A rejtély

  Imádom a nyarat! Nem kell korán felkelni, 7 tanórát végig szenvedni vagy épp tanulni. Egyszerűen lazulhatsz, felkelhetsz délbe, szórakozhatsz a barátaiddal. Kezdem az elején. Ma reggel 9 kor felkeltem(nagyon izgatott voltam), megreggeliztem, fogat mostam, felöltöztem, megcsináltam a skincare rutinom, sminkem stb. 10-ig el készülődtem, utána vártam hogy megérkezzen Csenge, Rebeka, Vivi és Barbi. Ma velük töltöttem az egész napom, és csomó programon voltunk. 10:30 kor mindenki itt volt és első sorba, fagyizni voltunk. Mindenki sós-karamellásat kért, kivéve Barbi és Rebeka, az előbbi csokisat, az utóbbi pedig epres fagyit kért. 11:15 kor végeztünk, és elindultunk a Margit-Szigetre, ott először bringáztunk, aztán ebédeltünk és elmentünk a vattacukorért, és még sétáltunk egy kicsit. Ezután, 12:40 kor elindultunk egy közeli strandra, ahol másfél órát töltöttünk(!!). Azaz, 14:10 kor mentünk el starbucksba és közbe elsétáltunk egy vidám parkba. Na, ott töltöttük a legtöbb időt.
-Amúgy Csenge, te biztos hogy fel akarsz ülni ilyen láncos ruhában, arra az ultra gyors vasútra?-kérdezte Vivi
-Csak 15:30 ig van nyitva a vasút, úgyhogy miért ne. Meg amúgy mi bajom lehetne?-kérdezte vissza Csenge
-Hát te tudod-közölte Vivi szárazon
-Na akkor mindenki adjon 1000 Ft-t-váltottam témát
-Minek?-furcsállta Rebeka
-Mert annyi egy jegy-feleltem
-Jaaa-lepődött meg-tessék.
-Kösz. többiek?
És mindenki ide adta a pénzt. Fel is ültünk a vasútra, Rebeka, Vivi és én ültünk egy vasútra, mögénk pedig beült Csenge és Barbi.
-Juj, de várom!-ujjongott Barbi
-Mi is-feleltük egyszerre mosolyogva
  Hogyha ezt tudom, akkor biztos nem várom. Nem, bárcsak ne jöttünk volna el a hülye vidámparkba. Amikor felszálltunk akkor először lassan, aztán elkezdett gyorsulni a vasút, de annyira hogy jobbra-balra döltünk. Na, több se kellett, az egyik dőlésnél Csengének beakadt a nadrágján lévő lánc, és amikor próbálta kiszedni a cipőfűzője is beakadt. Utána azt próbálta ki húzni, de annyira lentre kellett hajolnia, hogy kiesett a vasútból. Úristen, 3 méter magasan voltunk és kiesett, ráadásul nem akárhogy. Amikor ki esett akkor hallani lehetett hogy a feje neki koppan a vasnak, és a vasút még végig hasított a testén, amíg le nem állították.
-Jesszusom Csenge, nagyon vérzel-sikítottam
-Hívjátok a mentőket-üvöltötte Vivi leguggolva mellé
  Elindultunk négyen haza, nagy sírás közbe
-És ha meghal?-kezdett bőgni Rebeka
-Reméljük, nem-mondta Barbi
17:30 kor haza értem(mármint Vivivel)és hálaistennek senki nem volt otthon úgyhogy tudtunk erről beszélni.
-Ugye nem baj hogy át jövök?-kérdezte Vivi zokogva-Csak te mindig megnyugtatsz.
-Oh, dehogy baj
-Köszi. Még csak 13 éves volt, és egy ilyen miatt lehet meghal-fakadt ki-mondjuk Rebeka is csak 13 éves de mindegy.
-Nem fog meghalni! Higgy nekem-mondtam határozottan
-Jó, hiszek. De azért szar lenne ha 7. osztályban meghalna
-Figyu, inkább tereljük a témát-mondtam-menjünk be a szobámba, felelsz vagy mersz, activity, film nézés, sütés, bármit csinálhatunk de hagyjuk ezt-mondtam kicsit szomorúan
19:00 ra anya is haza ért, és megkérdezte milyen volr a nap, úgyhogy rögtön elment a jókedvünk. Gyorsan elmondtam anyu meg sokkolt állapotban leült a kanapéra és bámult maga elé.
-Minden rendben?-aggódott Vivi
-Persze, csak innom kell egy kis vizet-állt fel anyu.
Azt hiszem nagyon sokkolta. Mindegy, mi megnéztünk még egy jó filmet, aztán úgy döntöttünk hogy Vivi nálam alszik. Vagyis, nálam tölti az estét, mert persze nem aludtunk. Egész éjjel filmeztünk, sztorizgattunk, bújócskáztunk(hetedikben ez baj?), csináltunk tiktok videókat és egyszer csak reggel 8 óra lett. Mindegy, mivel egész éjjel ettünk, reggel nem voltunk éhesek(anya furcsállta kicsit)de azért ettünk gofrit reggelire. Miután megreggeliztünk felhívtam Barbit, hogy nincs-e kedve át jönni.
-Bocsi, de most nagyon rossz állapotban vagyok, ha nem probléma nem mennék most át
-Oké, semmi baj, megértem
-Hívjátok át Rebekát
-Ő tudod hogy még alszik-nevettem fel
-O, ja tényleg, akkor majd később találkozunk
-Oké, gyere a Parkba 15;30-ra
-Jó, szia
Letettük a telefont, majd Vivi felé fordultam.
-Na?-álltam szerencsétlenül
-Tehát akkor tali a parkban Barbival?-kérdezte
-Azt beszéltük
-Oké
-Oké
-És mi lenne ha....
-Ha?-kérdeztem vissza, mert nem fejezte be a mondatot
-Ha elmennénk a kórházba-mondta ki
-Ömm....
-Jó, persze, tudom hogy rossz ötlet, de..
-Nem, nem, dehogyis. Menjünk, nekem nem gond, de biztos vagy benne hogy elakarsz menni?
-Hát-gondolkodott-Biztos.
-Hát jó. Akkor menjünk
  Elindultunk a kórházba. Úristen, félek hogy valami rossz látvány fogad majd minket. De meg kell néznünk, hogy jól van-e Csenge, nem fogunk addig nyugodtan lenni. Amikor szóltam anyunak, hogy megyünk, egy kicsit ő is kételkedett, és meg is kérdezte hogy biztosak vagyunk-e benne. Mondtuk, igen.
  Körülbelül 9:30-ra értünk a kórház elé, amin félve, de bementünk.
-Hát akkor essünk túl rajta-mondtam, és lenyomtam a kilincset.
  Amikor beléptünk a kórházba, oda mentünk egy ott dolgozóhoz, és megkérdeztük, hogy hol találjuk meg Csengét.
-Jó napot, Varga Csenge melyik szobában van?
-a 3. emeleten, 457. ajtó
-Köszönöm-mondtam hálásan, majd megfordultunk és elindultunk a lépcső felé.
Amikor felértünk, megkerestük a szobát, bár nehéz volt, mert nagyon nagy volt a kórház. Bekopogtunk a szobába, és egy férfi orvos nyitott ajtót, és megkérdezte kik vagyunk.
-Én Németh Franciska vagyok, Csenge egyik barátnője.
-Rendben, mielőtt bementek elmondok pár dolgot róla-jelentette ki-egy kicsi agyrázkódást szenvedett, és a jobb karján, végig lesérült a könyökétől a csuklójáig és-
-Várjunk, nem tudja használni a jobb kezét?-kérdezte rémülten Vivi
-Csak egy ideig, de 2 hét múlva jó lesz.
-Ez azt jelenti hogy túl éli?
-Még 1 hétig bent kell maradnia, de utána kimehet, 99% esély van arra hogy túléli
-Jézusom de jó-nyugodtam le-de mostmár bemehetünk?
-Igen, persze-engedett be minket a doktor
-Szia Csenge, jól vagy?-kérdeztem, mire Csenge résnyire kinyitotta a szemét és rám nézett.
-Franci?-kérdezte lágy hangon
-Igen, emlékszel?
-Persze, csak néhány dolgot felejtettem el. Egyébként hogyhogy itt jártok?
-Nem nyugodtunk, amíg nem láttuk hogy jól vagy-e
-Értem, hamarosan találkozunk, és lehet egy csajos este.
-Oké Csenge, reméljük hogy minél hamarabb találkozunk, de most megyünk.-mondtam
-Igen, jobbulást, szia-köszönt el Vivi
-Sziasztok lányok-köszönt el Csenge
Kimentünk a kórházból, majd megnyugodva elkezdtünk beszélgetni.
Hazaérve elmondtuk anyunak a jó hírt, és látszott rajta hogy elmondhatatlanul boldog, mivel valljuk be, Csengét már ovis korom óta ismerem, a többieket meg csak suli óta. 15:00 órakor megérkeztünk a parkba, ahol még sétálgattunk, meg fagyit ettünk. Barbi 15:30 ra ott volt, és mikor megérkezett így szólt:
-Rebeka?
-Uhh, basszus, elfelejtettem felhívni-mondtam
-Nem gáz, akkor felhívom én-mondta Barbi, és már kezdte nyomkodni a telefonját.
-Szia, Rebeka. Igen? Bocs. Ja az tök jó...Na azért telefonáltam, mert itt vagyunk a parkban, mindhárman
-Na?-kérdezte Vivi
-Jön-felelte Barbi
Rebeka olyan 16:00 körül ért oda a....játszótérre(?).
-Az ott nem ő?-kérdezte Vivi-de miért van a játszón?
-Örök rejtély-sóhajtottam
Elindultunk a játszótérre, ahova úgy jutunk el, hogy megfordulunk utána jobbra megyünk, majd előre.
-Rebi-kiáltottam mire Rebeka fordult egyet a tengelye körül és elindult felénk
-Hát ti?
-Mi? Te! Te mit keresel a játszótéren?-kérdezte Vivi
-Na menjünk-nézett unottan Rebeka-Fagyi?
-Mi az előbb ettünk-nevettünk egyszerre Vivivel
  A parkot inkább mellőztük, Barbi és Rebeka azért evett még fagyit, de közbe elindultunk haza. Pontosabban Barbiékhoz, most nála tartjuk meg a lányos estét. Amikor hazaértünk sztorizgattunk, megcsináltuk egymás körmét, haját, meg sminkjét. Körülbelül este 10 óra lehetett, mire lementünk megvacsorázni, de mivel nem volt otthon semmi, rendeltünk egy Pizzát. Hát, ezt se lehetett egy könnyen lerendezni, mert a futárcsaj elkezdett veszekedni velem
-Nem lehet már Pizzát rendelni-jelentette ki szárazon a futárcsaj
-Megnéztük a neten, és ott írja hogy ez a pizzéria non-stop
-Ahhhh-sóhajtott-Mit akartok?-kérdezte flegmán
-Sonkás-kukoricásat
-Bah
-Mivan?-kérdeztem, már én is bunkón
-Semmi-felelte, aztán motyogott még magában valamit, de az már nem érdekelt
A Pizza kb este 11 re meg is érkezett, és sajnálatos módra, az a futárcsaj hozta ki, és ráadásul dörömbölt is az ajtón. De ha ez még nem lenne elég....
-Szia-köszöntem miután kinyitottam az ajtót-Köszönöm a Pizzát-mondtam, mire a csaj egy gonosz mosolyt csalt az arcára. Na, egyből meg értettem miért, és már annyira elegem volt, hogy elkezdtem idegesen kiabálni vele.
-Mi ez a hulladék?-kérdeztem idegesen, de még normál hangon
-Pizza-közölte szárazon
-Na jó, elegem van belőled-emeltem fel a hangom-nem értem miért vagy ilyen, ott dolgozol és gondolom tudod, hogy meddig vagytok nyitva. Minek dolgozol ott, ha egy NORMÁLIS PIZZÁT NEM TUDSZ KIHOZNI?-kiabáltam
-Nyugodj már le! Nem tehetek róla hogy így szét nyomódott.
-Oh tényleg?-és ekkor kinyitottam a pizza dobozának a tetejét, és a szétnyomódott Pizzát, az arcába nyomtam-Hah, szívesen-mosolyogtam gonoszan
-Te megőrültél?-kérdezte idegesen
-Nem
-Te kis....
-Na szia-és rácsuktam az ajtót.
Bent a lányokkal még röhögtünk egy sort a történteken.
-Na, akkor volt Pizza, nincs Pizza-mondta nagy nevetések közt Rebeka
-Igen, főleg hogy az egész szét volt folyva, és tiszta paradicsomszósz-röhögtem
  Olyan hajnali 2 kor aludtunk el, és én reggel 6 kor megébredtem, de mivel láttam, hogy mindenki alszik rajtam kívül, megpróbáltam vissza aludni. Igen, ez volt a terv, csak tele volt a fejem mindenféle gondolattal, ami nem hagyott aludni. Volt időm gondolkodni, reggel 9 ig. Oh, jaj! Amíg gondolkodtam arra jöttem rá hogy....depis vagyok. És bármikor ránéztem egy színes ruhára, vagy dologra, az egyszerű nem tetszett. Reggel 9 kor megébredt Vivi, és látta rajtam hogy nem vagyok túl jól, ezért megkérdezte mi bajom van.
-Semmi, de most mennem kell-mondtam még mindig magam elé bámulva
-De...
-Majd mondd meg a többieknek-és ezzel a mozdulattal lerántottam a kilincset, és becsuktam az ajtót. Amikor kiléptem a szobából még levoltam fagyva, és az ajtónak támasztottam a fejem. Ott még kb 3 percig gondolkoztam, de végül lesétáltam a lépcsőn. Szerencsére a Barbi szülei még aludtak, ezért nyugodtan kimentem a kijárati ajtón. Barbi lakik tőlem a legmesszebb, 25 perce, és általában elég szar, viszont ez esetben nagyon jól jött, mert nyugodtan tudtam még gondolkozni. És egy a baj, én eddig mindig egy vidám lány voltam, és nem tudom mi történt, mintha megéreztem volna előre valami rosszat. Miközben mentem haza fele, volt egy festék bolt, úgyhogy bementem, és vettem 3 doboz fekete festéket, majd mellette volt még egy papír-írószer bolt ahol koponyafej matricákat, meg hasonló dolgokat. Amikor hazaértem anyu már elment dolgozni, csak a húgom volt otthon, de ő is csak a szobájában, tehát nem foglalkoztam vele, bementem a sajátomba. Első sorban minden posztert letéptem, utána a nagyon színes dolgaimat egy nagy zsákba belegyűjtögettem. Kibontottam az egyik fekete spray-t, majd elkezdtem rövid, szomorú idézeteket oda írni., illetve csak egy szimpla szót. Trehányul nézett ki a szobám, de mindent vissza pakoltam a helyére, a zsákot levittem a szelektívbe, a posztereket pedig kidobtam a kukába. A ruháimat még megtartottam, de mivel nem tetszett az a sok szín, elmentem egy ruha boltba és vettem fekete ruhát. Nem hazudok, de 50.000 Ft t költöttem a ruhákra. És én persze, még bementem egy ékszer boltba ahol ilyen "tüskés" emo/gót stílusú dolgokat vettem. Haza érve tehát a ruháimat is kidobtam, és az ágyneműt meg a sminket szerencsére nem kellett kidobni, mert az ágynemű fehér volt, ami még elmegy, a sminkből meg úgy is volt  fekete. Még alapozó, púder stb, ilyenek kelleni fognak ettől független. A húgom, amikor bejött a szobámba elkerekedett szemmel nézett rám(már fekete cuccba és sminkbe voltam),és a szobámra. A meglepődöttségtől meg sem bírt szólalni ezért inkább én kezdtem el beszélni
-Igen?-kérdeztem
-Mi a....-akadt meg és tátott szájjal nézett körbe
-Igen....ha akarod beszélhetünk róla
-Akarok!-vágta rá-még hozzá most!
-Oké, gyere ülj le.
Megbeszéltük mi történt, és hogy mostantól ez lesz, el kell fogadnia, de azt is elmondtam, hogy nem lesz ezért más a személyiségem, nem leszek bunkó, ugyanilyen kedves maradok mint voltam. Bár a húgommal nem mindig voltam az, de az csak ilyen testvérharc.
-Értem-szólt végül
-Lana...
-Nem, hagyjad, megértem
-Remélem nem zavar
-Nem, bár....-gondolkozott-egy kicsit fura
-Franciska, te mit-rontott be anyu-ez mi?-szólt mérgesen, mikor meglátta a szobámat.
-Anyu, én...
-Nem, fogd be, nem érdekel, normális vagy hogy ezt műveled a szobáddal?-üvöltött
-Anya, hagyd már abba!-szállt szembe Lana-Ez nem az ő hibája, csak annyi rossz dolog történt vele hogy már így érzi jól magát!
-Ooo-értette meg anyu-Sajnálom-nézett szomorúan
-Semmi baj-sóhajtottam
-Én most..-kezdte anyu a háta mögé mutatva
-Én is-felelte Lana
  Anyu és Lana is kimentek a szobámból, úgyhogy eldőltem az ágyon, és bekapcsoltam a tv-t. Egészen este 6 ig tévét néztem(5 filmet sikerült megnéznem), mire valaki kopogott. Nem mondtam semmit, hogy bejöhet, vagy nem. Egyszerűen bejött....apa.
Kicsit meglepett, mert 2 hetente látom őt hétvégén. És ma kedd van, most láttam 2 napja. Mikor bejött, fura módon, de nem nézett meglepetten, csak mosolygott. Leült a fotelbe, ami tőlem jobbra van. Elkezdtünk beszélgetni és meg tudtam miért jött. Azért, mert anyu felhívta, és elmondta neki hogy milyen lettem, a szobámról beszélt stb...., ezért apa úgy döntött, hogy meglátogat. Olyan 1 órát beszélgettünk, majd elment, mert valami megbeszélése lesz.
  3 nappal később, pénteken, felhívott egy idegen szám. Nem szoktam felvenni, de olyan mintha megéreztem volna, hogy ez valami fontos dolog, és fel kell vennem. Hát így is lett. Amikor beleszóltak, hogy a kórházból hívták, semmi rosszra nem gondoltam, sőt, inkább kezdtem kicsit vidám lenni, mert azt hittem kijöhet Csenge. De mint kiderült, nem, már soha többé nem állhat fel. Mivel majdnem az egész karját lehorzsolta, kellett neki adni vért, hogy ne vérezzen el. Adtak már neki, viszont csütörtökön még kellett egy kicsit adni, ezért felrakták majd az orvos kiment a szobából. A kamerát vissza nézve, bement egy fekete ruhás ember, és elvágta azt a zsinórt, amiből adták neki a vért. Jézusom, csak 30 perc után ment be valaki így már nem tudtak mit csinálni, mert elvérzett. Meghalt....