Hófehérke és a hétfejű farkas (bl)

1

- Már csak egy év... már nem kell sokat kibírnom...-gondolta Hófehérke az ágyára huppanva.

Az volt ugyanis a szokás akkoriban, hogy az uralkodót huszadik születésnapján koronázzák meg, ő pedig éppen akkor lett 19 éves. A mostohaapjával, Zackel élt a kastélyban, aki alig 5 évvel volt csak idősebb nála, de szülei halála előtt beköltözött ő is a kastélyb, mint a király egy régi barátja. Az uralkodói párra viszont nem sokkal később egy bandita rátámadt és megölte őket.

Hófehérkét nagyon megviselte mindez, hét nap hét éjjel bezárkózott a szobájába, nem evett, nem ivott, csak sírt. A birodalom viszont uralkodó nélkül maradt, bár a királyfi, Hófehérke már csak másfél évre volt a megkoronázásának idejétől, így erre a rövid időszakra a néhai király régi barátját, aki a kastélyban tartózkodott, kérték fel erre a fel az uralkodásra. Bár mindig mézes mázosan szólt Hófehérkéhez, neki volt egy megérzése, hogy távolságot kell tartania Zacktől, aki viszont a herceg hűvös válaszait megelégelve a kastélyba zárta őt. Nem találkozhatott senkivel, nem mehetett sehova, sőt még az épület bal szárnyát sem hagyhatta el, így a mással sem találkozott még a kastélyban sem Zacket kivéve. Ő vitt neki ételt, meg mindent amire szüksége volt.

Már fél éve mindennek és Hófehérke azóta is be van zárva ide. Zackel nem sokat beszélt, kérdéseire továbbra is tisztelettudóan, de távolságtartoan, hűvösen válaszolt.

19. születésnapján viszont úgy döntött, hogy már nem bírja tovább, muszáj lesz legalább a kastélyban sétálnia egyet, hátha legalább egy szolgálóval összefut és beszelgethet mással is mint fogvatatójával.

Este 11kor ki is surrant a szobájából, és elindult. Ahogy elhaladt a bejárati ajtó mellett látta az őröket, szóval az udvarra kijutni esélytelen volt, így elindult a kastély jobb szárnya felé.

- Teljesen átrendezték ezt a szárnyat. Vajon miért cserélték le a szép színes selyemfüggönyöket mind sötétlilára?- suttogta magában.

Azonban hamar rájött, miért. Itt lakik Zack. Minden ruhája csak fekete és sötétlila színű volt, még a szeme is ezt az árnyalatot vette fel.

Ahogy elhaladt Zack hálószobája előtt, hangokra lett figyelmes.

-...kedves tükröm, mond meg nékem, meg mindig Hófehérke a legszebb a vidéken?

-Igen.

- Megnehezíti a dolgom a hercegecske, nem igaz? A szép égszínkék szemei, hollófekete haja, tökéletes vonásai... képtelen lennék végezni vele. Nincs hát más választásom. Ha király szeretnék lenni, muszáj lesz elvennem. Ha házasok leszünk, majd bezárhatom örökre és csak az enyém lesz. Akkor majd azt tehetek vele amit akarok. Az embereknek meg csak azt mondom, hogy szörnyű betegségben szenved, nekem kell irányítanom az országot.- Hófehérke már hangján is hallotta azt az ördögi mosolyt Zack arcán.

Az ajtó viszont váratlanul kicsapódott, majdnem leütötte Hófehérkét is, ahogy Zack kirontott rajta. Amint meglátta a herceget azonnal elkapta mindkét csuklóját és a feje felett tartva a falhoz szögezte őt.

- MIT HALLOTTÁL? MIT. HALLOTTÁL?

Hófehérke az ijedtségtől szóhoz sem jutott. Mi lesz most? Tényleg egy szobába bezárva kell majd leélnie az életét, úgy hogy Zack bármit csinálhat vele? Nem, nem, nem. Az nem lehet.

- A reakciódból ítélve sokat hallottál...-mondta vigyorogva Zack, ahogy lassan elkezdett babrálni Hófehérke felsőjének a nyakával.

A mosolyából és szeméből látszottak a szándékai, a nézése éhséget tükrözött.

Hófehérke arcán legurult egy könnycsepp. Nem maradhat itt. El kell menekülnie. Ha még egy percet is itt marad, ki tudja mit tesz vele Zack.

Kihasználva az alkalmat, hogy a másik el volt foglalva az arcában és nyakában való gyönyörködésben, gyorsan ágyekon is rúgta és el kezdett szaladni. Át a végtelennek tűnő folyosókon, le a lépcsőn, ki az ajtón az őröknek épp váltás volt így csak akkor vették észre, mikor már majdnem az utcára végében lévő kapunál járt. Át mászott a kerítésen és futott tovább az erdő felé.

Futott, futott, megállás nélkül, míg biztos nem volt benne, hogy már senki nem lelhet nyomára.