Még Egy Stark A Bosszúállók Között...

VIII:Kérlek Ne Haljatok Meg

Már lassan egy 10 perce csak álltam és fogtam nehogy elvérezzen majd egy hatalmas puffanást hallotam és ahogy valaki üvölt. És mondja Szerdának hogy oldja fel a rendszert és egy csapat Bosszúálló rontott be

-Mi a ránc-ennyit mondott Steve

- Hol van Alex? -

-Kint van egy mentős éppen ellátja a sebeit - mondta apa

-De neked mert van a kezed a hugodban-Kerdezte anya

-Mert benne volt a kés és nagyon vérzett így kihúztam majd volt benne egy golyó amitől fel voltak puffadva az erei és nem jutott elég vér a szívéhez így én össze akartam varrni de a varrás nem tartott így az ujjammal fogom, hogy ne haljon meg - választás egy szuszra

-Hivjátok a mentosoket ki kell innen vinnunk őket - mondta apa

-Nem biztos! meg tud gyógyulni magától is vagyis együtt - mondta anya

-Nem kaptam hozzájuk és az erejukhoz irányítás de voltak látomássaim ha az egyik megsérul a másik tud neki segíteni. Meg nem próbáltuk hogy mi történhet de ahogy Hopenak le kéne venni a nyakláncot és akkor nem tudjuk mi történhet-mondta anya

-Én tudom Harp végig ezt akarta a nap folyamán hogy tudjam kontrollálni az erőm ő tudta hogy baj lesz - mondtam

-Hope nem veszed le a nyakláncot hanem bevisszuk egy kórházba és majd ott megoldják hisz orvosok

-Nem megcsinálom menni fog csak a koncentráció kell a nyakláncot közben meg ráadom Harpra így az ő ereje nem lesz hatásos - mondtam a tervet

-Nem csinálhatod egyedül - mondta Bucky

-Én itt maradok nekem se tudnak ártani ha még igen akkor bezárom őket ide - mondta anya

-Azt nem hagyom én maradok én robot vagyok - mondta Vision

-Nem mindenki mennyen ki nem marad senki mindenkit vigyétek el az 5 km és környékről és ti is mentek mind anya te terhes vagy Visio te meg a tesóm apja leszel ezt nem engedhatem megolom ha még nem mondjátok meg Alexnek hogy Szeretem és ő életem szerelme tudom hogy még fiatal vagyon ehez de nem baj akkor is kérlek-mondtam majd mindenki elindult

-Szeretlek titeket - kiabáltam utánuk eltelt egy 20 perc mire szerda jelzett hogy mindenki éltünt majd elvettem a kezem és lecsatoltam a nyakláncom és gyorsan ráraktam Harpra olyna furcsa érzésem volt miközben se rajta se rajtam nem volt a nyaklánc ilyet még életemben nem éreztem majd megfogta Harp kezét és nagyon erősen gondoltam arra hogy ne haljon meg és hogy mennyire szeretem őt, hogy ne kell hogy gyogyiljon az a seb de sehogy se akart így inkább megfogtam magát a sebet ami olyna furán vonzott magához mint amit még nem éreztem tudtam hogy szeretnék sebész lenni vagy orvos pszichológus de ez nem is tudom nem olyna vonzalom volt. Annyira furcsa volt de hozzá nyúltam és ekkor éreztem ahogy atjon belém a fájdalom, de ez egyre jobban gyengült ésgyengult majd egy percig nagyon nagyon fájt ekkor sikított ám kitort az összes ablak majd megmozdult minen,es elájultam.

*Natasa Romanoff szemszöge*

A lányok már 3 napja vannak kómába Hopenak lassan el kénne kezdenie a pakolás mert elégy arra a kirándulásra bár nem biztos hogy Tonyék így elengedik szegény Alex sincs valami jó formában nem alszik ott van Hope mellet ahogy Wanda is neki még főként nem tezs jót legalább Alisha és Davis váltogatják egymást meg persze a szuperhősők egyszer én vagyok bent egy két órát majd a következők és így megy remélem ma már felkelnek

*Hope Maximoff Stark szemszoge*

Ahogy kinyitottam a szemem egy sötét helyen ébredtem majd lassan felultem

-Hahó van itt valaki higy juthatok ki? - kiabáltam

-Sehogy már próbáltam- hallotam meg Harp hangját

-Jaj de jó te jól vagy annyira de annyira megilyesztettél

-Én nem akartalak- lépett előrébb amennyire láttam - hogy gyógyultam meg arra még emlékszem hogy egy valaki meglett majd egy kést nyomott a hasamba - mondta és a hasát fogdosta

-Kiszedtem majd a golyót is de pont egy fóeret talált és nem állt el a vérzés így én meg fogtam majd nagyon de nagyon sok vért vesztettél így elvitték az embereket én meg meggyógyítottalak - hadartam

-És Vége lett a világnak? - kérdezte mintha vicces lenne

-Nem tudom lehet én nem akartam ezt az egészet amúgy is elkéne kezdenem pakolni mivel 1 hét sincs a kirándulásig ki kell innen szabadulnunk

-Na az jó de hol vagyunk? - kérdezte

-Azt hittem te tudod - mondtam

-Omm mint ahogy látod én is itt állok - mondta majd körül nézett bár elégé sötét volt a hely végtelennek tűnt

-És hogy jutunk ki? - kérdeztem

-hát ha ide is jutottunk akkor ki is tudunk jutni - mondta

-igazad van akkor induljunk mondjuk arra - fogta meg a kezem és kezdett el húzni nem tudom amr mióta sétálhattunk de több óra is lehetett de egyikünk sem volt fáradt

-Ez esélytelen soha nem fogunk kijutni innen - ültem le mert már nagyon elegem van

-De ki fogunk ketten vagyunk itt biztos van itt valami kiűt-ult le ő is mellém ekkor hallottunk egy nagy ismerős hangot apa megnyugtató hangja volt

-lányok kérlek keljetek fel kellettek anyátoknak a csapatnak és nekem mindenkinek kellettek keljetek már fel - mondta és hallotuk ahogy sír és éreztem egy furcsa érzést a kezemben mintha valaki fogná

-most mi legyen én ezt nem bírom-mondta

-Ki kell bírnod erős vagy és az a lényeg hogy fel éljünk hallod nem holtunk meg ez nagyon jó akkor ki juthatounk - mondtam

-Hogy jutottunk ide? - kérdezte és letorolt egy konyncsaprtt az arcáról

-A varázs erőmmel és a tiéddel-mondtam

-Akkor azzal is jutunk ki - mondta

-de nem használatjuk mert nem tudjuk mi fog történni kint a világban

-Akkor viseljük a következményeket - mondta és már nem látszott egy könnycsepp sem a szemében - kellünk nekik és anya egyszer azt mondta,hogy lehet tudjuk úgy használni hogy ne legyen világ vége csak akarunk kell és menni fog

-Redben csináljuk! - mondtam és ő megfogta a kezem én kevettem a majd elengedtem és lsvtte a nyakláncom majd én az övét és először én dobtam el olyna érzés volt mitha tele lennék energiával és ez így is volt mert tele voltam vele majd ő is eldobta és felvillant pirosan a szeme és megfogta a kezem erősen koncentráltam arra hogy ki jussunk majd egyszer csak minden megszakadt

Sziasztok itt is van egy újabb rész rmeélme elnyeri tetszéseteket
Puszi Réka❤️