Kettőnk története

1. fejezet

Repülőn ülök, és várok az elindulásra. Egyszerűen utálok repülni. Véleményem szerint az egész hülyeség. Miért akarna az emberiség olyat tenni, mint ami teljesen lehetetlen? Repülni nem tudsz magadtól, akkor miért nem oldod meg úgy, hogy ahogy tudnál közlekedni? Gondolom már kitaláltad, hogy nem a saját kedvemből utazom. Az anyám házasodik. Hozzámegy valami palihoz, akit a munkahelyén ismert meg. Pff. Az egész hülyeség. Megfogadja újra azt, amit évekkel ezelőtt apának is megfogadott. És amit most szegett meg. Egyelőre próbálok nem pesszimista lenni, de ez a helyzet baromság. Anyám kiköltözött külföldre, miután elhagyott minket apával. És nem is a közelbe, ahová mondjuk az autómmal is el tudnék menni.. Nem. Neki persze, a világ másik oldalára kellett költöznie, Los Angelesbe, ahol a gazdag pasiával él. Semmi kedvem elutazni.

A gondolatmenetemet valami megszakította. Valaki ledobta magát a mellettem lévő ülésbe.

-Szasz-közölte a srác, majd betette a fülébe a füllhallgatóját, és elkezdett valami otromba filmet nézni. Hosszú lesz az út.

-Egész végig ezt fogod nézni?-kérdeztem, kicsit sem kedvesen.

-Hohoo, szépségem-Hogy minek nevezett??-Miért is szólsz bele, hogy én mit csinálok?

-Egyrészt, ne nevezz így, másrészt meg kihallatszik a fülesedből a.. a... amit nézel.

-Halálos iramban.

-Mi?

-A címe. Halálos iramban.

-Ahhha- közöltem úgy, mint aki egyáltalán nem érdekel.

-Egyébként Dean vagyok.

-Dékán? Miért angol a neved?

-Anyámék kiköltöztek amcsiba, amikor anya terhes volt velem. És először rákérdeznél, azért beszélsz magyarul, mert apám nem akarták, hogy elvesszen a nyelv, meg blablabla, ezért így beszélnek hozzám. De természetesen folyékonyan beszélek angolul is.- eresztette el a bosszantóan tökéletes mosolyát-

-Értem. Nóri vagyok. 

-Nagyon örvendek-vigyorgott azzal az idióta vigyorával.

-Ja. Én is. Meg minden.. 

-Na jól van, akkor most már hagyj-dugta vissza a fülébe a fülesét.

Erre már nem válaszoltam, csak elővettem a könyvet, és olvasni kezdtem. Akkor kezdtem el el a könyvekért, amikor anyáéknak egyre rosszabb lett a kapcsolatuk, elkezded veszekedni, és ordibálni egymással. Mindig könnyes lett a szemem, amikor meghallottam őket vitázni, ezért a legtöbbször zenét hallgattam ilyenkor. De sosem sikerült elterelni ezzel a figyelmemet, ezért egyszerűen felkaptam egy könyvet, és olvasni kezdtem. Rájöttem, hogy így nagyon hamar elvonom a gondolataim, és csak az olvasottakra koncentrálok. Majdnem minden diákmunkás pénzemet könyvekre fordítottam, csak így élhettem túl ezt az időszakot. Amikor végül anya elment, nem hagytam abba ezt a szokásomat, mert idő közben nagyon megszerettem elveszni, és kicsit eltűnni a valóságból.Valahogy mindig ebbe menekültem.

-Dean!-szólók rá a fiúra – Halkítanád? – Kérem meg századjára is.

-Nem.

-Miért nem??

-Azért, kérlek, mert nekem így kényelmes.

-Megsüketülsz – kötöm az ebet a karóhoz.

-Nem. Teljesen normális hangerőn van.

-Akkor szar a fülesed, vagy mit tudom én, de kapcsold ki, mert olvasni szeretnék!

Dean ránéz a kezemben tartott könyvre.

-Shakespeare? Ne már, kislány. Többet néztem volna ki belőled. Egy jó krimi, vagy esetleg egy fűszeres  romantikus történet.

-Megmondtam, hogy ne becézgess! – seggfej. Ahh! Kezd nagyon felhúzni. – Másrészt pedig rohadtul semmi közöd hozzá, hogy mit és mikor olvasok, úgyhogy fogd be.

-Pedig én nagyszerűen szórakozom.-mosolyodott el.

ezt már nem is figyeltem rá, csak visszafordultam a könyvemhez, és tovább olvastam. Nem tudom, hogy vagytok vele, de Rómeó és Júlia története extra romantikus. Ahogy egymásért küzdenek, végül pedig meghalnak egymásért, és a szerelmükért.

A kapitány hangjára kaptam fel a fejemet.

-Üdvözlöm Önöket, itt a kapitány beszél. Hamarosan megkezdjük a felszállást, mindenki el a helyen, az öveiket kössék be, telefonjaikat, elekronikus eszközeiket, kérem, kapcsolják ki. Megkérem a kedves kollégákat, menjenek a fenntartott helységbe- Míg én bekapcsolom az övemet a hasam előtt, megismételték angolul is az szöveget, majd a légutaskísérők bemutatják az oxigénpalackok és mentőmellények helyes használatát. Kezembe fogtam az erről szóló brosúrát, és olvasgatni kezdtem.

-Ezt senki sem olvassa el-csipkelődött a srác.

-Hát én igen.

-Te vagy az első.

-Remek. Juhuu – éljeneztem unottan. – Mindjárt oklevelet kérek érte

Erre csak egy gúnyos szemforgatást kaptam, amiért hálás voltam, hogy nem firtatta tovább a beszélgetést, ehelyett visszafordult a filmjéhez.. Ránéztem az órámra. 19:15 – A megígért időpontban el is indult a gép. Az a szerencsém, hogy mivel 20 éves vagyok, és járok egyetemre, csak ezt a gépet tudtam elérni. Anya azt szerette volna, ha ma reggel már felszálltam volna egy gépre, hogy mostanra már ottlegyek. De én el akartam menni az óráimra, megjegyzem nem azért, mert én annyira akarnék tanulni, csak nem vágytam anyám társaságára.

A pilóta elindította a repülőt, és elkezdett kigurulni a felszálló pályára. 19:17. Ami azt mondta, hogy még van két óra fekvésig. Egy legrosszabb. Főleg turista osztályon. Ahogy a másik utas horkolását hallgathatom, majd a wc-nél hatalmas sorok vannak. Ezért sem öltözöm át sosem. Inkább leszek több mint tizenkét órán keresztül ugyanabban a ruhában, minthogy átvergődjek a gép másik oldalába két perc pihenőért.

Ehhez tartva magam, harmadjára is próbáltam haladni Rómeóék szerelmével. Körülbelül másfél órája indulhattunk el, amikor Dean feltápászkodott mellőlem. Kíváncsian néztem rá.

-Csak nem vége van a filmednek?

-Szeretnéd - kacsintott rám – Még háromnegyed óra van vissza belőle. Csak mosdóba megyek, és fogat mosni.

-Rendben. – fogalmam sincs, mit illik olyankor válaszolni, amikor közlik az emberrel, hogy pisilni mennek.

A fiú elővette a táskáját, kitúrt belőle egy tréningnadrágot és a fogkeféjét, majd hozzácsapott egy tubus fogkrémet, és hátrasétált a mosdók felé. Mint mondtam, utálom a repülőket mosdóját használni, nagyon tisztálkodáshoz. Ezért indulás előtt otthon lezuhanyoztam, és fogat is mostam, hogy itt már nem kell. Mikor Dean visszaért, helyette cseréltünk, és elsiettem hátra. Bekopogtam, majd amikor senki sem válaszol belülről, benyitottam. A vártál egy kicsivel tisztább vécével találtam szemben magam. Ez mondjuk abban rejlik, hogy nincsenek szétdobált, esetleg használt vécépapír darabok a földön. Miután végeztem, alaposan kezet mostam, majd kicsit rendbe hoztam az ábrázatomat, a kibomló tincseim miatt a hajamat újra összefogtam, és letöröltem az elkenődött sminket.

Visszatérve a helyemre Deant újra a filmjébe temetkezve találtam. Gyorsan még elolvastam a fejezet végét, majd gondosan elpakoltam a kistáskámba a szétszóródott cuccaimat, majd előkészültem az alváshoz. Az órám 21:55-öt mutatott. Egészen elfogadható