FAIR PLAY

1. rész

Erika Davis (Rika)

- Megkezdődött már a parti? - szállok ki a fekete bőr üléses mercedesemből amivel pár pillanattal később már el is gurul a sofőr.

- Igen kisasszony! Az anyja már nagyon várja magát. - lép elém Gloria, anyám titkárnője aki minden szavát issza. Akár csak egy pincsi kutya, de a jó fajta.  - Egy órája megkezdődött a vendégek fogadása, csak magára vár hogy megnyissa a kollekciója bemutatását.

Be lépve a hatalmas épületbe ahol a fehér és a fekete színek dominálnak, több ismerős arcot is vélek felfedezni az elit társaság tagjai között.

- Van egy hely ahol átöltözhetek? - kérdezem Gloriara sem nézve.

- Az emeleten.. - mutat egy oldalsó lépcsőre ami a bejárat jobb oldalára esik.

Nem köszönök senkinek és rá se nézek senkire, csak futólagosan. Egyszerűen csak Gloriaval a nyomomban sietős léptekkel veszem a lépcsőfokokat az emelet felé senkivel sem törődve.

- Csak hogy itt vagy! - kiállt fel anyám miközben ki rohan az egyik ajtón a mögötte tipegő stilystjával és a személyes pénzügyi tanácsadójával akivel minden egyes percben azon vannak hogy plussz nullákat tegyenek a családi vagyonunk után. - Ki készítettük a ruhádat a kanapéra oda bent. Ha kész vagy gyere le, van egy kis meglepetésem számodra.

A híres Elenor Davis a tökéletes alakjában, a tökéletes testre szabott fekete estélyi ruhájában el tipeg mellettem a két kutyájával együtt.

- Anya. - fordulok utánna mielőtt még le sétálna a lépcsőn akár csak egy díva. - Köszönöm hogy nem kezdted el nélkülem.

- Jó ezt hadjuk majd a bemutató után! - int le - Most menj és öltözz, mert perceken belül kezdenünk kell!

Össze szorított fogakkal bólintok míg ő elegánsan le vonul a fehér márvány mintás lépcsőn a pénzügyi tanácsadójával, a személyi titkárával és a stylistjával. Csak figyelem. Olyan tökéletes, szép és sikeres.

- Bárcsak olyan lehetnék mint ő.. - suttogom továbbra is a határozott és végtelenül bátor anyámat nézve.

- Maga sokkal jobb kisasszony. - jön a hang a hátam mögül mire hátra fordulva megpillantom a már majdnem ötven éves Elenat a nyitott ajtójú szoba küszöbén álldogálni. - Ezer éve ismerem az édesanyját, de ha hiszi ha nem ön ezerszer is túlszárnyalja őt mindenben.

- Ezt csak azért mondod hogy jobb kedvre deríts. - sétálok el mellette. Amint belépek a szobába egy fekete testhez simuló selyem spagetti pántos szoknyát találok átlátszó táskába csomagolva.

- Ez az igazság.. - jön utánnam. - Én voltam a nevelő nője, nincs senki aki nálam jobban ismerhetné magát.

Nem fordulok felé és egy szót sem szólok. Egyszerűen csak elmosolyodom. Elena olyan nekem mintha a második anyukám volna. Sokat számít nekem a véleménye még akkor is ha ezzel némileg sérti az anyámat a szememben.

- William? - fordulok hirtelen Elena felé miközben le veszem a farmer dzsekimet és a pulcsimat ami alatt csak egy trikó van. - Itt van már?

- Nem láttam még. - mondja miközben ki csomagolja a ruhámat. - Szeretné hogy megkeressem?

Csak bólintok, mire Elena mosolyogva elhadja a szobát. Ez a nap csak úgy lenne tökéletes ha William is velem volna. Ha ő nincs itt, én sem akarok itt lenni.