Hófehérke és a hétfejű farkas (bl)

5

- Ne... Biztos van más megoldás. Még nem próbáltunk meg mindent... - próbálkozott Hófehérke - Holnapig. Holnap reggelig kitalálok még egy pár dolgot ami bejöhet. Ha azok sem működnek, nem törik meg az átok, akkor csináljuk, de még lehet más út.

Zeev látta rajta a kétségbeesést. Bármennyire is tetszett neki a herceg, még nem is értette miért, de nem akart neki fájdalmat okozni, szóval beleegyezett. Még egy éjszakát simán kibír hét fejjel.

Le is feküdt aludni és Hófehérkén is úgy látszott, hogy ugyanígy tesz.

De amint meghallotta a farkas egyenletes szuszogását, kiosont a szobából. Ügyesen, csendesen ment, még a padló sem reccsent meg alatta kis súlyának és tökéletes mozgásánk köszönhetően.

Nap közben a farkas végig szemmel tartotta, esélye sem volt próbálkozni, de most már lehetősége akadt keresni valami tárgyat, amivel feltöltheti a zárás vagy kiszedheti a szögeket az ablakokból.

Zeev figyelmesen elzárt minden éles tárgyat egy széfben az ágya alatt, de Hófehérke így is talált magának megfelelő eszközt. Először eg retes fogó tűvel szerette volna feltörniaz ajtózárat, ami gyerekjáték is lett volna neki, de az ósdi, régi zár valószínűleg nagyobb kattanással nyílt volna fel, így végül inkább egy vastagabbnak tűnő villával közelítette meg az egyik ablakot, ahol egy picit lazábban lett beleütve a szeg. Kis termete ellenére meglepően erős volt, így egy kis erőlködés után sikerült is felnyitnia az ablakot.

Óvatosan ki is mászott az apró ablakon. Ekkor jutott eszébe, hogy a piros kis köpenykéjét bent felejtette. Azt még az édesanyja hagyta rá, aki pedig a nagyitól kapta. Hófehérkének sokat jelentett ez a darab. Vissza is ment érte és kihozta. Amikor kifelé mászott, meghallotta, hogy a farkas egy nagyot szusszant. Felébredt volna? Gyorsan meg is indult az erdőnek befele, és Zeev sem követte. Úgy látszik, még nem vette észre, hogy megszökött.

Tudta, hogy óvatosnak kell lennie. Zack emberei már biztosan keresik, és amint a farkas is felkel, ő is utána indul majd. Jobban ismeri az erdőt, mint Hófehérke, szóval nagy előnnyel rendelkezik.

Már órák óta sétált az erdőbe, azon töprengve, hova is menjen ezután. A szomszéd királyság kastélya sem volt olyan messze, épp csak az erdő túlsó végénél. Ha addig eljut, megkérheti az ottani herceget, hogy segítsen neki. Amúgy is jóban vannak, gyerekkoruk óta ismerik egymást, és bár a szülei halála óta nem találkoztak, így is legjobb barátjának tudhatta őt.

Ahogy így elmerült a gondolataiban, egyszer csak hatalmas fájdalom nyilallt a vádlijába. Egy nyílvessző találta el, de azonnal felmérte, hogy nem átlagos fegyverről van szó. Nem volt igazi hegye, csak a pálca vége volt kihegyezve, hogy ne okozzon akkora kárt, épp csak a menekülés lehetőségétől fossza meg.

Hófehérke megszédült. A verveszeség miatt? Nem, annyira nem vérzett. Valamibe belemárthatták a nyílvesszőt. Elindult volna, hogy megpróbáljon elmenekülni, de amint a sérült lábára lépett, összeesett és lassan elvesztette az eszméletét.