Chris álmosan nyújtózott ki a piros vászonnal bevont kanapén. Szinte már el is felejtette mennyire kényelmes.
Végül Changbinnál töltötte az éjszakát, mert valamikor este tizenegy magasságában kitalálta, hogy mennyire meg szeretné nézni az Oppenheimert, és hogy este ezt akár meg is ejthetnék.
Csak épp azzal nem számoltak, hogy a film három teljes órát lefoglal az estéjükből, hajnal kettőig pedig már rég nem szoktak fennmaradni, ez a művelet pedig most sem sikerült. Olyan hajnal egy magasságában Changbin arra riadt fel, hogy Chris feje a vállán landolt. A koreai ekkor döntött úgy, hogy kikapcsolja a tv-t, és bemászik a hálószobájába.
A reggel többnyire eseménytelenül zajlott, Changbin a munkáról kérdezgette barátját; hogy tervez-e a közeljövőben megint bejárni heti pár napot az irodába; hogy mikor menjenek pontosan lakásokat nézni; hogy keres-e maga mellé lakótársat; de többnyire csak tereléseket kapott válasz helyett.
Megunva a mellébeszélést, végül úgy döntött, hogy egyenesen rákérdez, hogy mi is a helyzet Minhoval.
- Mi lenne? Gondolom most következik az az epizód nála, hogy boldogan él, amíg meg nem hal - felelte Chris vállát megvonva.
- Beszéltetek azóta? - kérdezte a koreai.
- Nem, és ez jól is van így. Nem vagyok rá kiváncsi.
- Nem gondolod, hogy egy tiszta lezárás után esetleg kicsit könnyebben vennéd rá magad, hogy ténylegesen összeszedd magad? - Changbin felvonta a fél szemöldökét.
- Teljesen össze vagyok szedve - mutat végig magán. - Minden végtagom a helyén.
A koreai fiú végül csak elfogadta, hogy barátjának még kötél nélkül bungee jumpingozni is több kedve lett volna, mint lelkizni, így némi őrlődés után úgy döntött, hogy elengedi a dolgot, ám pont amikor az aznapi terveket akarta volna megbeszélni, Chris egy "tudod mit?" felkiálltással csapta ki a telefonját az asztalra.
- Na mit?
- Megcsináljuk a tökéletes szakítós rutint.
- Nem tudlak követni - vallotta be Changbin.
- Tudod, amikor az emberek szakítanak, akkor elmennek edzeni, befestik vagy levágják a hajukat, majd visszamennek Tinderre, lefekszenek egy csomó emberrel, aztán majd előbb vagy utóbb lesz valaki, akivel nem tudnak leragadni a szexnél, és akár valami jó is kisülhet belőle.
- Te össze-vissza beszélsz. Edzeni elmentünk például tegnap is, ez nem egy új ötlet. Hajad az kb alig van, sokkal rövidebb már csak akkor lehetne, ha kopasz akarnál lenni, amit nem ajánlok azzal a nagy tojásfejeddel, szóval ezt akár el is engedheted. A szexszel kapcsolatosan pedig mind a ketten tudjuk, hogy a te "hoe phase"-ed pontosan addig tart, amíg valami random ember rád nem mosolyog, mert utána fejben már ott tartasz, hogy összeházasodtatok, és vettetek két golden retrivert.
- Nem vagy valami támogató.
- Nem az a dolgom, hogy agyatlanul mindent támogassak, amit kitalálsz.
- Hát, too bad, mert a hajam bizony be lesz festve - vágta oda Chris, majd a telefonon megmutatta, hogy beszélgetés közben lefoglalt egy teljes szőkítés plusz festés kombinációt.
- Meg fogod bánni.
- Remélem is - kacsintott barátjáta az ausztrál, majd elindította a tinder letöltését is.
YOU ARE READING
Staring at Our Wounds • ChanLix
Fanfiction•Attól, hogy a sebeidet nyalogatod, még nem gyógyulnak gyorsabban• •chanlix• •hurt/comfort•