~ELADVA-Tomin(Toji x Ármin) fanfiction~

Prologus

Toji szemszöge:

Egy átlagos hétfő reggel volt, nem volt az egészben semmi különleges. Reggel kikeltem az ágyból, gyors felkaptam egy fehér pólót ami ott hevert a széken(ki tudja mióta nem volt kimosva) és elmentem fogat mosni. Odamentem a fürdőbe és rájöttem, hogy már három hete elfogyott a fogkrémünk, szóval ma is büdös szájjal kezdtem a napot. Áthúztam a hajkefét párszor kósza fekete hajtincseimen, hogy azt a hatást keltsem vele, hogy ténylegesen megfesülködtem.

Én nem vagyok olyan mint a többi férfi.

Engem nem érdekel a külsőm, én(18M) nem foglalkozom ilyen dolgokkal. Én teljesen más vagyok mint mások.

Mikor lementem a lépcsőn megláttam a fiamat (6M) mellette a bőröndommel.

-Megumi ez meg mégis mi akar lenni?-kérdeztem felháborodva

-Bocs apa de, olyan szegények vagyunk kell a pénz.

-És eladod a bőröndömet a cuccaimmal együtt vagy mi?

-Nem apa, téged adlak el.

A fiam szavai a szívemig hatoltak, úgy éreztem összetört bennem minden. Hogy tehet velem ilyet!? Hogy meri? Én a saját apja vagyok nem adhat el csak úgy... És mégis kinek adna el?? Biztos valami undorító öreg csávónak akit nem is szeretek....

Bár...be kell vallanom...tényleg nem voltam túl jo apa...most azt kívánom bár lenne állásom...de most az én hibám, hogy minden állásból kirúgnak? Én nem tehetek róla...de...gondolom.... megérdemlem...heh :)

Ekkor belépett az ajtón egy férfi akit még sosem láttam azelőtt. Magas volt, barna haja tincsekben hullott nyakára, barna szeme pedig megcsillant a napfényben. A férfi öltönyt és egy fekete ushankat viselt.

-Szia Megumi! Jöttem az apádért!-a hangja mély volt, olyan mély amilyet még sosem hallottam, hangja szívemig hatolt és éreztem hangja basszusat az egész testemmel.

-Szeva Ármin, ott van fent a lépcsőn, de csak akkor viheted el ha kifizeted az ígért összeget.

-Ok-a férfi, azaz Ármin csak ennyit mondott majd elővette pénztárcájat, kivett belőle 300000yent es fiamnak adta. Wow nem tudtam, hogy ennyit érek.-tessék fiú itt a duplája, neked jobban kell mint nekem.

Micsoda nagylelkű úriember.

Ezután Ármin felnézett a lépcsőn, egyenesen rám és szemeink összetalálkoztak. Barna orbjai belenéztek a lelkembe.

-Szia bébi te vagy Toji?-szavai egyenesen hozzám irányultak én pedig hirtelen nem tudtam mit mondani.

Egy pillanatra levette rólam szemeit én pedig ráeszméltem, hogy mi is történik most. A fiam eladott engem. Ez az ember pedig csak egy gadzag csávó akit nem is ismerek. Be kell, hogy valljam tényleg attraktív, és ahogy láttam tényleg nagyon gazdag de én soha, de SOHA, de soha, Nem fogom őt szeretni.

-Igen én vagyok Toji.-válaszoltam majd összefontam karjaim és elnéztem a másik irányba. Nem vagyok hajlandó ennél többet beszélni vele.

-Oke cica na gyere menjünk haza.

-De én itt élek.

-Már nem. Na gyere kint vár az autónk.

Autó??? Évek óta nem ültem autóban.

-Jó megyek autó ezaz juhu

Lesiettem a lépcsőn, amint leértem Megumi kinyújtotta felém a bőröndöm én pedig elvettem tőle.

-Na csá!-mondta fiam majd átment a konyhába

Ármin kinyitotta nekem az ajtót és kedvesen előre engedett. Nem számít mennyire kedves velem, és hogy hány autója vagy, hogy mennyi pénzem van, én akkor sem fogom őt szeretni.

A lakás előtt kint állt egy piros autó állt, egyből felismertem, hogy ez egy Ferrari SF90 Stradale. Eddig ilyet csak az autós újságokban láttam.

Az autóból kiszállt egy sofőr és kinyitotta az ajtót amin először én majd utánam Ármin szállt be. Mindketten beültünk a hátsó ülésekre. Nem hiszem el, hogy egy ilyen autója van és még csak nem is ő vezeti.

-Még be sem mutatkoztam neked. Ármin(30M) vagyok.-kinyújtotta felém kezét amit nem voltam hajlandó megrázni. Ismét össze fontam karjaimat és kinéztem az ablakon.

-Az én nevem úgyis tudod teljesen felesleges bemutatkozni egymásnak.

Ármin halkan kuncogott egyet majd visszahúzta a kezét.