Eltitkolt vágyak (Gojo x reader)

Part 8

Sóhajtottam egyet, majd visszavonultam Megumihoz, miután lekapcsoltam a fürdőben a lámpát.
-Ugye rendben van? -nézett fel rám Megumi az ágyáról, telefonja mögül.
-Persze... -mondtam kicsit unottan- Te tudtad, hogy valami átok technikát használ, hogy gyógyítsa magát? -néztem Megumi szemeibe, ahogyan leültem az ágyra.
-Mivan? -nézett rám értetlenül a fiú.
-Szerinted én értem? -röhögtem bele mondtatom végébe- De komolyan, egy pillanat alatt begyógyult a sebe.. -mondtam, ahogy már a plafont bámulva feküdtem az ágyon.
-Hát ez beteg. -mondta, ahogy rázta meg fejét, unottan.

Magamban gondoltam, hogy hogy nem érdekli vagy mégis hogy nem lepődik meg a dolgon... érdekes, bár nem pattogtam rajta sokat.

Éjfél és hajnali egy között volt az idő. Megígértem Gojo-nak, hogy benézek hozzá később, szóval felálltam Megumi ágyáról, halkan kinyitottam az ajtóját, majd ekezdtem menni ahhoz a bizonyos szobához. Résnyire nyitva volt az ajtaja, láttam, hogy olvas.
-Szia.. -köszöntem neki egy lágy hangon, egy kis mosollyal, ahogy kinyitottam az ajtót, bemenve a szobába- Nem is tudtam, hogy szeretsz olvasni. -mosolyodtam el jobban.
A férfi arcán is megjelent egy mosoly, majd felnézett a könyvéről.
-Hát, nagyon sokmindent nem tudsz még rólam kicsi lány. -felelte, miközben becsukta könyvét, letéve maga mellé. -Miért nem ülsz le és beszélgetünk kicsit? -kérdte, gyengéden megveregetve az ágy matracát, csillogó szemeivel nézve rám.
Elindultam felé, aztán lefeküdtem a hasamra, mellette.
-Na mesélj, milyen volt a mai vacsora? -kérdezte érdeklődve, fejét támasztva kezében.
Kérdése miatt elkerekedtek a szemeim, visszagondolva a történtekre.
-Húha, a reakciódból azt látom, valami nagyon izgalmas dolog történhetett, na hadd halljam! -kuncogott fel.
Az arcomhoz raktam kezeimet, sóhajtva egyet, mielőtt elkezdtem a mondandómat.
-Hát, igazából nem tudom, mennyire fogsz kiakadni... -feleltem, majd tartottam egy rövid hatásszünetet. -Szóval, amikor megérkeztünk, felismertem Megumi apját, őt már kicsit hamarabbról ismerem. Ő is elhívott még egy vacsorára, hogy megismerjem a fiát, aki mint kiderült Megumi az. Én azt lemondtam és inkább Megumival mentem el, mert ő áll közelebb hozzám. Végül is ugyan azon a helyen végeztem, kicsit kellemetlen volt az egész, ezért kiszaladtam a mosdóba, Toji meg utánam jött és hát... úgy alakultak a dolgok, hogy kielégített engem a szájával.
-mondtam, félve felnézve Gojora, akiről egy pár másodperc múlva lefagyott a mosolya az arcáról, miután feldolgozta a hallottakat.
-Hogy tessék? -rázta meg értetlenül fejét- Kinyírom... az az ember semmit nem változott. -mondta leginkább magának, mire én felkaptam a fejem- Ne aggódj, többet nem fog hozzád érni. -mondta komolysággal, s felállt az ágyról.
-Most meg hova mész? -kérdeztem aggódva, felülve.
-Elintézem most. -szedte össze pár dolgát.
Ezt hallatán én is felhuppantam az ágyról, odamenve gyorsan hozzá, megfogva egyik kezét gyengéden.
-Kérlek... -fordult felém- Kérlek intézd el akármikor, csak ne most! Inkább teljen el közösen ez az este nyugalomban. -mondtam, felnézve kék szemeibe, amikbe dühöt, de megértést itt véltem felfedezni. Vett egy mély levegőt, elnézve tőlem, majd visszahelyezte tekintetét rám. -Rendben... De ezt nem fogom annyiban hagyni. -mondta egy nyugodt hangnemben, majd közelebb húzott magához, simogatva fejem és hátam.
-...Mi lenne, ha ma este itt aludnál? -kérdezte, hangja kicsit rekedtes, a felgyülemlő fáradtság miatt.

Ahogy a fejem a mellkasához volt helyezve, észrevettem, ahogy a szívverése lelassul, kezd a düh eltávolodni belőle. Kérdésére egy pár másodperc után véltem válaszolni;
-Nem lesz feltűnő, ha nem vagyok reggel ott mellette?.. -kérdeztem érdeklődve.
-Azt a részét bízd csak rám. Még időben visszakerülsz mellé. -mosolyodott el lágyan, majd eltávolodott tőlem gyengéden, hogy a hevesen felkapott dolgait visszahelyezze a helyükre. Én addig visszafeküdtem oldalasan az ágyra, onnan nézve mozdulatait. Letéve dolgait, utolsó lépése nem volt más, minthogy levegye pólóját, nem szokása benne aludni. Ezt láttán még mindig nem tudok nem félénk lenni. Próbáltam fejem lejjebbhajtásával elnyomni a dolgot, de ő még így is észrevette, hogyan reagálok... mintha mindent látna.
Egy önelégült mosollyal arcán mászott fel mellém az ágyra, közel hozzám.
-Ne légy szégyenlős... -mondta ahogy gyengéden megfogta a tőle távolabb eső kezemet, felsőteste felé mozdítva, lassan. -...Nem kell lehajtani a fejed, nézz rám. Sőt, szeretném, hogy rám nézz. -hangja alig volt hangosabb egy suttogásnál. Továbbvezette kezemet ajkaihoz, majd egy gyengéd csókkal ellátta azt, miközben a szemeimbe nézett mélyen, miután ezek után már felnéztem rá.
Nem vettem le róla tekintetem, kezdtem elveszni szemeiben. Az rántott ki, hogy hirtelen, de óvatosan odahúzott magához, aminek az lett a vége, hogy rajta feküdtem, az arcunk csak pár centire egymástól.
-Tudod... -szólalt meg, halkan beszélve egy kissé rekedtesebb hangon -...nagyon nehéz visszafognom magamat jelenleg. -mondta végig mondatát, simogatva csípőm, miután tenyerei eltévedtek a fenekem felé.
A szívverésem felgyorsult egy pár másodperc erejéig szavai hallatán, majd kicsit feljebb ülve, teljes egészében megértettem, mégis mi mindent foghat vissza. Ahogy felültem, rá keménységére, gatyáján keresztül volt érezhető, hogy mennyire feszül az anyaghoz. Egy érdesebb, félig visszafojtott nyögés hallatszódott felőle mozdulatom által, rámarkolva a hátsó felemre, még közelebb húzva magához.
-Csak óvatosan, még a végén tényleg elvesztem a kontrollt magam felett. -röhögött fel halkan.
Egy csintalan mosoly kezdett megjelenni arcomon, s elkezdtem mozgatni a csípőm az övéhez. Ajkai elváltak egymástól az élvezettől. Nem bírt tovább várni, fogott, és egy mozdulattal helyet cseréltünk, ő támaszkodott felettem. Lehajolt, majd a fülembe közelében kezdte suttogni mondatát;
-Ezt akartad? -kérdezte, légzése egyre nehezebbé válva.

Nem válaszoltam, csak néztem bele szemeibe pár másodpercig, mielőtt közelebb húztam gyengéden arcát az enyémhez.
A szánk már éppen hogy összeért, majdnem egymáshoz estünk, amikor is... Megumi felkelt.

Kopogott kettőt a szoba ajtaján, és az ajtó mögül szólt, fáradt hangján.
-Y/N itt van?... Amikor felkeltem, nem volt ott. -majd ásított egyet -...Bemehetek?

Gojoval összenéztünk miután felkaptuk fejünket, leszállva rólam, majd már csak ültünk az ágyon, nézve az ajtót és egymást, váltakozva.
-Bújj el a szekrénybe, most! -mutatott a falba beépített szekrényére, miközben mondta mondatát suttogva.
Nem is kellett nekem több, egyből odasiettem. Mielőtt becsuktam volna magamra a szekrény ajtaját, hozzám szólt utoljára, suttogva, de elég hangosan, hogy csak én halljam.
-Ne aggódj, elintézem. -mondta egy lágy mosollyal, majd intett, hogy csukjam be az ajtót.
Ezek után kiszólt Meguminak, aki pedig Gojo válaszára kinyitotta az ajtót.

A szívem hevesen vert, nem tudtam, ebből meg mi lesz...