Hófehérke és a hétfejű farkas (bl)

2

Mikor Hófehérke végre biztonságban érezte magát, megállt, és lepihent egy kényelmesnek tűnő kőre, ugyanis nagyon kifáradt az este történtekben.

- Sikerült elmenekülnöm.. de most mi lesz? Teljesen egyedül maradtam az erdő közepén. Mit egyek, hol aludjak? Ha itt elalszom, bármikor felfalhat egy farkas. Úgy hallottam, az elmúlt években egyre gyakoribbak lettek a farkas támadások. Még nem feküdhetek le, tovább kell mennem... Ha jól emlékszem, itt lakik a nagymamám valahol a közelben. Felkeresem, és megszállok nála, amíg nem találok valami megoldást. - suttogta magának.

Bár a fáradtságtól már alig tudott járni, folytatta az útját. Bár nem volt teljesen biztos az útban, bízott a megérzéseiben, amik ritkán csalták meg, így 2-3 órán belül meg is találta a házikót.

Egy apró faházról volt szó, bentről meleg fény áradt és finom sült bárány illata. Be is kopogott az ajtón, ahonnan hamarosan választ is kapott.

- Ki jár erre így az éjszaka közepén?

- Szép estét kívánok! - a ház lakóját lenyűgözte a gyönyörű csilingelő hang. Kinek lehet ilyen ártatlan, csodaszép hangja...

- Sajnálom, hogy ilyen időben zavarok, Nagyi, Hófehérke vagyok, tudom, hogy nagyon régen találkoztunk, de most szükségem lenne szállásra, csak ma estére. Tudnál rajtam segíteni? - folytatta a herceg.

Az ajtó lassan kinyílt. Egy magas alak állt bent, köntösben, kapucniban, és szinte teljes arcát eltakaró sálban, azonban az éjszaka halovány fényeiben Hófehérke nem tudott ennél többet megállapítani róla.

- Nagyon köszönöm, Nagyi, életmentő vagy. - és egy olyan mosolyt villantott, amitől bárkinek eláll a lélegzete egy pár percre. Mikor a házigazda megpillantotta, a szava is elállt. Hallott már a királyság hercegéről, hogy ő a világ legszebb teremtménye, de ilyen gyönyörűségről még álmodni sem mert.

-Lehetetlen. Lenyűgöző. - suttogta magának.

- Tessék?

- Semmi, semmi, nem mondtam semmit. Nyugodtan gyere csak be, látom, fáradt vagy. Van a konyhában egy kancsó málna szörp és egy jó véres bárány steak. Vacsorázz meg, addig előkészítek neked egy finom puha ágyat.

Hófehérke be is ment, megvacsorázott, majd bement a hálószobába. Megköszönte a szoba másik felében szintén alvasra keszülődő házigazdának az ételt. Az ágya készen is állt, hogy lepihenhessen, gyorsan le is feküdt, de mielőtt álomba szenderült volna, még eszébe jutott valami.

- Nagyi, úgy emlékszem, hogy te jóval alacsonyabb voltál, mikor utoljára láttalak, nem?

- Áh, dehogy, csak tudod a kastély hatalmas falai között biztos kisebbnek  tűnhettem, mint ebben az aprócska kunyhóban.

- Igazad van. De Nagyi, a hangod is mintha mélyebb lenne!

- Tudod, drága Hófehérkém, öregszem, könnyebben megfázok mostanában, egy kicsit be is rekedt a hangom.

- Értem. Köszi szépen mindent, szép álmokat és jó éjszakát.

- Neked is, drágám...

***

Hófehérke reggel madárcsicsergésre kelt. Ki is pattant az ágyból, indult is volna a konyha felé, hogy főzzön a nagymamájának hálából egy teát reggelire, de ahogy elhaladt az ágya mellett, földbe gyökerezett a lába.

Az ablakon besugárzó reggeli napfényben már tisztán látszott, hogy nem a nagymamája lakik már a házban. Az esti homállyal ellentétben kivehető volt a sál és köntös alatt rejtőző farkas. Még hozzá nem is akármilyen. Hét feje volt! Előző este a köntöse alá rejtette őket, de álmában lecsúszott róla, és kivehetővé vált mind a 7 feje.

Hófehérke gyorsan kiszaladt a szobából, a bejárat felé védte az irányt, lenyomta a kilincset, de az ajtó nem nyílt.

- Mi... Mi történt itt... Hol a kulcs? - suttogta rémülettől elcsukló hangon.

Körülnézett és csak most vette észre, hogy az összes ablak le van szögelve. Nincs kiút. Csapdába esett egy hétfejű szörnyeteg otthonában.

- Hófehérke..? - hallotta a farkas hangját a másik szobából. Felébredt.