Örökbe fogadva

Szoknya probléma

Ezra:

Hajnalban arra keltem, hogy egy hideg kéz hozzám ér.
Fel keltem. Babi rajtam feküdt. Könnyű volt és hideg. Óvatosan vissza raktam az ágyra. A szekrényehez mentem és kivettem egy polót. Vissza mentem a lányhoz. A háta alá nyúltam és lassan felültettem. Rá adtam a pólót és betakartam.

Vissza aludtam.

Babi:

-Babi. Kelj fel, el fogunk késni!

-Még aludni akarok...

-Pucér vagy. Nem szégyenled magad?

-Mi!?-ültem fel hírtelen az ágyon.-Óh te kis hazug!-vágtam Ezrának a párnát.

-Tessék itt a ruhád. Menj és öltözz fel.

-Kimentek már a szobamból?

-Igen, szóval menj és öltözz!

-Jó jó. Megyek már. Nem kell kiabálni.-megdörzsöltem a szemem és bementem a szobámba.

Felvettem a ruhát. Már csak a szoknya maradt. Próbáltam felhúzni de nem ment.

-Van egy kis gond...-nyitottam be a fiukhoz.

-Minek takarodj magad az ajtóval?

-Azért mert nem jön rám a szoknya...-szégyenkeztem.

-Akkor növeszd le a segged! Gyere be. Nem fogunk nézni.

-Jó...

-Akkor ma velem jössz és kérünk neked egy nagyobb szoknyát. Addig is ezt kell viselned.

-De nem jön rám!

-Gyere ide.-Ezra elé mentem.-Fordulj meg.-meg fordultam. Egy kezet éreztem a szoknya végén és a cibzárnál is.

-Mi...mit csinálsz!?

-Meg próbalom felhúzni a cibzárt.

-De nem fog fel menni. És ne tapizz.

-Ahj! Faszom beléd! Jacob segíts már!

-Most belém vagy a szoknyába...?

-Mind kettőtökbe.

-Mi az?-jött elénk Jacob.

-Nem jó a szoknya?

-Ami azt illeti nem. Fogd meg a szoknya alját. Kezd el lefelé húzni én meg felfelé.

-Oké.

Ez nagyon kellemetlen. Az egyik a szoknyam alját piszkálják míg a masik a felüljét. És a hajammal még sehjgy sem állok.

-Mennyi időnk van még?

-Kb 15 perc...

-Le ne ransd róllam a szoknyát!

-Nem terveztem.

-Kész is.... Nem lenne jó minden reggel ezt eljátszani..

-Kérjetek egy nagyobb szoknyát.

-Azt terveztük. Na menj te boszorkány és csináld meg a hajad.

-Kösz...-kimentem a fürdőbe. Gyorsan megfésülködtem. Meg mostam az arcomat és mentem magamra egy kis szempilla spirált.

2 perc után kimentem a fürdőböl. Lementem a konyhába, ahol a fiúk már a
Reggelit csinalták.

-Az a szoknya mindenki figyelmét fel fogja kelteni ugye tudod?-kérdezte Jacob.

-Ném én tehetek rólla.

-De igen. Szolnok kellett volna, hogy mekkora a csipő szélességed, vagy mi.

-Mindegy. Majd eltakarom valahogy.

-Sminkelted magad?

-Igen. Baj?

-Nem. Csak miért?

-Hogy szebbnek lássam magam.

-Bolond vagy ugye tudod.

-Azért mert szempilla spirált mentem magamra? Én rajtam legalább nincs 1 kiló alapozó, 2 tonnás műszempilla és 3 méteres műköröm.

-Csak egy mini szoknya. Tessék.-rakta le elém a reggelit, ami fincsi szendvics volt.

-Ha nem vagy éhes meg öllek.

-Az vagyok...-emeltem fel a keze.

-Akkor jó étvagyat.

-Viszont.-meg ettük a reggelit, felkaptuk az iskola táskát és már mentünk is.
A két fiú elől ültem, míg én hátul.

-Jól áll az egyenruha.

-Kösz. Nektek is jól áll.

-Kell valamit tudnom az osztálytarsaimról?

-Csak annyi, hogy mindenki köcsög, perverz.

-És soha nem fognak békén hagyni. Ezt is tedd hozzá.-mondta Ezra.

-Király....-lehúztam az ablakot.

-Izgulsz?

-Csak egy kicsit...

-De miért kell ősszel szoknyát és egyenruhát hordani?

-Mi sem tudjuk. Ez a szabáj. Persze télen abba jössz amibe akarsz. De őszkor, tavasszkor és nyáron muszáj leszel egyenruhát hordani.

-Ez hülyeség...

-De legalább lila. Szereted a lilát nem?

-De. Az egyik kedvenc színem.

-Mondtam, hogy a lilát szereti.-parkolt le Jacob.

-Jaj ne...-görcsberándult a gyomrom és elkezdtem pánikolni.

-Itt is volnánk. Gyere.-kiszaltunk a kocsiból. Mindenki minket nézett.

-Tessék takard el ezzel.-nyomta a kezembe Ezra a dzsekijét.

-Nem fogsz fázni?

-Nem. Menjünk be. Szerencséd mert a mi osztalyunkba fogsz járni. Legalább ismerni fogsz 1-2 embert.

-Végre valami jó hír. És ki mellett fogok ülni?-mentünk a bejárati ajtóhoz.
A suli 8 emeletes. Ablakokkal téli volt. Nagynak latszódott.

-Ezt nem tudjuk. A tanár dönti el. Viszont Jacob mellett már ül egy fiú.

-Gyere erre lessz a szekrényed.-elvezettek a szekrényemhez.
A felesleges könyveket betettem.
Az első óra Biosz.

-A termünk az 5-dik emeleten van. Mi vagyunk a 4b.

-Ő kicsoda?-bicentettem az egyik lányra akit éppen körül áltak.

-Ő Izabella Show. Mindenki kötekedik vele. Éjjel nappal kínozzák.

-Szegény. Oda megyek..-hirtelen elkapta a karomat Jacob.

-Ne menj. Ha bele avatkozol baj lessz. Gyere.-felmentünk a terembe. Minden pad foglalt volt. Majdnem mindenki mellett ült valaki. 3 ember kivételével.

Az egyik lány volt, a másik fiú és Ezra.

-Gyere rakd mellém a cuccod.

-Minek a leghatsó padban ülsz?

-Azért, hogyha eszek óran vagy telózok ne lássa a tanár.
És ez a legjobb hej a világon. A hatsó pad.

-Te vagy az a vetkőzös csaj ugye!? Jacob és Ezra húga.

-Nem a húgunk.

-Vetkőzös!?-kaptam a fejemet Ezrához.

-Úgy bizony cicám. Az este vad voltál. Levettem a polódat, de Ezra felkapott a vállára és bevitt a szobajába. Még képünk is van.-mutatott róllam és Ezráról egy képet, ahogyan a vállán visz a combomnál fogva.

-Töröljétek ki.-mondta Ezra unottan.

-Máris. Ünnep rontó vagy haver. Te ez a szoknya nem kicsi rád?-egyből eltakartam a dzsekivel az egyész combomat.

-Menjetek el!-ált fel Ezra.

-Jó, jó.-vigyorogtak.