A rejtély

A rejtély: titkos személy

Mikor elmondták, annyira nagy könny csepp jött ki a szememből, hogy utána sorba jöttek a könnyek. Annyira sírtam, hogy szerintem ki is hallatszódott, mert anyu feljött a szobába. Amikor meglátott, nem tudta hirtelen mi bajom van, semmi tippje nem volt. Alig bírtam megszólalni, de végül kimondtam. Anyu mozdulni nem bírt, egyszer csak ő is sírni kezdett. Miután anyu kiment a szobából, rögtön hívtam a lányokat. Őket is nagyon sokkolta, és át is jöttek hozzám. Mindannyian sírtunk perceken át, de végül abba hagytuk és beszélgettünk, de most legfőképp Barbiról. Nagyon szépen felvolt kötve a haja, elől 2 tincs lógott, és a sminkje is nagyon szép volt, főleg a tusvonal. A ruhája meg annál inkább menő volt, egy felső ami "pillangó" alakú volt, a hasa, és felül a nyakánál kicsit kilátszott. Hosszú ujjú volt, viszont nem vastag hanem nyári. Nadrágként pedig egy fekete skinny jeans t vett fel. Miután befejeztük a beszélgetést, lementünk a konyhába, és sütöttünk csokis kekszet. Amikor kész lett, az illata, és a csoki krémje, nagyon emlékeztetett arra, amikor Csengével csináltunk ketten, még 5. osztályban. Ez már túl sok volt, úgyhogy megkérdeztem:
-Lányok, szerintem kezdjünk el nyomozni, és derítsük ki hogy ki ölte meg Csengét.
-Franci, nem gondolod hogy ez...-kezdte Barbi
-Nem!-szakítottam félbe-én elkezdek, ki tart velem?  
  Erre Rebeka és Vivi is igent mondtak, csak Barbi kezdett még ki velem
-Hagyd már abba, ez nem a mi dolgunk!
-Miért nem akarsz nyomozni, hm?
-Mert van ennél fontosabb dolgunk is!
-Öhm, Barbi szerintem tényleg jó ötlet nyomozni...-kezdte Rebeka
-Fogd be!-kiabált Barbi
-Most menj a házamból Barbi!-szóltam rá, mire ő gyilkos pillantást vetve ránk, megfordult és kiment(persze, hogy becsapta az ajtót).
-Istenem-sóhajtott Rebeka
-Akkor kezdjünk bele hárman-szólt Vivi
Körülbelül 4 órát nyomoztunk táblázatokkal, firkákkal, személyekkel stb.. Semmire nem mentünk vele, addig jutottunk, hogy megkívántuk a hwachae-t. Ez pontosan onnan jött, hogy egy személy hasonlított egy Koreai emberre, és erre Vivi így szólt:
-Halljátok, ez az embi nagyon hasonlít egy Koreaira. Úristen lányok, most megkívántam ezt a Koreai kevest. Tudjátok van benne ilyen gyümölcs, zselé meg még...
-Hwachae?-kérdeztem össze húzva a szemöldökömet
-Az!
Tehát miután megtudtuk mire gondolt, lementünk a kisboltba, ami 3 percre van a házamtól, és vettünk gyümölcsöt, zselét, epres tejet és sprite ot. Bevallom, én még soha nem kóstoltam, csak Rebeka meg Vivi, és küldtek videót, hogy azt esznek. Mivel nem rémlett mi ez, rá kerestem tiktokon, és ott se vágytam rá annyira, mert számomra undorító, hogy gyümölcsöket feláztatok tejjel meg sprite al. De a legundibb, hogy még kell bele zselé. Fhuj. De se baj, egy próbát megér. Mikor hazaértünk, mondtam a lányoknak hogy gyerünk, csináljátok, ti tudjátok hogy kell. Megkóstoltam, bár tényleg nem volt jó, úgy hogy Rebeka ette meg az enyémet is. Ezek után gondoltuk folytatjuk a nyomozást, de amint felértünk a szobámba, Vivit hívta az apja, hogy menjen haza, mert este indulnak Siófokra. Ekkor Vivi rohant haza, mert kevés ruhát rakott össze és 8 napra mennek. Ketten maradtunk Rebekával, és délután 4 kor már nem sok kedvünk volt semmihez, úgyhogy inkább elmentünk moziba, ahol a Mosolyogj 2 t néztük meg, aztán shoppingoltunk még egy kicsit. Este 8 ra értünk haza, elmentem fürdeni, utánam pedig Rebi is. Megcsináltam a skincare rutinomat addig, majd csináltam vacsorát. Nem volt nagy vacsora, 4 pirítóst csináltam(2-2), az enyémet lekvárral és mogyoróvajjal kentem meg, Rebi meg csak simán vajasan ette. Csendben ettünk, amíg Rebi hozzám nem szólt
-Amúgy hány éves a húgod?
-Ez most komoly?
-Igen
-12 lesz...Úristen, holnap, teljesen elfelejtettem és semmit nem vettem neki, se ajándékokat, se kellékeket, semmit-estem pánikba
-Uhh
-Jó hogy eszembe jutattad, holnap megyek bevásárolni
-Menjek veled?-ajánlotta fel
-Ha akarsz
Amikor vittem volna ki a tányérokat, pont jött le a lépcsőn a húgom, Lana. Bha, emlegetett szamár. Kedves mosolya mögött viszont egy bunkó mondat volt.
-Holnap ne legyél itthon se te, se anya kösz-mondta gyorsan
-Mi?
-Mondom ne legyél itthon holnap se te, se anya! Felfogtad?
-Lana mi bajod van?
-Franciska, fogd be.
-Lana-kiabáltam utána dühösen, de hiába, már nem hallotta. Mi történt az én kishúgommal? Még csak kiskamasz, de már 16 évesnek érzi magát. Mindjárt nem veszek neki semmit.
-Hűha. Szerencse hogy egyke vagyok-mondta Rebeka, mire utálkozó pillantásokat adtam neki.
  Másnap reggel 6 kor kipattant a szemem, és olyan gyorsan készülődtem, hogy zajt is csaptam, így Rebi felébredt. Mondtam neki, hogy aludjon vissza, reggel 9-10 re vissza érek. Hát, nem ellenezte, így egyedül kellett mennem. Csodás. Elindultam, és 7:30 ra oda is értem a plázába, az első boltból épphogy kijöttem, de találkoztam egy osztálytársammal. Ezt nem hiszem el. Miért mindig velem kell ilyennek megtörténnie? Sietnem kellett volna és nem leállni beszélgetni. Na de nem lehetek bunkó ha már akkor köszönök neki.
-Szia Martin, mizu?
-Szia Franci, épp jövök vásárolni-ki gondolta volna egy plázában hogy bevásárolni jön-Veled mi a helyzet?
-A húgomnak vásárolok, ma van a születésnapja.
-Boldog szülenapot neki
-Szülenapot? Inkább ne is válaszolj, sietnem kell, szeptemberben találkozunk na szia.
  Leráztam szerencsére, és mivel ötletem sem volt mit vegyek azon az egy gumicukron kívül, egy drágább ajándékra gondoltam. Mostanában sokat beszél hogy szeretne egy iPad-et, így gondoltam megveszem neki, de a gumicukrot megeszem. Olyan reggel 9:15 lehetett amikor eszembe jutott hogy 11 re körmöshöz kell mennem. Oh jaj, ez nagyon szarul jön ki, mert másfél óra alatt érek haza, azaz 10:45 re és még el is kell rejtenem az ajándékot, nehogy hugi meglássa, vagy épp Rebi, mert hajlamos rá, hogy beüzemelje. Ja, és még oda is kell érnem ami 10 perc. Gyorsan szaladtam haza fele, és egy 5 perc késéssel, de beértem Szimihez, a körmöshöz.
-Na ezért nem szeretek 14 éves lányoknak, időpontot adni-nevetett Szimi
-Bocsi hogy késtem, csak be kellett vásárolnom, húgomnak szülinapja van.
-Értem. Nyugi, nincs para, de milyen körmöt szeretnél?
-Oh tényleg a köröm
-Beszélgetni jöttél be?-mosolygott
-Pirosat szeretnék-mondtam-húgom kedvenc színe.
  Miután megcsinálta körmömet, megköszöntem, kifizettem és indultam is. A telefonban 18 nem fogadott hívást láttam Rebitől. Basszus, elfelejtettem neki szólni, amikor haza értem meg még aludt. Vissza hívtam, és mondtam neki hogy körmösnél voltam. Olyan 12:15 re értem haza, és meg is ebédeltünk. Pontosabban én, Rebekának ez csak reggeli volt.
Délután a húgom le jött, és konkrétan kiparancsolt a házból, amikor már ott volt vagy 30 barátja
-Jó sok barátod van hugi-esett le az állam-Te vagy a népszerű csaj?-kérdeztem mosolyogva
-Aha, nem úgy mint te-röhögött ki-Csak ebben az a gáz, hogy te most leszel nyolcadikos, én meg most leszek hatodikos-mosolygott gonoszan, majd megfordult, és modell járásban elindult egy társasághoz. Hű, tényleg jól megy neki a modellkedés, biztos sikeres lesz ha már most volt kifutón meg reklámban. Tényleg, ezért lehet olyan népszerű a kiscsaj. De látom az egója is több lett.
-Hé hugi-szóltam utána, figyelve hogy hangosan mondjam, a zene miatt-nem is érdekel az ajándék amit vettem? Elég drága. De ha így játszunk, akkor meg is tarthatom.
-Te miről beszélsz? Milyen drága ajándék?-nevetett ki, és pár lépéssel közelebb jött, hogy ne kelljen kiabálni.
-Boldog szülinapot!-mosolyogtam és oda adtam neki a szatyrot, amiben benne volt az iPad.
-Mi....Ez egy...? Ö...Franci! Úristen köszönöm!-ekkor hálásan megölelt-És bocsi ahogy beszéltem veled
-Semmi baj, de akkor megyünk a házból, érezzétek jól magatokat.
-Nem dehogy, nyugodtan maradjatok
-Hagyjad, úgy is elmegyünk a rendőrségre, és kérünk személyleírást, hátha tudunk segíteni
-Értem. Akkor sok sikert, sziasztok-köszönt el
-Szia, és jó bulit-kiléptünk az ajtón és elkezdtünk sétálni. Szerencsére 5 percre van a rendőrség, úgyhogy nem kellett sokat gyalogolni. Amikor beértünk, oda vezettek egy rendőrúrhoz, aki azt mondta, hogy legalább egy szülőnek itt kell lennie. Felhívtam anyut, hogy ide tudna e jönni. Haza fele jött a munkából, ezáltal ide tudott jönni, és végül apu is jött. 10 perc után megérkeztek, és beültek. A rendőrúr elkezdte mondani, hogy a gyilkosnak hátig érő barna haja volt, 38-as lába, és a felvétel szerint M-es körme van kb. Ez nekem nagyon gyanús volt, és megkérdeztem hogy az öltözetéről, tudnak e mondani valamit. A rendőr elmondta, hogy fekete skinny jeans, egy fekete tapadós póló, fekete adidas cipő, és fekete kesztyű/sapka volt rajta. Itt már rögtön tudtam ki az, és meg sem bírtam szólalni, magam elé dermedve néztem, és egy könny csepp folyt végig az arcomon.
-Mi a baj kicsim?-kérdezte anyu
-Tudom ki volt-szipogtam-Barbi-kezdtem sírni
-Barbi?-kérdezte ledöbbenten anyu, apu és Rebeka
-Igen, emlékszek a hajára, a körmére, és előző este, tudod amikor ott aludtunk, akkor láttam pontosan ugyanezt a ruházatot kirakva a székére.
-Milyen Barbi?-kérdezte a rendőr
-Foldom Barbara-feleltem
-Tudod hol lakik? Oda tudsz minket vezetni?
-I-Igen-szipogtam
  Elindultunk Barbi háza felé, és mindenre vissza gondoltam. Arra, amikor felhívtam, és mondta hogy nem tud most találkozni. Arra, amikor felajánlottam a nyomozást, de ő csak ellenezte. Nem akarta hogy kiderüljön a titka, de ezt most szívta. Amikor oda értünk, ajtót nyitott az apja és először értetlenül nézett, majd elmondta hogy Barbi a szobájában van. A 2 rendőr, én, szüleim és Rebi felmentünk, és a szobája előtt a rendőrnő elmondta a tervét
-Oké, akkor te-mutatott rám-bemész hozzá és először úgy teszel, mintha semmiről nem tudnál, majd bemegyünk, és elvisszük.
  Még pont láttam hogy az apja értetlenül felért a lépcsőn, és megkérdezi a rendőröket hogy mi történik. Bementem a szobába és először tök kedvesen beszéltem, leplezve a csalódottságomat.
-Sziaaa-mosolyogtam-Hogy vagy?
-Sziaa-mosolygott ő is-Hogyhogy erre jársz?
-Ja hát csak ide tévedtem-ültem le vele szembe-És most mondd el!-komorodtam el
-Mit?-nevetett
-Miért ölted meg Csengét?
-Miről beszélsz-komorodott el ezúttal ő is.
-Jól tudod te. Láttam a felvételt és pont ugyanaz a ruha volt ott, amit te vettél fel azutáni nap, mikor itt aludtunk. Soroljak még? De egy biztos, nekem te ne hazudj, mert át látok rajtad!
-Ha bemersz köpni a rendőröknek...-és nem fejezte be a mondatot, csak ököllel a szemem alá vert, mire felkiáltottam egyet. Erre a rendőrök be jöttek a szobájába, mire Barbi elkerekedett szemmel nézett a rendőrökre, majd gyilkos pillantást vetett rám. Az apján végtelen szomorúság látszott, amit meg is értek, mert ugyanezt érzem. Amikor beértünk a rendőrségre, még ki hallgatták, majd én is hozzá fűztem valamit
-Miért tetted ezt? Miért volt ez jó? Miért ölted meg egy barátnődet?-kérdeztem könnyes szemekkel
-Tudod-sóhajtott-Én mindig is féltékeny voltam Csengére
-Mire voltál féltékeny?-emeltem fel a hangom-nagyon szép lány vagy te is, a stílusod is menő, a házatok, minden!-fakadtam ki-Mégis mire voltál te féltékeny?
-Mert mindig is jobb volt nálam-kiabált rám, immár ő is sírva-A jegyei, a családi állapota. Látszott a szülein hogy mindennél jobban szeretik őt, és bármire vágyott őt nem hagyták cserben! Ami meg a testvéreket illeti...Annyira jó volt neki, hogy 5 tesója van. Meg amúgy is, ő volt szerintem közülünk a legszebb. És igen, mikor a baleset volt, tényleg aggódtam, és reméltem hogy túléli de...Később ez tűnt jó megoldásnak
-Hát nem volt az! Kurvára nem volt az-mondtam neki normál hangerővel.
-Rendben, téged beviszünk a javító intézetbe, gyere-mondták a rendőrök és kivitték.
-Várjanak-erre mindhárman vissza fordultak és rám néztek-Barbi, remélem, hogy soha többet nem látlak téged. Nagyot csalódtam benned....