Your imaginations

Mítoszok vagy legendák(FxM)

Este 10 felé lehetett amikor a lámpa idegesítő zizzegése kirántott az ábrándozásból. Lágyan felemeltem a tekintettem a szövegsorok közül hogy megnézzem a hang forrását, tudomásra vettem hogy a könyvtár lámpasorának oldalsó lámpája gyengélkedik, majd vissza néztem az  előttem heverő könyvre és szememmel sebbesen kerestem a sort ahol abbahagytam. Egy görög mitológiáról szóló tanulmányi könyvet olvastam amiben régi fennmaradt történetek találhatók amikor is elterelte a figyelmem a folyosóról beérkező távoli léptek hangja. A hangokból ítélve a folyosó végéről szökhetett be a hang a kihalt könyvtárba ,ahol is én tartózkodtam.

Az egyetem könyvtárra csendes volt és nyugodt, egy árva lélek nem volt akkora idióta mint én hogy még este 10 kor is itt tartózkodjon. A könyvtáros már 4 kor végzett a munkával, de miután ez egy egyetemi könyvtár, ezért bármikor lehet itt tartózkodni és olvasni, csak könyvet nem lehet kölcsönözni 4 után, a belmagasság súrolja a 3 métert, magas, plafonig érő, zsúfolásig rakott könyvespolcokkal, kacskaringózó sorokkal amit egy olvasó központ szépít, egy nagy egybefüggő asztalkör, mindegyik széknél egy olvasó lámpával és a kör közepén egy babzsák kör,a termet még néhány ,mindenhol szétszórt babzsák díszítette azok számára akik magányra vágynak és extra kényelemre. A könyvtárban lágy volt a lámpa fénye és a folyosóra nyíló ajtó mögött egy vaksötét, hideg folyosó lapult amit
mozgásérzékelős lámpa világít meg szükség esetén.

Még egyszer körbenéztem a teremben ahogy az összes szék közül csak az enyém előtt világított a lámpa majd tovább olvastam.

Az idő múlásával a kintről bejövő léptek hangja visszatért a folyósó végére de ez alkalommal hallani lehetet ahogyan közeledik. A sötét folyósó egy másodperc alatt megvilágosodott ahogyan a mozgásérzékelő végezte a dolgát és egyértelmű lett hogy a léptek gazdája befordult erre a folyósóra. A síri csendben a léptek füllsűketítően vízhangoztak a folyósón és aggasztóan közeledett a hang.
Felkaptam a fejem a kómotós léptekre és türelmesen vártam hogy lássam ki halad el a folyósón,amikor is megláttam ahogyan belép az ajtóba és lazán nekidől az ajtófélfának.

-Önnek nem kénne hazamenni? Elég késő van hogy még mindig az egyetemen tartózkodjon!
-kezdte udvariasan de a megszokott érzelem mentes hangján.
-Ugyanezt kérdezhetném,Uram!- biccentettem a már rég ismert történelem professzornak-
És lehetne tegeződni?-húztam el a szám reménykedve,hiszen ki akkar "önt"vagy "magát" használni perceken keresztül.

Szó nélkül bólintott egyet majd lágyan ellökte magát az ajtófélfától és lassan elindult felém
-Túl óra és sok munka, neked?-közölte az okát miért is van még itt aztàn érdeklődve várta a vàlaszom.
-Kíváncsiság és szabadidő.- húztam a számat egy ártatlan mosolyra.
Odalépett a székem mellé és lenézett a könyvemre, majd lágyan elmosolyodott és szórakozottan nézett a szemembe.
-Görög mitológia? Van akit ez még komolyan érdekel?-kérdezte mire bólintottam egyett.
-Ezt pont ebben a szituációban hallom, Profeszor?-kuncogtam el magam, utalva arra hogy ez a mondat a történelem professzor száját hagyta el, mire ő csak bicentett egyet és elindult a könyvespolc sorok között, majd vett egy kanyart és eltűnt.

Egy pár másodperc múlva kijött a sorokból a kezében egy könyvvel.
-Maradjon köztünk, de a görög mitológia a kedvenc témám a történelemben.-szólalt meg majd lerakta a könyvet a kezem mellé.
-Ez nem olyan száraz és unalmas egy könyv, mint amit most olvasol, mindkettő érdekes de ha egy picit is bízol bennem, hidd el jobban jársz ezzel.-ajándékozott meg egy lágy mosollyal majd körbenézett.

-Kezdelek megérteni miért is vagy itt és miért most, ez a kihaltság kellemes egy ilyen környezetben.-szólalt meg újra amire elmosolyodtam.
-Miért is ülnék otthon egyedül ha lehet a társam egy könyv is?-rántottam egyet a vállamon miközben felé fordultam. A megszólalásomra halkan nevetett egyet és visszafordult felém.
-A legtöbb egyetemi hallgató inkább kihagyná ezt az ajánlatot amint szóba kerül egy történelem könyv társasága!- jelentette ki és hagyta hogy lassan visszaváltozon az arckifejezése a normálisra, sóhajtott egyett majd komolyabban rám nézett.