utállak de mégis beléd zúgtam.. ff./ab Chris sturniolo

6: lehet előbb kellett volna?

-Minden rendben Harp? Le vagy fagyva teljesen. - Mondta Chris majd megfogta a vállamat
-Persze, minden oké. Csak, öhm..majd elmondom. - mondtam majd legyintettem és reméltem hogy nem próbálja majd kiszedni belőlem.
-Rendben van. - Kijelentette, majd mosolygott egyet rám

---------------------------------------------------------

Végül be esteledett, én Mattel és Cassievel voltam, mert régen voltunk így együtt. Chris nem tudom mit csinál, de asszem a szobájában van. Nem is nagyon érdekel mit csinál, ő is elvan és mi is. Azóta a legjobb csókunk óta nem nagyon beszéltünk.. Persze ő nem nagyon tud a háttér storymból sokat, tény beszélgettünk már róla, de nem gondoltam hogy fontos lenne. És kérdezhetitek, hogy ezt most pontosan miért is hoztam fel? Mert pont ezért fagytam le amikor megcsókolt. Elakarom mondani neki hogy mi a bajom, de ennek a bátyámhoz van ügye, aki ugyebár alkoholista... Nem annyira jó a családi hátterem, és nem is nagyon szeretek róla beszélni, mert egyből elkap olyankor a hányinger, meg a rosszullét. Persze hiányzik a bátyám, mert amikor apám meghalt, akkor igazából teljesen össze omoltam, és csak a bátyámra támaszkodtam. De mint már mondtam ez már 5 éves story, de még mindig nem tudom feldolgozni. És jelenleg most is eléggé szarul érzem magam...

-Harper minden rendben? - kérdezi Cassie
-Persze, miért? - majd tettem egy erőltetett mosolyt
-Mert nagyon sápadt vagy.. - Közli velem Matt, majd feláll és hoz nekem egy pohár vizet
-De biztos hogy minden oké? - Próbálta a tekintetemet keresni Cassie
- Persze, jól vagyok😊 - majd mosolyogtam, de ez már nem csak erőltetett volt. Megláttam Christ ahogyan sétál le a lépcsőn, ezek szerint Nicknél volt, nem is a szobájában.Oda mentem hozzá, láttam hogy mosolyogva fürkészi a szemeim tekintetét, aztán végül minden elsötétült körülöttem. A világomat nem tudtam, amikor éreztem hogy valaki megérint.

[Chris szemszöge👀]

-Akkor én most le megyek, oké? - Kérdezem én Nicktől
-Persze, menj majd megyek én is - Majd bólintott egyet

Sétálok ki Nick szobájából, és hallom hogy a srácok kint vannak a nappaliban, de nem nagyon figyeltem mit beszélnek. Amikor le értem a lépcsőhőz, egyből azokat a gyönyörű zöld szemeit kerestem, majd amint megpillantottam hogy mosolyog, én is boldogabb lettem. Amikor közelebb jön felém látom rajta hogy fal fehér, és nincs jó állapotban. És ekkor össze esett, és elájult. Szerencsére elkaptam őt, majd felkaptam és lefektettem a kanapéra.

- Matt légyszíves hozz vizes kendőt, Cassie légyszi te meg hozz egy lázmérőt, ott van a mikró feletti szekrényben.
- Rendben - mondják egyszerre majd én addig meg simogattam őt.
- Itt van tessék. - Majd Matt odaadta a vizes kendőt amit a tarkójára tettem. Ez után megmértem a lázát, mert melegnek éreztem a homlokát.
- Baszki, láza van.
- Most akkor mit csináljunk? most már nincs nyitva orvos, meg semmi. -mondja Matt
- Figyelj, le viszem a szobámba, én figyelek rá. Én barátnőm, ott leszek ha majd felkel.
- De kérlek nagyon vigyázz rá, Chris. -Mondja Cassie majd olyan tekintettem pillantott rám, hogy látom a szemeiben hogy bízik bennem
- Mindig. - Bólintottam aztán felvettem, majd bevittem a szobámba. Ott lefektettem, betakartam, majd visszamentem a konyhába gyorsan és csináltam neki egy forró teát. Amikor vissza mentem hozzá, leraktam a teát mellé, majd odafeküdtem hozzá.
Nem is kellett sok, felébredt, én meg addig játszottam amíg ki volt ütve. Felkelt, az volt az első neki hogy átkarolt a hasamnál fogva

- Na sziaa, jobban vagy? - kérdeztem tőle miközben simiztem a haját
- Nagyjából igen, de hogy kerülök ide?
- Lehoztalak, mert elájultál, sápadt voltál, és lázas vagy. Hoztam be neked teát, azt idd meg.
- Köszönöm szépen Chris!
- Nincs mit köszönni, ezért vagyok a barátod, hogy vigyázzak rád amíg csak élek.