Modern Antigoné

- Az istenit, hát nem megint szabotálná a temetést? Iszméné, én tényleg nem értem mi szükség erre, ő eltemette, akit annyira szeretett volna, mi miért ne tehetnénk meg? Semmit nem kérünk tőle, saját zsebből fizettünk mindent, még csak nem is a városban temetnénk el! Hihetetlen, hogy csak a lázadó természete miatt ilyesmit megvonna valakitől!
- Jaj, szegény bátyjánk! De én mégis valahol megértem, Eteoklész mindig közelebb állt hozzá, hiába tagadnád, mindketten Polüneikész miatt haltak meg, mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy ha Eteoklész tud a bátyjánk állapotáról, nem ül be mellénk. Polüneikész pedig, bármilyen okból, de elhallgatta előle, hogy bizony ittas állapotban készül autópályákon át száguldozni.
- Te hallod magad? Komolyan mellé állnál? Sokszor csinált hülyeséget, ezúttal nem csak a szeretteivel, de a törvénnyel szembe ment, de ez nem jelenti, hogy nem érdemli meg az örök nyugalmat! Talán így kellett lennie, talán ő akarta így, de megtörtént! Mindenkinek nehéz feldolgozni, de biztos vagyok benne, ha anyánk tudomására jutna, hogy testvére csak egyik unokaöccsét gyászolja, újra meghalni lenne kedve! Meglásd, eltemetem én azt, aki megérdemli!
- Antigoné! Kérlek, ha másre nem, legalább a vőlegényedre gondolj! Ha most szembe mész Kreón vágyaival, a házasságoddal együtt, szerelmetek is semmivé lehet!
- Te csak ne sírj az én jegyesem után, ha igazán szeret, mellém áll, ha az apja oldalán marad, nincs is rá szükségem!

-

- Hálásan köszönöm az erőfeszítéseiket, tudtam, hogy magukra bármikor számíthatok!
- Sikerült? - suttogta, szinte már tátogta az iroda szemközti sarkában álldogáló Eurüdiké, mire férje csak büszkén bólintott és már fordult is vissza elköszönni a vonal másik végétől.
- Úgy látszik nem lesz itt semmiféle temetés annak a senkiházinak - már akkor különös boldogságot fedezhet fel az ember, ha csak arcára néz, de ha valaki hallja is a hangsúlyt, menten gyónni indulna, hátha rá még nem vár hasonló sors - Egy ilyen ember semmiféle tiszteletet nem érdemel, érted? Nem csak egy ártatlan életet vett el, a saját édestestvérének haláláért felelős. Ráadásul annyi emberben nyomot hagyott, siratják szegény Eteoklészt, és Polüneikész viselkedését szídják. Mi nem halljuk, de kívánom jusson hozzá hasonló sorsa, aki nem így tesz.
- Értem drágám, értem én, de hadd kérdezzem meg, ugye gondoltál az édes, egyetlen fiadra is? Ha most el ítéljük a jegyesét, sőt már keresztbe is tettünk neki, vajon Haimón mellé áll e? Mi lesz, ha így tesz, kitagadod majd? Aztán mégis ki venné át a helyed, ha mindketten belepupsztulunk fiúnk hiányába?
- Eszednél vagy? Hogy tenne ilyet, az én fiam? Rendesen neveltem, úgy tanítottam, hogy rám hallgasson, senki másra. Hogyan is változtathatna holmi nő az én fiam engedelmességén, egyszerűen lehetetlen, hogy mellé álljon!

- Tévedés apám, hatalmas tévedés. Antigoné eltemeti testvérét, én pedig ott leszek mellette! Persze kétség sem fér hozzá, belém verted az általad jónak ítélt modort, de jegyesem vagy sem, egyetértek vele. Nem csak én, odakint több százan, nem ám Eteoklészt, az önző, elkényesztetett testvért siratják, bolond lenne, aki ezt tenné. Polüneikész után fáj a szívük, az enyém is. Annyi mindent veszítettek, mind a négyen, rájuk viszont feladatot is hagytak, kettejükre. Segítened kellett volna az osztozkodásban, de te mégis hagytad, hogy Eteoklész kisajátítsa az örökséget, hírnévvel együtt. A városon kívül Polüneikészről szó sem esett, te pedig semmit sem tettél. Szerencsétlen unokaöcséd csak figyelemre vágyott, nem is rivalda fényre, csak egy idősebb férfiéra, aki apja helyett apja lehet, a te figyelmedre volt szüksége. Megosztottam volna vele a törődésed, de se te, se testvére nem tett volna ilyet érte, mert hát ugye ő a rossz ember, a lázadó rokon, aki úgyis csak útban van. Apám, a városban mindenki téged tart senkiházinak, jobb, ha tőlem tudod. Én is a város lakói közé tartozok, de ha megpróbálok még rád apámként gondolni, azt tanácsolom légy óvatos, nehogy ennél nagyobb gondot okozz.

Az apa dühétől szótlanul maradva, égetően szigorú tekintetével követte végig fiát, ahogy pár igen határozott mozdulattal elhagyja az irodát, az ajtón túl pedig egy pillanat erejéig láthatta, ahogy az épület kijárata felé rohan. Kreón hátrafordulva vette csak észre, a felesége azóta is sokkos állapotban áll, pont ott, ahol a fia váratlan érkezése előtt.
- Szerintem beszélek papával - próbált magabiztosnak tünni, de a nő már ismerte ahhoz eléggé, hogy észrevegye az enyhe remegést férje hangjában. Végül mégis csak egy aprót bólintott, mire a férfi már el is tűnt az ajtó mögött.

-

- Papa - tolta be az ajtót pár halk kopogást követően, majd miután a résen bekukucskálva megpillantotta édesapja érdeklődő tekintetét, óvatosan belépett a szobába és az ágy felé indult.
- Mondd csak, mit oldjak meg neked megint - nézett rá az öreg fáradt tekintettel, valahol azért mégis látni lehetett szemeiben egy apró mosolyt, hozzá szokott már, ha segítségre van szükség, fia előbb vagy utóbb, hozzá rohan.

Kreón hosszas mesélése után apja csak sóhajtva nézett el róla - A holtat hagyd nyugodni már s többé ne bántsd,
Ki úgyis meghalt, azt minek megölni még?

-

A férfi nehezen, de megértette édesapja szavait, mire azonban cselekedhetett volna, már rég elkésett. Fia távozása után többet nem látta, ahogy Iszméné sem nővérét. Keresték őket, hetekig, hónapokig, mígnem Haimón anyja bele nem betegedett fia hiányába, de talán jobb is így. Úgy ment el, hogy még hitt abban, fia valahol boldog, családjától távol, de boldog élete lesz. Nem érezte újra azt a fájdalmat, mikor első fiát veszítette el. Kreón viszont érezte, ó de még mennyire. Tudta, pontosan tudta senki más nem felelős fia haláláért, egyedül ő, a tulajdon apja felelős, aki erre a sorsra jutatta. Nem csak őt, menyét, előtte két unokaöccsét, végül pedig saját feleségét.
Hát milyen ember az ilyen?

— 💭 —

ꕀ 𝐈𝐍𝐅𝑶.𝐁𝑶𝐗𝐱 יִיִ

 ݃𝐰𝐳﹔887

ezt a még honapokkal ezelőtt, draftban hagyott, eredetileg magyar beadandómat, szeretném itt hagyni, csak úgy, mert bár nem lett hibátlan, de egy ötöst megért, és úgy érzem fairnek hogy hibákkal együtt rakom ki, ahogy eleve meg akartam tenni

𐀔 24.06.02 ☘ © 2023 DDADDUING

❨ ꈍᴗꈍ 𓂃 '𝓢𝓮𝓮 𝔂𝓸𝓊 𝓃ℯ𝓍𝓉 𝓉𝒾𝓂ℯ ٫ 𝓛.