazudjatok-legyintett majd Liam szobája felé vette az irányt és a fia követte.Najó ez nagyon fura volt ekkora viccet én meg Liam ne nevettesen Miss Peterson.Vissza ültem Noah és Connor közé.
-Mit szólt hozzád Liam anyja?-emelte rám a kék szemét Connor.
-Azt hitte hogy a csaja vagyok-fintorodtam el bár ha belegondolok...Mi dehogy!Nem gondolok bele semmibe.
-Hát néha én sem tudom megmondani pontosan hogy mik vagytok-jegyezte meg Noah a tévét bámulva.
-Ezt nem mondhatod komolyan Noah!-fordultam teljesen felé.
-De igen,döntsétek el lassan mert kezdem unni ami itt van-nézett rám a hanyag pillantásával.Megforgattam a szemem majd inkább vissza fordultam Connor felé.Még hogy nem tudja eldönteni hogy mik vagyunk,hagyjuk már.

Liam Peterson:
Amikor össze ért a kezünk éreztem egy fura érzést ami mintha eddig hiányzott volna,valami új érzés.
-Figyelsz te rám Liam?-nézett rám hihetetlenül édesanyám.
-Igen igen persze-nyújtotta át nekem a levelem amiben ott állt fekete fehéren hogy engem akarnak a Tigersbe.Ez elképesztő,de nem tudom hogy itt tudnám e hagyni a srácokat meg hát igazából szeretek itt lenni bevallom az elején utáltam ebben a csapatba lenni de amióta megismertem őket megváltozott a véleményem kehet hogy nyálasnak és csöpögősnek hangzik de ez így van.Nem akarok elhamarkodottan dönteni de nem is mondok rá egyből nemet,egyáltalán mit szólnának ehhez a fiúk vagy Vik?Viki szomorú lenne egyáltalán bánná ha nem lennék már itt....