HAPpY (minsung)

why am i here then?

sietett, ahogyan csak tudott. végre valami izgalmas történik, valami váralan.

a főnöke már ott állt az épület bejárata előtt egy száll cigarettát szívva. amint meglátta Minho-t a földre dobta azt és el is taposta.

"Mozgás, már várnak ránk!" tessékelte be őt a bejárati ajtón.

Minho egyszer járt már itt, de csak a portáig jutott el. most viszont egyből a hatodik emeletre kísérték. a privát parkolót kivéve ott járt utoljára Han Jisung.

"Nem nyúltunk semmihez, csak lezártuk a szobát, hogy minden lehetséges nyom megmaradjon." magyarázta az egyik ott dolgozó. Minho bólintott. "Kérjük nézze át az irodát, addig a főnökével megtárgyaljuk a bérlésének részleteit. A rendőrséggel később lesz alkalma beszélni." adta át neki Han Jisung dolgozó szobájának pótkulcsát, majd a főnökével, aki még egy biztatót kacsintott felé, el is sétáltak.

Minho vett egy mély levegőt, majd a kulcsot elfordítva belépett a szobába. odabent meglepő látvány fogadta. majdnem teljesen üres volt. mintha kirabolták volna, vagy kiköltöztek volna belőle. felvett egy gumikesztyűt és hozzá látott a helyszín részletes átvizsgálásához.

egszerű szoba volt. két nagy ablak szolgáltatott kilátást. a sötétszürke függönyök bevoltak húzva. ez jelenthette azt, hogy aki utoljára itt járt, nem akarta, hogy kintről bárki is belásson, de sajnos lehetett jelentéktelen semmiség is.

a fal krémszínű volt, ami Minho szerint tökéletes választás egy rendet szerető ember számra. de akkor miért ilyen rendetlen a halála?

a földön hevert pár dolog. az első, amit felvett egy fejjel lefelé fekvő bekeretezett kép volt, aminek az eleje valószínüleg az eséstől megrepedt. a képen Jisung volt látható egy másik vele egykorú férfival. egymást átkarolva mosolyogtak.

Minho közelebbről megnézte. Han Jisung igaziból mosolygott, őszintén. a szeme ezután a másik személyre tévedt. nem tűnt ismerősnek. valószinüleg átlagember lehetett.

a képet belecsúsztatta egy lezárható zacskóba és a táskájába rakta. a következő lehetséges nyom egy összegyűrt papír volt. felvette a földről és a lehető legóvatosabban megpróbálta kiegyenesíteni.

szemeivel elkezdte olvasni a rajta álló szöveget és az első sor után megütötte a felismerés. ez volt a búcsú levél. de miért volt összegyűrve?

később tervezte elolvasni, így ezt is elrakta. talált még pár jelentéktelennek tűnő üres palackot és a kukát, amiben haj volt. levágott haj. pontosan Han Jisung hajszíne. ez egy kicsit meglepte. elrakott belőle valamennyit, hogy kivizsgáltassa, hogy biztosan az övé-e.

csinált pár képet az író asztalon lévő karcolásokról és amikor benézett alá, takált egy doboz fájdalom csillapítót. ez volt az első dolog, aminek értelmét látta. kinyitotta és beigazolódott, amire számított. majdnem az összes elvolt használva. az öngyilkosságoknál ez jellemző.

de ha öngyilkosság volt, akkor miért van ő itt? mit kell kinyomozni egy öngyilkosságon?

több dolgot nem talált a szobában, így bezárta a szobát és a lifthez indult.

"várjunk!" visszafutott a szobához és elővette a telefonját, majd elindított egy stoppert. nem futott de mégis sietve a lifthez lépkedett, majd megnyomta a hívó gombot. amint megérkezett beszállt és az emeletszámok közül kiválasztotta a -2.-at. ez volt a privát parkoló.

"A privátparkolóba jutáshoz kérjük húzza le az arra feljogosító parkoló kártyáját!" szólalt meg érzelem mentesen egy női hang a liftben.

"Francba..." állította le az időmérőt. nem tud csak úgy lejutni oda. viszont ez azt jelenti, hogy az az ember sem, aki kihívta a mentőket, tehát valaki itteni kellett hogy legyen.