INSIDE (LEGBELÜL) {Befejezetlen}

Előszó

Mèg alig lehetem 8 èves mikor apám az egyik élelmiszer áruház
kellős közepén vègig rángatott a fülemnèl fogva.
Emlékszem.
Úgy visított mint a fába szorult fèreg mert nem voltak jók az eredményeim nèmetbő.
Ha jól emlékszem akkor mèg nem volt felmentesitèsem a tantárgy alól ès a tanár folyamatosan piszkált hogy feleljek mèg akkor is ha tudta hogy nehézségekkel küzdő ès csak lustának tartott ès trehánynak ès ezzel apám teljes mértékben egyet èrtett.
Sose felejtem el hogy miket mondott nekem. Mikor apám abbahagyta az üvöltèsèt ès èszre vette magát ès hogy minden szem ránk tapad azonnal elengedett. Èn ahogy tudtam azonnal eltávolodtam tőle ès azonnal bementem a tőle legtávolabb eső sorok közöè. Mèg csak 8 èves voltam nem nagyon tudtam kontrollálni az érzelmeit de megpróbáltam vissza folytatni a könnyeimet a bolt kelős közepèn. Hamarosan egy fiatalember lèpet hozzám. Olyan húszas èvei középèn lehetett. Nem ismertem. Hamarosan le tèrdelt elém ès a vállára tette a kezét. Majd még szolat.
-Minden rendben?! Ez a mondat örökre a memóriámba èget. Emlékszem gyerkkènt nem fogtam fel hogy mièrt vagyok olyan amilyen ès ezèrt elègsokszor hibáztattam magam.
De akkor is magamat tudtam hibáztatni mèg akkor is ha nem tehetem hogy voltak bizonyos akadályok amiket nem tudtam olyan könnyen átugrani mint a többi gyerek.
Emlékszem a pillanat hevében meg se tudtam szólalni ès èreztem hogy a szemembe könnyek gyűlnek ès èreztem azt a bizonyos gombócot a torkomban ami még akadályozta hogy még szólaljak de csak helyette bólintottam egyet. Elég hamar lenyeltem a bèkát majd sikeresen vissza fogtam a könnyeimet. Pedig emlékszem. A világ összes pénzèt kifizettem volna egy ölelésèrt.
Tudtam hogy a helyzet urának kell maradnom hiszen itt a sírás nem old meg semmit.
Hamarosan az ismeretlen fèrfi elment de láttam rajta a bizalmatlanságot az arcán.
Az a gond ezzel nem csak neki hazudtam hanem magamnak is. Valóban ennyire naiv lennèk hogy ezt elhiggyem magamnak?
Sajnos gyerek voltam és akkor még a naivitás fogalmát se ismertem szinte majdnem szó szerint a tojáshéj a seggemen volt.
Ha tudom hogy hová fajulnak el apám és köztem lévő dolgok akkor sokkal makacsabb lettem volna és önzőbb.
A nevem Kitti de mindenki csak Kitkatnak szólit.(általában)
Nem komplikált kitalálni hogy a kitti és a kata névből lett összerakva de a kata nevet sose használtam.
De nem is ez a lényeg.Mióta az eszemet tudom azóta ismerem apámat.
tipikusan gyermekét túlféltő típus apuka.
Ismerős nem? Első ránézésre lehet hogy egy aranyos ADHD val rendelkező férfi aki csak mindenáron a legjobbat akarja a lányának de ez nem így van. Legalább tizenhárom éven keresztül éltek vele egy lakásban és már minden egyes titkát vagy trükkjeit ismerem.
jelenleg mikor ezt írom tizenhat vagyok de egészen biztos vagyok hogy a véleményem felnőtt koromra SEM fog változni.

Ismerem magam még ha ez így is lenne túlságosan naiv és makacs vagyok ahhoz hogy ezt be valljam magamnak ami valójában egészen jó dolog hiszen általában heteken keresztül szoktam hánykolódik a nedves papir zsebkendők között az ágyban azon rimánkodva hogy hogy lehettem olyan hülye.
Néha a dolgok sose változnak és ez szerintem nem feltétlenül rossz dolog.