Pole dance (Jikook) [Befejezett]

Tizenötödik tánc.

-Tetszenek? - csókol a nyakamba amitől kiráz a hideg a jobbik értelemben.

-Nekem igen. A szembe jövő embereknek nem. - simítok végig a harapás és szívás nyomokon amik a felső testemen foglalnak helyet. A nyakam is tele van velük.

-Szexi vagy, Szépségem. Azért bámulnak. Ahss végre kész. - csücsül le mellém a plédre amikor megcsinálta az ernyőt, hogy ne égjünk le a napon. Kihozott a tenger partra a két órás kocsi út ellenére is csak, mert megkértem.

-Én is megjelölhetlek?

-Itt te kis perverz? Nyilvánosan akarod csinálni?

-Nem akarok én semmi olyat. - rázom meg a fejem és a naptejért nyúlok. Ő még nincs is bekenve.

-Izgató vagy, Baby.

-A sebedet nem kéne lefedni? Nem tesz jót neki, ha megég.

-Aggódsz értem, ahelyett hogy beinvitálnál a vízbe szexelni egyet?

-Elég nehéz lesz fájós kézzel a bank számlámra utalni a fizetésem.

-Áhh szóval a saját érdekedben aggódsz. - kacag fel. -Menjünk a vízbe. - ragyog fel a szeme, én pedig látom a lelki szemeim előtt, hogy mit akar művelni velem a tengerbe.

-A víztől elfertőződhet. Még friss és mély a sérülésed.

-Te tényleg féltesz. Ez aranyos, de akkor se utasíthatsz vissza.

-Vasárnap van.

-És?

-Szabadnapom van. Bekell tartanom a szabályaidat, de ma mondhatok nemet a közelségedre.

-Akkor juss haza valahogy nélkülem. - támaszkodik fel, hogy megszabaduljon tőlem.

-Ha itthagysz.. ki fog várni rád a szobájába kibilincselve magát, teljes készenlétbe?

-Halkabban, Szépség. - néz körül majd felhúz állásba. -Gyere. Veszek neked valami finomságot.

-Meggyőztelek?

-Nem hagytalak volna itt amúgy se. De azért csábítóan hangzott hogyan fogsz este várni. Nem bánnám, ha pucsítanál is egy anál dugóval a fenekedbe.

-Meglátjuk. - kacsintok rá. -Ez az én napom. Lehet, hogy csak szivatlak és aludni fogok.

-Ne merészeld!

-Különben? - szívom tovább a vérét. Gyorsabbra veszem a sétát. Leakarom hagyni.

-Holnap kapni fogsz! - siet utánam én meg futni kezdek. -Megbánod, ha elkaplak! - szalad utánam és kergetőzni kezdünk. Vagy kétszáz méter után kifulladok és lelassulok. Mondanom se kell, végigvisítottam az utat futás közben.

-Jungkhookh. Megtudjuk ezt beszhélni.

-Ilyenkor már megtudjuk mi? - teszi meg az utsó lépéseket felém.

-Feladom magam. - teszem fel a kezeimet a levegőért kapkodva.

-Nincs is más választásod. - emel a karjaiba és elindul a tengerbe, hogy végül a nyakig érő vízbe arrébb csúsztassa a fürdő nadrágom és magáévá tegyen.

-Jungkook. - pihegem a vállára.

-Igen?

-Kezdelek... kezdelek megkedvelni komolyabban. - próbálok célozni az érzéseimre kissé szégyenlősen.

-Jimin én-

-Nem kell mondanod semmit. - állítom le. Sose hív Jiminnek. Már ebből is sejtem a válaszát. -Nem várok tőled semmit. Csak őszinte akartam lenni.

-Kiviszlek a partra. Kicsit pihenünk és menjünk haza. Hosszú lesz a kocsi út. - hangja távolságtartó volt. Elbasztam?

Sziasztok! Kicsit későn rakom ki, de itt lenne a kövi rész.♡

Köszönöm szépen a 2K megtekintést a könyvön és 286 Vote-ot.🫶