Tanárom a biasom -BTS f.f [✓]

-25-

*Jungkook szemszöge*

Reggel, korán keltem hisz Nessa elé szeretem volna menni. Lassan 3 hónapos a kapcsolatunk ami számomra elképesztő hogy ilyen gyorsan telik az idő.
A bandájuk egyre nagyobb hírnek örvend ami miatt nagyon büszke vagyok rá.
Egy díj átadóra is megjívták már őket. Remélem nem csak azért hogy meglegyen a légyszám mert ha igen az elég nagy köcsögség lenne részükről (elnézést a megfogalmazás ért🥲)

Éppen felöltöztem, meg ittam a reggeli kávém éd indultam is Nessáék felé vettem az irányt. Az az a busz megálló felé ahol leszálnak

-Szia -köszöntem barátnőmnek- Anna merre?
-Nem volt kedve bejönni így kikérte magát mára -mondta szemforgatva
-Vegyük úgy hogy beteg -mondtam nevetve
-Vagy úgy hogy tudjuk kivel randizik -mondta
-Voldemorttal? -muszáj volt ezt mondtanom, remélem értette
-Hát, igen sötét idők járnak erre -mondta nevetve
-Akkor bejössz velem, hogy bent folytassuk? Vagy felőlem el is késhetünk -mondtam
-Menjnünk -mosolyodott el.
Ezután rákulcsoltam ujjaimat ujjaira és így indultunk

Iskola előtt nem volt senki (legalább is nem láttunk senkit) így ott se kelletelengedünk egymás kezét.
-Akkor kitartást mára, délután átjössz? -kérdeztem, hisz péntek van így reméltem lesz egy kis ideje és nem próbákra kell mennie
-Persze -mosolygot rám megpuszilt és ment a termük felé
Én meg a tanári felé, vettem az irányt.

-------------->Time skip, első óra után

*Nessa szemszöge*

-Jungkook, Nessa az igazgató hívatja önöket -jött oda a töri tanár, mire elsápadtam és, megijedtem
-Rend-rendben szólok a tanár úrnak -szaladtam el, ahol nem bírtam és rám tört a pánik, szerencsére megtaláltam Jungkookot, de ott nem bírtam elkezdtem sírni és remegni. Pánikrohamom lehetett.
-Nessa, figyelj ide nyugi van -vont szoros ölelésbe és hátamar simogatta
-Gyere igyál egy kicsit, ez csak egy pánik roham. Minden rendben lesz -nyugtattot, egy kis idő múlva már jobb volt.
Úgy éreztem elmúlt
-Pánik beteg vagy? -nézett rám
-Nem, eddig csak 2 rohamom volt ezen kívül -ismertem be, bele gondolni is rossz, hogy milyen volt az egyik pont a Balatonba történt, egy olyan részen ahol a lábbam már nem ért le... (Összesen tényleg valószínűleg 2 pánik rohamom volt, és a Balatoni esett amit leírtam tényleg megtörtént tavaly nyáron, de szerencsére segített egyik évfolyam társam, akivel viszonylag jóban vagyok)
-Na gyere az igazgatóhoz -hivott mire tele stresszel mentem mellette.
Mikor oda értünk az iroda elé vettem egy nagy levegőt,  hogy kicsit lenyugodjak.

-Jó napot -hajoltam meg az igazgató úr előtt
-Nektek is, üljetek le. -mondta, mire mind ketten leültünk
-Lényegre térek. Valaki azt mondta viszonuk van egymással. Igaz ez? -nézett ránk mirre teljesen lefagytam szerintem a fallal megegyező színű lehettem
-Nos, akkor igaz. -bólintott- nem szeretném hogy folytassák. Rossz fényt vetít iskolánka és karrierjükre is -jegyezte meg
-Szóval, vagy szakítunk vagy mi lesz? -néztem ijedten
-Rendőrségi ügy -mondta szárazon
-Elnézést, de mind ketten felnőt emberek vagyunk, és nem 1 irányú a kapcsolatunk, mind ketten akarjuk. Ami meg a karrierünk illeti az nem önre tartozik hisz a mi életünk mi szenvedünk vele, nem ön -mondta Jungkook
-Hát, akkor ti szendveditek meg az egészet -mondta majd felállt -elmehetek -mosolygot gúnyosan és mi el is mentünk. Akkor még nem tudtuk mi lesz velünk...

Remélem hogy tetszik a rész, nem életek munkája de egész jó lett sztm
Sok puszi: Nessa/Luca🎉