A rejtély

A rejtély: ismeretlen hely

15 perc után megérkeztünk, és egy erdőben találtam magam, aminek a közepén egy kis ház volt. Az első dolga az volt, hogy berakott egy kis szobába, ahol konkrétan semmi nem volt. Volt, egy kis polc, matrac es fent egy kis ablak. Ő kiment én meg egyedül maradtam. Már 6 órája itt voltam és nem jött le se kaját adni, sem vizet semmi. Volt egy fél literes palack amiben félig volt csak víz. Nem akartam belőle inni, de már muszáj volt. Nagyon ki voltam száradva. Bealudtam, és másnap olyan 9 kor kelhettem, mert amikor bejött, ezt mondta:
"Ébredjél már, 9 óra van"
Már vagy 20 órája itt vagyok és kezdek félni. Egy seprűt dobott hozzám, azzal a mondattal hogy dolgozzál ez mostmár a te helyed, végleg. Oh. Kiment és becsapta az ajtót, én meg elkezdtem sepreni, mikor támadt egy ötletem. Volt egy ablak, csak nagyon magasan. A polc meg túl nehéz volt. Megpróbáltam oda húzni az ablak alá, ami vagy 20 perc után sikerült. A seprűvel megpróbáltam kinyit az ablakot ami elég sok időt vett igénybe, felmásztam a polc tetejére és megpróbáltam magam kipréselni a kis helyen. Márcsak megkellett volna fordulnom hogy leugorjak, de a férfi bejött és meglátott. Gyorsan leugrottam ő pedig próbált kiszaladni a kijárathoz de kicsit messze van. Szaladtam ahogy bírtam, bár alig volt erőm, mert nem ittam és nem ettem az elmúlt 21 órában. Csak egy baj van, hogy egy erdőben vagyok, és semerre nem tudom az utat. Mentem valamerre, mire találtam egy házat, amiben egy nő volt. Odamentem és megkértem hogy hívja a rendőrséget. Megtette, 5 perc alatt ott voltak. Elmondtam nekik mi történt, és az volt a szerencsém hogy futott utánam az ember, és elkezdett visszaszaladni de a rendőrök elkapták. Közben haza vittek engem is, és nagyon örültem hogy láthatom anyut meg a húgomat.
-Ez volt életem legrosszabb 21 órája-sírtam anyának miközben megöleltem.
-Mi történt? Mondj el mindent!-sírt anyu is.
  Elmondtam mindent, mire anyu egy kicsit még jobban sírni kezdett. Persze a húgom is ott volt, neki inkább azért csordultak ki a könnyei, mert anyának is. Gondoltam felhívom Vivit és Rebekát, hogy át jönnek e, hogy személyesen meséljem el hogy mi történt velem, amiért konkrétan 1 napig nem válaszoltam. Vivi ki volt kapcsolva. Rebeka pedig felvette.
-Sziaa, van kedved át jönni? Vivi is lehet jön, csak ki van kapcsolva
-Jaj én nagyon beteg vagyok, senki nem jöhet át, és én sem mehetek bocsi-volt nagyon közel a kamerához, amikor egyszer meghallottam hogy Vivi kijön egy WC-ből, és látom hogy a plázában vannak. Hah hazudott.
-Öhmm...-kezdtem de Vivi félbeszakított
-Hagyjad, nem akarunk a barátod lenni mi sokkal jobban egymásra találtunk....nélküled-mondta ki majd bunkón mosolyogva letették a telefont. Auch.
Már ezt a 2 barátomat is elvesztettem. Bár Csenge ne halt volna meg, akkor minden jó lenne, de most. Egyedül maradtam...