Mióta Deaton elmagyarázta, hogy csak Emma bizonyíthatja valamivel, hogy vissza tért mind feszülten várják, hogy magához térjen. Ám a konyha felöl hangos zaj szűrődött le. Scott Miután meghallottuk a csörömpölést útnak indultunk. Sam és Dean megy elöl, köztük és a vérfarkasok közt meg Lydia ment. Na meg persze az emberek. A konyhába érve több farkas is állt elöttünk. Első pillantásra azt mondanám, hogy 8 védelmező. Bár a számba nem vagyok biztos abba, hogy védelmező nagyon is. Pontosan két okból tudom. Az első az, hogy Emma azt mondta ide természetfeletti csak védelmezőként jut be. A másik az, hogy láttam a jelöléseiket. Elég hamar nekünk akartak rontani pontosabban csak Lydia felé indultak de az útjukba voltunk. Amikor már azt hittem végünk meghallottam több egymás utáni lövést. Mind a testvérpárra kaptuk a tekintetünket. -Ne nézzetek így! Nem mi lőttünk! Jól lövünk de ilyen gyorsan nem lennénk ilyen pontosak. -mondta Sam. Mi persze hittünk nekik hisz még a pisztoly se volt a kezükbe. Így hát megfordultunk. A pultra támaszkodva ott állt Emma lecsukott szemekkel. Anya már épp indult volna felé amikor megállítottam majd nemlegesen ráztam a fejem. -Nem tudjuk, hogy valóban ő az e. -Most lőtt le nyolc farkast akik megakartak ölni. -szólalt meg anya -Sajnálom Emma, de elöbb bizonyítanod kell valahogy, hogy amint össze szeded magad nem ölöd meg Lydiát. Emma Amikor Scott azt mondta bizonyítanom kell nem éreztem magam dühösnek. -Jól van, csak adj egy percet, kérlek! -mondtam aztán hirtelen össze csuklottam. Sam jött oda hozzám. -Minden rendben? -kérdezte meg -Igen, csak egy kicsit kótyagos vagyok. Rendbe leszek. -mondtam neki megnyugtatás képpen bár jelenleg nem éreztem úgy, hogy minden rendben. -Scott, gyere ide létszi. -kértem mire ide jött -Add a kezed. -szerencsémre ezt is megtette így hát megnyomtam egy olyan ponton ahol kijöttek a karmai a nyomás hatására. -Mire készülsz? -kérdezett rá Liam de én nem válaszoltam csupán a tarkóm fele vittem a kezét. Amint oda értem a megfelelő ponthoz elengedtem a kezét. Innentől már nem segíthetek. -Ha bárkinek elmondod mit láttál oda bent kinyírlak! -jelentettem ki -Biztos vagy benne? -kérdezte meg Scott -Igen, ennél szarabbul már úgy se lehetek. -mondtam aztán megéreztem a fájdalmas nyomást a tarkómon. Sam Amikor Emma össze esett oda mentem mivel elég rosszul fest. Majdnem, hogy fehérebb mint a fal. Amikor egy kicsit össze szedte magát oda hívta Scottot és kiengedte a fiú karmait majd a tarkójához vezette. Nem nagyon értettem mit akar. A következő amire fel eszméltem, hogy Scott bele mélyeszti a karmait a lányba. -Most mit csinál? -Emma így bizonyítja, hogy ő az. Megengedi Scottnak, hogy bele nézzen a fejébe. -mondta Stiles -Ilyet tudnak? -csodálkozik el Dean -Ja, ha nagyon akarnak a védelmezők még el is vehetnek emléket. Bár ezt Scott nem tudja megcsinálni ő csak mászkálni tud a fejükbe. -mondta Liam. Dean rámkapta a tekintetét. -Nem, felejtsd el! -jelentettem ki amint rájöttem mit akar a testvérem. -Ugyan Sammy! Tudom, hogy a pokolbeli túrád Luciferrel és Mihállyal még mindig kísért. Cass nem tudja visszaállítani a falat, de ők lehet, hogy igen. -érvelt Dean -Majd megbeszéljük. -zártam le ennyivel. -Nincs elnyomás. -jelenti ki Scott mire mi egy kicsit megugrunk. -Az szuper, de ő jól van? -mutat Emmára a tesóm aki immár a kezein támaszkodva görnyed előre. Scott Amikor Emma fejébe jártam elképedtem ugyanis mintha valami fal választotta volna el Emmát egy fiatal fiútól. -Ki ő? -mutattam rá a srácra
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
akivel Emma szembe állt. Úgy tűnt a lány nem lepődött meg rajta, hogy itt vagyok. -Ő Doruk. -mondta ki könnyedén -Azt hittem az elnyomás a legnagyobb félelmeddel állít szembe. -Így van. Az én legnagyobb félelmem Doruk. A vele való találkozás, hogy hogy nézek a szemébe. Hogy mondom el neki, hogy Gerard miattam fejezte le. Hogy az apjának igaza volt amikor azt mondta megmenthettem volna. A szerelmem az én legnagyobb félelmem. -magyaráz Emma -Tudod mit tanított apám a falkának? -nézett rám mire én egy érdeklődő pillanást küldtem felé -Azt mondta a szerelem szép dolog de gyengévé tesz. -De ő és anyukád... -kezdtem bele. Nem értettem a helyzetet. -Amennyire én tudom nem szerették egymást. Barátok voltak. Érdekházasság volt. Mindketten New Orleansba laktak. Anyám volt a félhold falka alfája. Nála voltak a legjobb harcosok New Orleansba. De ami a legfontosabb volt az ő falkája tudta irányítani mikor változnak át. Aztán találkoztak Johnal. Olyan 18 évesek lehettek akkor. John szeretett volna létrehozni egy védelmező falkát Beacon Hillsbe és New Orleansba is ugyanis akkor már benne volt az eredetibe de akkor anyám egy távoli rokona volt az alfa akivel nem is beszéltek. Mivel John jó harcos volt anyámnak pedig volt egy falkája össze házasodtak. Ők lettek az első védelmezők New Orleansba. Amikor már elég jól végezték a dolgukat John kiállt az akkori alfával. Megölte őt. Aztán létrehozta a Beacon Hillsi falkát is. Naggyából 36 évig tartották fent minden gond nélkül a békét majd jöttem én. Amikor 3 éves voltam legyőztem Johnt amitől egy kicsit bekattant. Főleg mert egy fattyú győzte le akit amúgy ő nevelt. Utánna hozott pár döntést a nevembe. Majd 6 évesen megvakított. Ekkor találkoztam elösszőr Dorukkal. Miatta vagyok még életbe. A seb amit apa okozott elfertőződött. Haldokoltam és a védelmező aki érzi, hogy itt a vég elvonul egy számára békés helyre. De Doruk megtalált és ellátott. Segített és talpra állított. Hónapokig alig voltam magamnál. Miután felkeltem meg kellett tanulnom a szemem nélkül élni. Piercék befogadtak és tanítottak. Alonzó kedvesebb volt velem mint John valaha. Imádtam ott lenni. Aztán Dorukkal egymásba szerettünk. A hely ahol találkoztunk lett a szent helyünk. Amikor vissza tértem a falkához a családom halott volt a falka darabokban. Nem bíztak bennem hála Johnak. Évekbe telt mire helyreállítottam. Majd jött Gerard. Ezután elvesztettem a második apámat. Majd megölték Deucaliont vagyis a harmadik apám is halott volt. Aztán a szüleim vissza tértek és lemészárolták a negyediket is. Azt hiszem nincs szerencsém az apákkal. De mégse ezektől félek hanem attól, hogy vele szembe kell néznem. -mutatott a története végén Dorukra Emma. -Az, hogy ezután a sok rémes dolog után ilyen lettél azt bizonyítja, hogy jó ember és jó alfa vagy. A falkádat használhattad volna arra is, hogy megölj mindenkit aki valaha ártott neked de te úgy döntöttél tovább véditek az embereket. Ezt csak kevesen mondhatnák el. Viszont most a falkádnak szüksége van rád ugyanis Ali szerint te megtörheted ezt az izét. Azt mondta már egy csepp véred reményt adott a farkasnak, hogy küzdjön. Ez vagy te Emma. Te vagy az emberek reménye. Amikor jöttek a rémdoktorok én feladtam hiszen mit ér egy asztmás farkas aki átváltozni se tud? De jöttél te és én újra reménykedni kezdtem. Szóval hagyd abba a barátod nézegetését és adj reményt a falkádnak. -mondtam mire elmosolyodott -Ezt gyakoroltad? -kérdezte meg -Nem csak elmondtam az igazságot. Mit gondolsz velem tartasz? -Rúgjuk szét a fenevad hátsóját. -tért vissza az arcára a mosoly.
