~5~

171 22 7
                                    

- Miért hívogatsz? - kérdezte Minho, amint fogadta a hívást.

- Mert unatkozoooooom. - nyafogok.

- Miről beszéljünk? - szólalt meg néhány perc múlva Minho.

- Hmm valamiről.

- Ez aztán konkrét válasz. - tapsol meg.

- Kuss. Inkább mond meg a címedet és elmegyek hozzád. - vetettem fel az ötletet.

- Te tényleg hülye vagy. Anyukád megfog ölni. És amúgy is, miért akarnál eljönni hozzám?

- Kockázatos vagyok. Meg szeretek hülye lenni. Tudod, én azon az elven élek, hogy próbáljunk ki mindent, még akkor is, ha később megbánjuk.

- Jó, nem leszek makacs mint te. Inkább leírom a címemet. Gyere nyugodtan. Legfeljebb nem engedlek be. - mondta nevetve.

- Haha nagyon vicces vagy. - forgattam meg a szemem.

(...)

- Ez a szobád? - ülök le Minho ágyára.

- Nem tetszik? - ült le mellém.

- Deee tetszik. - fekszek el az ágyán.

- Alattam is fekhetnél így... - suttogta, majd az ajkába harapott.

- Kipróbáljuk? - nézek rá ártatlan szemekkel, mire ő köhögni kezd.
-  Most mivan? Nem csak te zavarhatsz össze.

- Tudom, de mivan ha komolyan gondoltam az előbbit?

- És ha én is? - mosolyogtam rá, amin ő elvigyorodott és fölém mászott.

Unatkozok és gondoltam kirakok mégegy részt

Egy különleges éjszaka | minsung (Befejezett)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora