Kilépek!

2.

- TAKARODJ! - ordibál apám, majd táskámat fel kapva az oldalamra, elkezdek futni otthonról, a szomszéd város felé.

Azért ordibál velem mert tegnap elég későn értem haza. Mindig ez szokott lenni, de most nem úsztam meg szárazon..
- Oh basszus a biciklim... - mondom magamnak, mert annyira el akartam otthonról menekülni, hogy ott is hagytam. Biciklivel olyan 25 perc oda az út, szóval most lesz vagy úgy 1 óra is, és el fogok késni az tuti, ha pedig el kések akkor meg....
Nem is gondolkozok inkább tovább, csak kocogni majd futni kezdek és kábé olyan 30 perc után meg állok inni egy kicsit. Észre veszem, hogy már csak kettő percem van becsöngetésig.
- Istenem!! - mondom magamnak, és ismét rohanni kezdek, amennyire csak tudok. A suliba érve futok egészen a teremig ahol pont a tanár megy be.
- Bocsánat a késésért!! - állok meg előtte majdhogynem fulladozva.
- Semmi baj, eleve én is most jöttem, szóval nem írok késést!
- Köszönöm Sensei! - hajolok meg előtte és a terembe belépve el is foglalom a helyemet.

Az óra végét jelző csengő meg szólal, így el megyek a mosdóba és a tükör elé állva felemelem az egyenruhám felső részét. Csak akkor veszem észre, hogy mennyire belilullt a seb amit tegnap apám okozott.
Mikor óvatosan hozzá érek akkor élesen bele nyilal a fájdalom, így inkább hagyom és vissza gyaloglok a terembe, de nem is vagyok ott sokáig, mert eszembe jut, hogy az utolsó 4 órám az edzés, aztán meg mehetek is haza....hurrá....
Gyorsan fel kapom megint a táskámat és most már nyugodtabban kezdek menni az öltöző felé ahol találkozok is Kageyamával.
- Akarsz versenyezni? - kérdezi sunyin, amire el mosolyodok.
- Persze, de én fogok nyerni! - válaszolok és el kezdek futni az öltöző felé de Kageyama gyorsabb, így meg előz és amikor a lépcső tetejére ér, akkor hírtelen meg csúszik a lába és el kezd hátra, azaz felém esni. Egy hirtelen mozdulattal előre lököm én pedig legurulok a lépcsőn.
- Jól vagy Hinata?! - kérdezi már majdnem ordibálva amire oldalamhoz kapok ahol a seb van. El kezdtek hirtelen köhögni és le blokkolok amit látok a tenyeremben. Vér...
- Úristen Hinata!! Jól vagy?! - kérdi aggódva Daichi senpai, de fel ülök és el mosolyodok
- Igen jól vagyok nyugodjatok meg! - mondom majd lesöpröm magamat és felállok.
- Azért meg kellene nézetni nem e agyrázkódást kaptál vagy valami nagyobb bajod lett... - Sugawara senpai láthatólag aggódik.
- Jól vagyok de tényleg! Nem fáj semmim sem.
- Biztos Hinata? - kérdezi Nishinoya senpai.
- Igen! Ha valami bajom lenne akkor úgyis el mondanám nektek! - bíztatóan rájuk mosolygok, hogy jobban elhiggyék a hazugságomat.
- Rendben de ha valamid fáj akkor egyből szólj nekünk - mondja most Asahi senpai.
- Rendben úgy lesz! - mosolygok el és fel megyünk, az öltözőbe. Benyitva elkezdek vetkőzni de szembe jut a seb így a mosdóba megyek és ott veszem át a torna ruhámat.
- Miért ott öltöztél Hinata? - szólal meg mögülem valaki.
- Megnéztem a tükörben, hogy lett e sérülésem. - magyarázom meg.
- Értem. - válaszol Kageyama és együtt a tornaterembe megyünk.

- Mivel most reggel szerintem senki sem futott ezért be melegítés képpen 5 nagy futás lesz az iskola körül, ha pedig végeztetek akkor nyújtsatok és talállkozunk itt. - mondja az edző majd el is indulunk a csapattal futni, persze én a legvégén futok.
Egyre rosszabbul érezem magam ezért az egyik bokornál el bújva próbálom stabilizálni a légzésem, és ahogy meg nézem a sebet biztos hogy a csont el vágott egy kisebb eret, mert nagyon piros, nagy területen a tüdőmnél meg az oldalamnál a bőr.

Próbálok nem pánikba esni de legvégén már pánikrohamom van, és a földön ülve fogom a lábaimat.
- Csak nyugodj meg Shoyo, csak nyugodj meg! Nem szabad most pánik rohamba kerülnöd vagy akkor nehezebb lesz lenyugodnod.... - nyugtatom magamat de elég rossz így is, mert a légzés is fáj.
- Istenem.... - mondom fájó hangon majd végül sikerül össze szednem magamat és folytatom tovább a futást.
Már a harmadik körnél járok amikor hírtelen el esek egy nagyobb kőben és be verem a fejemet.
- Baszki! Rohadt kő! - szidom a kavicsot de csak tovább futok.

Nem tudom hányadik körnél tartok de hirtelen valaki utánam kiabál.
- HINATAAAA!! ÁLLJ MEG!! - ez Kageyama? Egyből meg is állok de lehet nem kellett volna, mert a térdeimre rogyok.
- Szia, mondjad?
- Istenem kiabálunk neked de meg sem állsz! Már a 21. köröd futod basszsus!
- Oh....akkor jó. - mondom mosolyogva.
- Min gondolkoztál ennyire, hogy még ránk sem figyeltél?
- Nem lényeges de akkor menjünk edzeni! - válaszolok és elindulunk edzeni.
- Shoyo-chaaaan! - ugrik a nyakamba Nishinoya senpai mire majdnem el esek vele együtt.
- Igen Nishinoya senpai?
- Miért nem álltál meg amikor kiabáltunk neked?
- Bocsánat csak teljesen máshol voltam agyilag... - vakarom meg tarkómat, elég kínosan.
- Legközelebb ne nagyon csinálj majd azért ilyet, rendben? - mondja Daichi, csak bólintok
- Na akkor most hogy Hinata is itt van velünk - néz rám az edző - végre tudjuk gyakorolni a szerválást és a fogadást! -  az edző amire Kageyama már a helyére is kerül engem pedig leges leg előre küldenek.
- Mehet? - kérdei, bólintotok és el kezdek felé futni majd csak a labdára koncentrálva ütöttem is volna le de csak simán el suhant előttem. Elsőnek én esek le, majd mellettem nem messze a labda is. Csak zavartan állok és a pól9m alját szorongatom. Ebből baj lesz...
- Miért nem ütötted el?! - ordít rám idegesen Kageyama. Hallkan bocsánatot kérek mindenkitől majd inkább jobb ötletnek látom a mosdóba kéreckedni. Ukai edző elenged így az öltözőbe megyek és a táskámból elő keresem a pengét. Bemegyünk a mosdóba az ajtót pedig magamra zárva ülők le a wc fedelére és húzom fel a combomat takaró anyagot. Egy vágás majd még egy lesz a combomon és egyre több és több lesz, ahogy a hátamon is.
- Hinataa, minden rendben? - ijedek meg a hangra és egy mélyebbet magamba vágok. Idegesen kapok a wc papírhoz, ugyanis annyira súlyosan mély lett a seb, hogy folyik belőle a vér. Inkább ömlik, mint folyik.
- Igen csak...kicsit rosszul lettem.. - mondom eléggé fáradtan és rászorítom a sebre.
- Akkor inkább maradj itt nyugodtan! Szólok Ukai edzőnek, hogy nem nagyon érzed jól magadat! - válaszol aggódva.
- Rendben! Köszönöm! - mondom és már csak a távolodó lépteit lehet hallani. A falnak döntve a fejemet veszem el a már elázott véres papírt és a kukába dobom.

Valahogyan el kellene jutnom az öltözőbe fásliért.... - jegyzem meg magamnak és hirtelen felállok. De talán nem kellett volna ilyen hirtelen mert a falba verem be a fejemet. Véres kezemmel a fehér csempén támaszkodva elkezdek lassan menni az ajtó felé. Kinyitva már mászva közelítem meg a szekrényemet, majd kinyitva veszem ki belőle a kötszert és a combomra tekerem. Remélem ennyi elég lesz, hogy elálljon a vérzés. Egy kicsit iszok még mielőtt elkezdek lefelé menni a lépcsőn és a tornateremig menni ahová belépve mosolyogva rohanok a többiekhez játszani.

Nagyon sajnálom, hogy 1 hónapig nem volt rész, csak elég agyrohasztó volt át javítani és vissza olvasni  ezt a részt, mivel 1 évvel ezelőtt írtam és tele volt egy csomó hibával.🥲
Ígérem ha meglesz a kövi rész akkor egyből kirakom!! Addig is köszönöm, hogy csillagoztok és kommenteltek! Ez ad nekem energiát és magabiztosságot, hogy folytassam az írást!❤️
Na de találkozunk a kövi résznél, addig mindenki legyen jó!

(Bocsi ha valamit elírtam csak este nem szokott annyira fogni az agyam😅)