HAPpY (minsung)

who are you?

'Han Jisung vagyok       36374548

amikor ezt olvasod, akkor már csak voltam.

Mi a halálom oka?

Tudom, hogy ki fog nyomozni utánam, így azt is tudom, hogy ez nem fog nyilvánosságra kerülni.
Egyszerűen elegem van. Félek, mindig.
Érted? Lehet, hogy nem látszik, de folyton rettegek. El kell tűnnöm.
Kértem segítséget, de nem érdekelt senkit. Aki segített volna, már nem tud.
Nem lehetek önmagam, nem engedhetem, hogy tudják ki vagyok igazából.

Mi értelme van élni, ha valaki másnak kell lenned?

Egyszer mindenki belefárad.
Én is.'
—————————————————————————

Minho sokadjára olvasta végig. három dolgot tartott nagyon érdekesnek a levélben.

az első a számsor a jobb felső sarokban. telefonszámnak túl rövid volt, de akkor mi lehetett? lehet, hogy nem is volt lényeges? annak nem lenne értelme. miért írna valaki random számokat a búcsú levelére. biztos jelentenek valamit.

a következő. tudta, hogy őt fogjak felbérelni nyomozásra? honnan? miért? tudta, hogy létezik? beszélnie kell majd azzal, aki felbérelte, hátha megtud erről valamit.

a harmadik. kért segítséget, de nem kapott? kiktől kérhetett segítséget? aki segített volna, már nem tud? vajon kire gondolhatott? mi történhetett azzal az emberrel?

sokkal bonyolultabb ez egy sima öngyilkosságnál. nagyon sok minden nem függ össze. jobban bele kell ásnia magát Han Jisung életébe, mint gondolta.

Minho hatalmasat sóhajtva feküdt el kanapéján. becsukta a szemeit. a levél utolsó szavai kongtak a fejében, 'Egyszer mindenki belefárad. Én is.'.

ő is így érezte magát, egészen a mai napig. üresnek, magányosnak, fáradtnak. vajon Han Jisung is ezt érezte?

gondolatait félbe szakította, macskája, Soonie. felugrott ölébe és hozzá dörgölte magát Minho mellkasához.

"Neked nincsenek gondjaid, mi?" simogatta meg selymes bundáját. pár perc múlva összebújva aludtak el a kényelmes bútordarabon.

másnap reggel 6:10-kor Minho izgatottan pattant fel az ébresztő hangjára. újra érezte a bizsergést, azt a vérpezsdítő kíváncsiságot ami miatt beleszeretett ebbe a munkába.

a mai célja kideríteni, hogy ki hívta ki a mentőket. a biztonsági kamera felvételeit sem látta még.

esős nap volt. egy sötétszürke esernyővel lépett ki az ajtón. a szellő kellemesen simogatta az izgalomtól felfűtött bőrét.

egy útba eső kisboltnál megállt reggelit venni. sokszor tért be ide munkába menet. amikor benyitott, valaki sietve próbált kijutni és nem figyelve beleütközött Minho-ba. fekete kapucni volt rajta és maszk, így nem lehetett látni az arcát, viszont az erős parfümének illata megcsapta Minho orrát.

"Elnézést!" hajolt meg gyorsan a titokzatos alak, majd sietett is tovább.

Minho még nézte egy darabig, ahogyan majdnem futva betér a sarkon, majd fejét megrázva visszatért a valóságba és belépett a boltba.

a JYP épületbe érve, megmutatta az igazolványát és be is engedték. egyenesen a portára ment.

"Elnézést. Lee Minho vagyok, a Han Jisung ügyben nyomozok. Hol tudom megnézni a biztonsági kamera felvételeit?" kérdezte az őt mosolyogva köszöntő hölgytől.

"Gyere drágám, megmutatom." intett a kezével, hogy kövesse. "Izgalmasnak tűnik ez a nyomozgatás. Még sosem volt részem benne. Ha bármiben segítség kell, csak szólj nekem!" mosolygott rá izgatottan az idősebb korú hölgy.

"Ne aggódjon, még biztosan sokszor megfogok fordulni a portán." érkeztek meg a második emeletre.
az ajtók nagy részére ki volt írva, hogy 'SECURITY', vagy 'STAFF'. ez volt az alkalmazottak emelete. a folyosó végén volt az a terem, ahol a biztonsági kamerák felvételeit tárolták.

"Jihun, ő itt Lee Minho nyomozó. ő nyomoz Jisung ügyében." mutatta be őt a kamerákkal dolgozó férfinak.

miért hívta csak Jisung-nak? lehet, hogy jóban voltak? talán tud róla érdekes dolgokat. végülis az idős asszonyok mindenkiről tudnak valamit. majd később meginterjúvolja.

"Oh, nagyon örvendek. Hallottam már pár megoldott ügyéről. Remélem most is sikerrel fog járni" fogott vele kezet a középkorú férfi.