A szenvedély hatalma [ Hero Finnes Tiffin FF ]

Első fejezet

~*~

Amint  a nap fénye a szobám ablakán keresztül utat tört magának szemeim kipattantak és egy halk sóhaj hagyta el a számat. Lassan kászálódtam ki a kényelmet és biztonságot nyújtó ágyamból. Szemeiből kidörzsöltem a maradék álmosságot és a fürdőm felé indultam. Komótos tempóban levetkőztem és a forró zuhany segítségével próbáltam felfrissülni. Talán nem kellett volna hajnalig fennmaradni, de izgalmamban az agyam nem igazán hagyta, hogy álomra tudjam hajtani a fejemet. Mióta az eszemet tudom azóta nem igazán töltöttem a szülőháztó több időnél többet mint egy hét. Szívem sebesen vert, hogy talán egy teljesen új fejezet fog kezdődni az életemben. Talán kis időre is, de új közeg és új emberek fognak engem körbevenni, amitől talán kissé féltem, de nem kifejezetten foglalkoztam vele. Igaz, a környékünkön rengeteg munkát találtam volna nyárára, de szerettem volna kiszakadni a mindennapi közegből, így esett a választásom Atlantic Cityre. Amint megláttam a felhívást rögtön lecsaptam rá.

Amint úgy ítéltem meg , hogy kellőképpen felfrissültem kiszálltam a zuhany alól és a törölközőt magam köré tekertem és a szobámba mentem. Gyors ruhaválasztás után visszacsörtettem a fürdőbe. A hajamat laza konytyban fogtam a fejem tetejére, szürke melegítő nadrágom lazán lógott vékony derekamon, felső testemet pedig egy fehér topp takarta el. Kezemben a lehető legnagyobb bőröndöm. Amint leértem a lépcső aljához édesapám kikerekedett szemekkel figyelte az óriási poggyászt.

-Túlélő táborba mész? Mi a fene ez a sok cucc?- nevetett fel a maga poénján.

-Apa. Csak a szükségeseket viszem magamat.-forgattam meg a szemem.

-Aha. Tehát a fél életedet. - simított végig a karomon, majd átvette a bőröndömet. Lassan kitolta azt a kocsihoz, és elpakolta az autó csomagtartojába. Búcsút vettem édesanyámtól akinek hiába mondtam, hogy már 22 éves vagyok, úgy sírt mintha meghalni mennék és nem dolgozni. A nyakamba szakadt és elárazotta nyakam hajlatát záporozó könnyeivel.

-Anya 3 hónap múlva látsz. Nem harcolni megyek,hogy meghaljak.- öleltem szorosan magamhoz. Elhúzódtam, majd letürültem az arcáról lehulló könnyeit.

-Tudom.- szipogott- Csak olyan gyorsan felnőttél.- húzódott el. Arcomra mosoly kúszott kijelentésére.

-Gyere Abi!- kiáltott hozzánk apa- Sosem fogunk odaérni!

-Megyek anya.- simítottam újra végig arcán, majd egy csókot nyomtam arcára.

Komótos léptekkel indultam meg apa felé, majd beszálltam mellé az autóba. Lassan tolatni kezdett az utófeljárón. Én csak ammenyi puszit csak tudtam eldobtam anyának. Amint amint alacsony alakja távoldotott, hátra huppantam az anyós ülésen és az utat kezdtem pásztázni. Amint az autópályára értünk apa hirtelen a gázra képett, aminek következtében kissé megkapaszkodtam a kartámaszon.

-Ha nem szeretnél mennli, még vissza fordulhatunk- nézet rám komor arckifejezéssel. Én csak elhelyezkerdtem az ülésen, majdnfelé fordultam és elmosolyodtam. Kezeimmel az övé után nyúltam, ami a sebváltón pihent.

-Semmi szükség rá apa. Éppen itt az ideje a saját lábamra állnom.- válaszoltam apró mosolyal az arcomon.

-De van elég pénzünk, hogy ezt az utolsó évet kifizessük Abi.

-Tudom. De ha a egyszer a saját lábamra szeretnék állni, muszály lesz egyszer munkába állni. És ennek most jött el az ideje.

-Hát persze. Megértem, ha eleged van az öregekből.- nevetett fel. A rádiőt feljebb hangosította, majd az útra koncentrált.

***

Lassan kiszálltam az autóból és nyújtozkodti kezdtem. Elgémberedett tesrészeim feszültek a majd 4 órás út után azonban éreztem, hogy ahogy minden porcikám ellazul. Lassan kiegyenesedtem. Ekkor vettem észre, hogy egy jól ültözködésű férfi közeledik az autó felé.

-Bizonyára ha nem tévedek Abigeil Haries-hez van szerencsém!- terült el ezer wattos mosolya az arcán, közelebb érve hozzánk pedig kezét nyújtotta felém. - Aaron Tiffin.-engedte el kezem, majd apuval is kezet rázott. - Hogy telt az útjuk?- tette fel a kérdést. Miközben kérdését feltette én azcának minden egyes pontját végigpásztáztam tekintetemmel. Jó képű 40-es férfi.

-Elég lassan, de végre ide értünk.- csukta le apa a csomagtartót. A bőböndömet mellém gurította.- De lassan indulnom is kellene, mert az életben nem érek haza.- pillantott órájára.

-Nem is kíváncsi a lánya szállására? Mégis csak mint apa az apának,én kíváncsi lennék, hogy hol fogja pengetni a gyermekem a 3 hónapos nyári szünetét.- apám csak egyetértően bólintott.- Remek! Jöjjenek utánam.- apu átkarolta a vállamat majd az óriási hotelbe vezetett minket. Végig mentünk a hatalmas hallon egészen a liftekig, majd felénk fordúlt.- Szívem ügye a dolgozóknak megadni azt a kényelmet, amit érdemelnek kemény munkájuk után.- nyilt ki a lift ajtó majd megnyomta a kettes gombot. Az ajtó lassan bezárult.- Váltott műszakjaink vannak Miss Page. Azonban ezalól önt felmentettem. Azonban ha a délelőttös műszakkal némi ellenvetése van szóljon nyugodtan.- tévedt rám világoszöld szemei. Válaszul megráztam a fejem.- Remek.- nyílt ki a liftajtó. Lassan megindúltunk a folyosón. - Minden ajtót egy külön mágneskulcs nyit. -nyújtotta felém a kártyát. - Ha valami gondja akad a recepcióra menjen. Ott majd elér.- magyarázott és megállt.- A maga szobája a 507-es lesz. - mutatott az ajtó felé. A kártyát a szoba zárjához érintettem ami pittyagő hangot követően kinyílt. - A szobában található egy kissebb konyha, egy fürdő, egy nappali illetve egy háló. Igyekeztem a kedvében járni, az ablakai a tengerre néznek.- nyitotta ki jobban az ajtót. Beléptem rajta és szemeimmel a szoba minden egyes szögletét  körbemértem. Álmodni sem mertem szebbről.

-Azta!-szaladt ki apa száján.

-Mint mondtam, igyekszem a dolgozóimnak megadni a kényelmet. - jelentette be Mr Tiffin.- Azonban, ha nem tetszik a szobája, nyugodtan szoljon Ms Page.

-Teljesen megfelel.- mosolyodtam el a férfire nézve.- Én sokkal rosszabbra számítottam.

-Ennek viszont örülök.-  dörzsölte össze tenyerét.- A beosztása az étkező asztalra készítettük, ha valami nem világos, nyugodtan értesítsen. - pillantott az órájára.- Most pedig ha nem gondd indulnom kell. Hagyom önöket búcsúzkodni.- fogott kezet újra apával majd kisétált az ajtót amit be is csukott maga után.

-Ezt aztán nevezem lányom.-karolt át és húzott közel magához apa.-Nagyon büszkék vagyunk rád anyáddal.-lehelt csókot a homlokomra. Pár percig még ott volt velem, majd lassan kisétált a szobából magamra hagyva engem.

~*~