utállak de mégis beléd zúgtam.. ff./ab Chris sturniolo

9: Dominic.

aztán közelebb sétál Dominic, én meg habozás nélkül odafutok hozzá , amennyi távolság még maradt köztünk. Majdnem 5 percen keresztül öleltem őt kurva szorosan.

- Istenem bátyó, kurvára hiányoztál. Mi tartott idáig?
- Sajnálom, de már itt vagyok. Nekem is nagyon hiányoztál Harp.
- Na de mesélj mi történt veled 3 éven keresztül? - kérdeztem Domit.
- Szerintem srácok itt az idő hogy mi felmenjünk.. - majd mutatta Chris, én meg bólintottam.

Miután a fiúk felmentek, mi leültünk a kanapéra.

- Na mesélj, mivan veled.. - mondtam neki
- Igazából minden jól ment, terápiára is járok, lassan ez megy 10 hónapja. Rehabon(elvonón) is voltam, és minden sokkal jobb lett. Van egy rendes munkám is, és egy albérlet ahol jelenleg lakom. Sajnálom Harper, hogy ott hagytalak egy magad. Nem is tudom elképzelni milyen rossz lehetett neked... csak 13 éves voltál
- Semmi gond, akkor ismertem meg Cassiet, szóval nincs semmi baj! És megértem miért azt az utat választottad..
- Na de mesélj te! Érdekel mivan a kishugommal, vagy hogy boldog e, ilyesmii.
- Jelenleg boldognak érzem magam. Vagyis picit flegma voltam az elmúlt hétben a többiekkel, mert kibaszottul hiányoztál, és csak te jártál a fejemben.. De azon kívül boldog vagyok, azt hiszem!
- És hallottam hogy egyik Sturnioloval jársz, igaz?
- Igeen, és te jó ég. Annyira jól érzem magam velük, sosem voltam ennyire boldog. Chris a legjobb barát(bf) aki valaha lehetett nekem. egyben ő egy kibaszott jó ember, és mindenemet feláldoznám érte, mert ő is megtenné ezt..
- Uram isten, te tényleg szereted őt..
- Igen, mármint, ugy érzem hogy tényleg
- Na és mivan Matt-tel és Nick-kel?
- Mattről és Nickről? Hát, nem fogok hazudni, mindig is nagyon aranyosan viselkedtek velem, és ez nem változott. Legjobb barátaim, és őket is eszméletlenül imádom. Kedvesek velem, akkor is ha szar napom van, és mindig mellettem állnak. Persze nem feledkezem meg Cassieről, ő befogadott a családjába, bemutatott a szüleinek, magyarán megmentette az életemet. Nagyon hálás vagyok értük!
- Olyan jó látni hogy boldog vagy. Igazán megérdemled, ha már én nem tudtam neked "Családot" nyújtani.
- Igazából ők a családom. Meg persze te!

Mint kiderült, a srácok nem mentek fel, hanem leültek a lépcsőre, ahonnan pont nem látjuk őket, és mindent hallottak. Legalább most már ők is tudják mit érzek.

- És meddig maradsz? - törtem meg azt a kínos csöndet
- Nem tudom hugi.. Nagyon szeretlek, de -
- De megint van valami... Értem én.. Fontosabb az a "valami" mint a húgod.. Oké Dominic, rendben van. - majd áltam fel a kanapéról - Legalább ezt a pár napot töltsd velünk. A fiúk megszeretnének ismerni téged. Akkor legalább az ő kedvükért maradj már egy picit, ha már miattam nem akarsz..
- Harper, nem az van, hogy nem akarok maradni. Csak mert ha megtehetném biztos itt maradnék, de ez most nagyon nem megy.
- Miért, mivan? Miért nem mondod el ha baj van?
- Ez egy olyan baj, amit nem mondhatok el.. - jelentette ki
- Dominic, a húgod vagyok miért ne mondhatnád el ha valami van?
- Mert... Nem akarom.
- Oh értem, akkor menj már most. Nem tudom mivan veled, de ha majd képes leszel elmondani, akkor keress meg. - arcába vágtam mind ezt, ami így vissza gondolva eléggé buta dolog volt. Majd lerohantam Chris szobájába.

Dominic visszaült a kanapéra, majd hátra döntötte a fejét, és kifutja magát. Matt jön le a lépcsőről, egyenest a kanapéhoz megy, majd leült Domi mellé.

- Ez nekem fájt haver... - mondta Matt, majd ő is hátra dőlt.
- Mindig mindent elbaszok amúgy. még csak 2 órája találkoztunk újra, és máris megbántottam.. rossz testvér vagyok!
- Héj, lehet hogy most azt hiszi ellene vagy, de igazából csak meg akarod védeni őt, nem? - kérdi Matt
- Igen, Jézusom, nem akarom hogy ő is belekeveredjen abba amiben én vagyok. - vágta azonnal hozzá Dominic
- Amúgy, megtudhatom miért nem maradhatsz? - kérdezi meg Matt óvatosan
- Igazából van még pár drogdíler akiknek tartozom.. és igazából van amikor megvernek mert nem adom nekik a pénzt időben. Pedig én esküszöm hogy próbálok nem késni vele, de ott van a lakbér, valamit ennem és innom is kell, stb.. stb.. - mondja Dominic
- Ja hát igen, ezzel inkább Harpert véded, nem ellene vagy. Csak néha ezt nem érti meg. Tudom, mert egy jó ideje vele élek. Beszéljek vele?
- Megtennéd? Az nagyon jó lenne
- Persze, akkor megyek is - mondta, lepacsiztak majd elindult Chris szobája felé.

Nem hallottam hogy kopog, mert fejhallgató volt rajtam, mivel Chris gépénél Fortnite-oztam. Kisebb szívrohamot kaptam amikor megláttam mellettem álló sötét kék pulcsis valakit. Majd megállítottam a játékot, és felnéztem az említett személyre. Matt volt az, szerencsémre. Mert ha Chris lenne, most halott lennék mert az ő fiókjáról játszok. Matt leült az ágy szélére, majd én a nyakamba raktam a fejhallgatót, és megfordultam a gurulós székkel.

- Na mit szeretnél? - kérdeztem türelmetlenül, miközben járt a lábam.
- Nyugi, csak beszélgetünk! - majd vett egy pillantást a remegő lábamra
- Ja hogy a lábam? az mindig jár, ne is foglalkozz vele. De mondd miért akarsz beszélni
- Haragszol most a bátyádra? - kérdezte Matt

Majd körbe fordultam a székkel, miközben forgattam a szemeimet.
Elkattant picit Matt agya, ezért hírtelen megfogta a két térdemet és maga elé fordított (csak semmi komoly, hidd el!)

- Ez most eléggé fontos, Harper!
- Jó, bocs. És kérdésedre a válasz, igen haragszom rá - mondtam majd karba tettem a kezeimet