Tw: selfharm, önbántalmazás
Beki szemszöge:
Márk lassan az ágyra borított, és úgy kezdett csókolni. Kezeivel óvatosan levette a pólóm, miközben tovább csókolt. Kezeimet kiszabadítva a szoros öleléséből, én is a pólója felé nyúltam. Szép lassan levettem róla a ruhadarabot. A tökéletes felsőteste elém került és halványan elmosolyodtam. Márk egy pillanatra megállt a mozdulatokban, és kérdőn nézett rám.
-Beka - lihegte- biztos hogy akarod? Mármint nem kell sietni, nem szeretném ha rossz élményed lenne- mondta a lehető legártatlanabbul.
Ekkor még annyira elvakított a rózsaszín köd, hogy nem gondoltam végig ez mivel is jár. A combomon vágások és hegek vannak, melyeket én csináltam magamnak. Nagyon szégyellem ezért amennyire csak tudom elrejtem őket. A barátaim nem tudhatják meg hogy egy gyenge picsa vagyok.
-Márk maradj csendben és folytasd - csitítottam el. Felültem hozzá és egy csókkal visszadöntöttem az ágyra. Márk fogta az adást, a kezével a hasamra, a hasamról az övemhez vándorolt. Beletúrtam a hajába mire felsóhajtott. Közben kikapcsolta az övem, és a nadrágom szélénél fogva egyre lejjebb vette rólam. Majd egy pillanat alatt minden mozdulattal megállt, és az egész teste megfeszült. Hirtelen nem tudtam mi baja.
-Márk - suttogtam. Nem válaszolt. Egy pontot nézett, a combomat. Többször végigfutott rajta a tekintete. Mikor észhez kaptam már késő volt.
-Beka ez mi? -végre rám nézett. A szemében félelem és aggodalom ötvözete volt. A számba haraptam miközben felültem.
-Tegnap a fellépésen neki mentem a díszletnek. Semmi komoly Márk. Semmi komoly. - próbáltam nyugodt maradni. Nem tudhatja meg.
-Beka nem vagyok hülye. Ezek nem tegnapiak... vagyis nem az összes.- én továbbra is az ágyon ültem, viszont Ő már az ágy előtt állt. -miért csinálod? - próbáltam ráhelyezni a kezem hogy legalább most ne lássa.
-Márk ez semmi komoly ez csak...-védekeztem. A kezem és a hangom is remegett. Amilyen gyorsan csak tudtam el akartam tűnni.
-Nem komoly? Nem komoly? Beka bántod magad! Aminek nyilván oka van! És valamiért ezt teszed magaddal ahelyett hogy beszélj a dolgaidról. Miért nem mondod el mi bánt? Legalább nekem...?
-Azért nem mondok semmit mert - megremegett a hangom - mert nem olyan bajom van amit ha elmondok megjavul. Márk én utálom magam! Látom melletted a sok dekoratív lányt és hogy milyen jól elvagy velük és aztán magamra nézek... mintha szánalomból lennél velem. Aszádék is nap mint nap megjegyzik hogy milyen jó nővel pózolsz instán, és ez napról napra újra pofán csap. Hogy nem vagyok elég. Hogy sose leszek elég. Nem tudom máshogyan levezetni. Egy idő után már változtatni sem akartam, mert megoldást láttam benne. - Márk szemeibe néztem amik a fájdalomtól csillogtak. Izmai megfeszültek.
-Beka, nem ezt akartam. Nem ezt akartam elérni a képekkel. Csupán annyira szerelmes vagyok beléd hogy el kell terelnem a figyelmem. Mert te nem akarhatsz egy olyan embert mint én. Én egy faszkalap vagyok te meg az ellentétem nem akartam hogy ezt csináld magaddal. Nem akartam hogy miattam tönkre tedd magad.
Márk szemszöge:
Egyszerűen úgy éreztem hogy Ő nem ezt érdemli. Azok a vágások most olyanok mintha a szívemen is ott lennének. Mert miattam van. Az ember akit a legjobban szeretek miattam bántja magát. Mert úgy érzi nem elég jó. Nekem....
Oda ültem mellé az ágyra. Arcán könnycseppek követték egymást.
-Beka sajnálom. Sajnálom hogy nem vettem észre előbb sokkal jobban kellett volna figyelnem rád. És azt is sajnálom hogy nem éreztettem veled mennyire fontos vagy, mennyire sokat érsz és milyen csodálatos vagy. És mindig van másik megoldás. - a szemében láttam hogy ez sokat jelentett neki.
-Én is saj...
-Nem neked semmit nem kell sajnálni. -vágtam közbe. - nem tehetsz róla hogy nem voltunk ott neked amikor a legnagyobb szükséged volt rá. Ne hibáztasd magad. Az hogy nem láttál más megoldást a feszültséged levezetésére, remélem megoldódott. És látod hogy nekem beszélhetsz. Együtt megoldjuk. Jobban leszel, ígérem- a kezéhez nyúltam, amelyik a combján pihent. Fogtam és óvatosan, hogy ne fájjon neki. Szemügyre vettem mégegyszer, majd megcsókoltam. Beka ettől még ugyanaz az ember, akit ugyanúgy szeretek. Oda fogok figyelni innentől minden apró jelre ami arra utalhat hogy visszaesett. Együtt szeretném megoldani vele és szeretném hogy tudja, nincs egyedül.
