- Jó újra látni Jis. - ölelt magához szorosan Bangchan. A lába pont a combombál volt, így egy kicsit felszisszentem. - Minden rendben? - húzódik arébb.
- Persze. Minden a legnagyobb rendben. - mosolyogtam rá.
- Most azonnal gyere ide. - mondja parancsolóan Hyunjin. Én elé állok, mert úgy tűnik egy kicsit ideges és nem akarom felidegesíteni őt. - Na mivan, már meg sem ölelsz? - nézett rám szomorúan, miközben kitárta a karjait. Én a karjai közé vetettem magam, és úgy öleltem magamhoz mintha az életem múlna rajta.
- Jól van, elég. Ne itt romantikázzatok. - szed szét minket Minho.
- Szerintem induljunk el. Minho, te pedig mellettem leszel végig. - nézett rá fenyegetően Chan.
(...)
Elkezdtem sötét foltokat látni. Lassabban mentem mint a többiek. Egyhelyben maradtam. Fájt a fejem. Nagyon. A sötét foltok nem tűntek el. Mégnagyobbak lettek.
- Jól vagy? Ne kísérjelek haza? - simogatta meg hátamat Bangchan.
És itt volt a végszó. Elsötétült a világ. Össze estem. Már nem hallottam semmit. Kizártam a külvilágot teljesen.
Utolsó előtti rész 🤧
YOU ARE READING
Egy különleges éjszaka | minsung (Befejezett)
Random~Ez egy újabb chat sztori~ Lee Minho ráír egy fiúra, mert unatkozik.
