Egészen álomszerű - Yunho ff.

Minden

- Minji...ő itt Jeong Yunho, a legjobb barátom az előző sulimból! - mondta Seonghwa vidáman.
- Na-nagy-nagyon örü-örülök, Yu-Yun-Yunho! Minji vagyok...Kim Minji - motyogtam a fejemet lehajtva.
- Szia, Minji - mondta...mint ahogy mindig köszönt nekem...
- Ismerkedjetek meg! A többiekkel már barátkoztak! Addig Danielle-vel beszélgetünk mi! - mosolygott ránk Seonghwa.
- Öm...oké! - bólintottam.
- Rendben!
- Akkor majd tali később, haliii! - integetett.

Elkezdtünk csiga tempóban sétálni Yunho-val.
- Meglepett, hogy itt látlak - suttogtam.
- Engem is, hidd el!
- Tudtad, hogy idejövök, ugye? - vontam kérdőre.
- Dehogyis, nem!
- Komolyan? - néztem rá. Haja szokásosan tökéletesen állt, szomorkásan nézett felém.
- Ennyire nem bízol bennem?
- Bízok, csak annyira random, hogy itt vagy! - jelentettem ki.
- Az is! Seong a legjobb barátom...ténylegesen! Nem akarlak becsapni, meg semmi!
- Oké...
- Elhiszed?
- Most mit tehetnék?
- Igaz... - gondolkodott el. - Valahogy sokkal kínosabb így beszélgetni! - állapította meg.
- Tény és való...valahogy az álmaimban könnyebb volt kommunikálnom!
- Nekem is! - tűnődött el. - Kérsz egy kézkrémet, kicsit kiszáradtnak tűnik a kezed!
- Jól esne, ha adnál - mosolyogtam rá. Elkezdett kutakodni a zsebében...mindent elővett, így egy lapot is. Kíváncsi szellemem miatt azonnal megnéztem, mi is az. Egy rajz...rólam?!

- Ez mi? - kérdeztem, rögtön odafordult hozzám.
- Khm...te...
- Látom - mondtam nyugodtan. - Miért rajzoltál le?
- Minji...nem mondtam el elégszer az álmainkban?
- Mit?
- Itt a kézkrém - adta a kezembe. 
- Köszi, de most engem az érdekelne, hogy mit mondtál???
- Nem egyértelmű!
- Ömm...nem?
- Azt hogy... - nézett a szemembe. - Hogy szeretlek! - lefagytam...a testem felforrósodott, arcom pirosas színt vett fel, magyarul pírrel tele lett. - Aranyos vagy evvel a rózsaszínes színnel!
- Köszi - vontam meg a vállamat.
- És te?
- És én? - kérdeztem vissza.
- Te szeretsz? - válaszolt nyugodt hangon. Megint elpirultam...basszus!
- Azt hiszem...igen! - suttogtam.

Yunho közelebb lépett, ezt onnan tudom, hogy a cipője az enyémhez közeledett. Nem mertem felnézni rá...bár őt ezt nem igazán izgatta. Egy picit feljebb emelte az államat, majd könnyű csókot lehelt az ajkaimra. Erre már muszáj voltam felnézni. Rajtam kuncogott...vagyis inkább a piros arcomon.

- Szabad még egy csókra, Ms. Kim? - érdeklődött.
- Tudja, Mr. Jeong számomra lenne öröm! - mosolyogtam rá.
- Hogy lehetsz ilyen aranyos? - kérdezte szerintem leginkább saját magától.
- Maga is az Mr. Jeong! - válaszoltam.
- Köszönöm, Ms. Kim - vigyorgott.

Azonnal ajkaimra tapadt utána...és csókolóztunk, jó ideig. Ameddig az igazgató bele nem szólt a mikrofonba.
- Kedves gyerekek! Gyors leszek: a bálkirályt és a bálkirálynőt szeretném kihirdetni... - ekkor odament hozzá a titkárnő. - Akkor...2 pár lett a nyerő ma este, amiben 3 fiú van? Wow...szóval a 10.-es Kang Yeosang és Choi Jongho, illetve a 10.-es Kim Minji meg a párja, akinek nem tudjuk a nevét? - nézelődött furán az igazgatónő. Megtalált a szemével. - Gondolom, te vagy az, úriember!
- Igen, asszonyom!
- Remek. Jöjjenek uraim és hölgyem! - mondta az igazgatónő.