Eltitkolt vágyak (Gojo x reader)

Part 7

Na, mi a helyzet? Jól vagy? -kérdezte kissé aggódva Megumi a kanapéról.
Pár másodperc csendszünet után megszólaltam;
-Igen, persze... csak egy kicsit.. hányingerem lett, de semmi több. Túl gyorsan ehettem. -mondtam tettetve, mintha nem történt volna semmi az előbb odabent.   Rosszul is érzem magam miatta, asszem..
-Értem... akkor ne folytasd az evést, kérlek. Csak ülj le velünk beszélgetni! -mondta Megumi mosolyogva, ahogy odasétált mellém, kihúzva a széket.

El is foglaltam a helyemet. A néma csend folytatódott egy-két percig, de aztán Toji megtörte azt.
-Biztosan minden rendben? -kérdezte tekintetét rám szegezve, egy látszólagosan kialakuló önelégült mosollyal az arcán.
Az ajkaim kissé eltávolodtak egymástól, amíg összeraktam a fejemben, hogy most pontosan erre mit is válaszoljak. Ettől a kínos helyzettől igen kellemetlenül érzem magamat, de ami az imént történt a fürdőszobába, amiatt meg pont fordítva... Válaszomat elmondva nem tudtam Toji szemébe nézni, mert nem akartam kicsit sem félénknek tűnni Megumi előtt.
-Persze. -mondtam oda. Végül csak ennyire jutottam gondolkozásom során, egy ártatlan mosoly társaságában. Szavamra válasza csak egy csalfa mosoly volt, ami alatt a történéseket leplezte, majd evett egy falatot a vacsorából.
Az este hátralévő részében valahogy sikerült nem kellemetlen és egy egészen normális beszélgetést lefolytatnunk. Megumi felhozta azt a kérdést, hogy nem lenne-e kedvem megint nála, és a nevelőapjánál aludni ma. Magamba azt gondoltam, ez a nap ennél már nem lehet rosszabb, abból a szempontból, hogy kínos. De mivel persze semmi féle problémám nincsen Gojo-val sem, és azzal sem, hogy Megumival kell aludnom, ezért belementem. És hogy ne legyen gáz, ezért elterveztem, hogy próbálok távolságot tartani Gojo-tól. Remélem, hogy menni fog...

Már úton voltunk a tömegközlekedésen Megumival, miután elköszöntünk Toji-tól. Az a pillanat játszódott le újra meg újra. a fejemben, mielőtt kimentem volna én is a bejárati ajtón Megumi után, ahogyan apja végigsimított a derekamon, amitől kissé kirázott a hideg.

-Tuti jó minden? -kérdezte Megumi egy kedves mosollyal az arcán, miközben a metró kapaszkodoját fogta, lenézve rám fentről.
Egy-két másodperc elteltével válaszoltam- Igen, csak elbambultam.. -Mondtam egy ártatlan, kissé visszafogott mosollyal, ahogyan felnéztem rá.
Válaszul csak egy nagyobb mosolyt kaptam tőle, ahogy enyhén oldalra döntötte a fejét, majd egy parányit magához húzott a fejem hátsó részét gyengéden megfogva, s adott egy puszit a fejem tetejére.
Bele is pirultam aranyos tettének hála.

A metrón való utazás után már nem kellett sokat sétálnunk a lakásig. Megumi lassan elfordította a kulcsot az ajtó zárjában, majd kedves gesztussal intett, hogy menjek be én előbb.
Beléptem az előszobába, viszont Gojo sehol sem volt a látószögemben.

Hála ég... akkor van esély rá, hogy épp küldetésen van..

Lepakoltuk azt a pár cuccunkat ami nálunk volt az ágy mellé Megumi szobájában, majd elkényelmesedtünk rajta és bekapcsoltunk egy filmet. Ráhelyeztem a fejemet a mellkasára, ő pedig betakart minket a takarójával, ami alatt át is karolt engem. Baromi unalmas volt a film, ennek hatására majdnem bealudtam. Már szép lassan csukogattam be a szememet, mikor hirtelen elkezdte simogatni a hátamat, majd lejjebb csúsztatta kezét a derekamra.
Szemeim azonnal kinyíltak, és egy halványit libabőrös lettem.
-Csodaszép voltál ma... -suttogta a fülembe, meleg lehellete csiklandozta meg a bőröm, miközben kezdte egyre intenzívebben simogatni a felsőtestem, emellett még mindig gyengéd érintéssel. Valamelyest  meg voltam lepődve, eddig túl félénknek tartottam őt... kiderült némileg rosszul gondoltam a dolgot.
-Megumi... -suttogtam vissza neki, az arca közel volt az enyémhez
-Nem tudok tovább ellenállni neked. Főleg úgy, hogy most a szokásosnál is több gondolat cikázott a fejemben rólad... -beszélt halkan, az ajkaink majdnem összeértek, hosszát pedig odanyomta a combom oldalához.
Kipirult az arcom, főleg ezek után, mikor lejjebb nyúlt, s elkezdett játszani a tangámmal. Kezdtem mélyebben venni a levegőmet érintése következtében. Félretolta bugyimat, hogy az anyag ne legyen útban. Hátamon feküdve élveztem, miként hozzámért lenn, mozgatva két ujját a csiklómnál és a nedvesedni kezdő bejáratom körül. Halk nyögések kezdték elhagyni a számat, szememet csukva tartottam. Haladtunk volna tovább, de...

...Gojo hazaesett.

-Basszus! -mérgelődtünk egyszerre és halkan mindketten -tuti bejön köszönni! -folytatta Megumi kicsit aggódva.
Összekaptuk magunkat egy nem feltűnő pozícióban, mielott pont, hogy kopogni kezdett az ajtón Gojo.
-Na sziasztok! -köszönt ránk.
A látvány ami fogadott, váratlan volt. Megumi mesélte, hogy őt nehezen lehet megsebesíteni képessége miatt, de valahogy, és valakinek mégis sikerült. Gyors lehetett az, aki ezt tette.
-Jézusom, minden rendben? -kérdeztem aggódva, miközben ő az ajtóhoz támaszkodva fogta le derekát, ami alól csöpögött le a vére.
-Persze... -mondta egy enyhe önelégült mosollyal az arcán, a kimerültség hallatszódva hangján -... Ne aggódjatok, hamar rendbe jövök.
Összenéztünk Megumival aztán pedig vissza rá. Bíztam benne, ezért bólintottam egyet mondatára. Ő is így tett, aztán elsétált lassan a fürdőszobáig.
Nem bírtam nem rá gondolni, ezért egy körülbelül öt perc után kimentem, hogy ránézzek, tényleg jól van-e. Amikor befordultam a fürdőszobába, megláttam félmeztelenül a tükör előtt állni, ahogyan nézi a sebeit. A nálam majdnem két fejjel magasabb férfi rám helyezte a tekintetét, rögtön ahogy én az ajtóban megjelentem. Úgyszintén egy önelégült mosoly, épphogy nem vigyor jelent meg az arcán.
-Mi újság? -tette fel kérdését, mintha az imént semmi sem történt volna vele.
-Hát... igazából semmi, csak megszerettem volna kérdezni, hogy kéne-e egy kis segítség? Meg persze meg akartam nézni, tényleg minden rendben van-e.. -mondtam kissé félénken, ahogyan felnéztem rá.
-Aranyos, hogy így aggódsz értem... -mosolygott rám, játékosabb hangnemben, miközben helyet foglalt a kád szélén -De... tényleg nem bánnék egy kis segítséget. -tette keresztbe kezeit a mellkasa előtt, várva a válaszomra.
Bólintottam, majd közelebb léptem hozzá. Mielőtt megint megszólalhattam volna, a csuklómnál gyengéden magához húzott, és a fülembe suttogott.
-Milyen kár, hogy nem én voltam Megumi helyében az imént. -mondta, majd kissé távolabb mozdította fejét, hogy lássam a csintalan mosolyt az arcán.
-Erről te honnan tudsz? -tettem fel megszeppenve kérdésem.
Bal kezét az arcomhoz mozdította, hogy mondandója közben végigsimíthasson rajta.
-Jobb ha tudod, hogy én mindent látok. -mosolygott, ahogyan mélyen a szemembe nézett, némi vágyat is találtam tekintetében.
Erre hírtelen semmit sem tudtam reagálni, és nem is tudtam volna egyáltalán. Ő ezt észrevette, ezért megint megszólalt, megtörve a csendet.
-Tudod, igazából nem is kell segítened. -röhögött fel halkan, ahogyan láttam, hogy a sebei lassan elkezdtek eltűnni úgy, hogy nyomot nem hagytak.
-Micsoda? Ezt meg... hogy?-kérdeztem értetlenkedve és leginkább megdöbbenve.
-Fordított átok technika. -nevetett fel mostmár kissé hangosabban.
-Azta.. na jó, nekem ez magas. De elhiszem neked... -mondtam én is nevetve - De... akkor miért nem használtad rögtön? -kérdeztem meg furcsállva.
Felállt, és fölém tornyosult, majd egyből a derekamnál fogva magához húzott.
-Mert tudtam, hogy úgyis rám fogsz nézni.. hogy közel lehessek hozzád, akár egy percre is. -mondta lehajolva a számhoz, ahogy a fejemet az államnál fogva óvatosan feljebb mozdította.
Belepirult az arcom a történésekbe, nem tudtam nem félénk lenni emellett a férfi mellett.
-Szeretnél ma este is szórakozni kicsit? -kérdezte, látszólagosan csak egy igenes választ elfogadó mosollyal az arcán.
Lassan bólintottam, amire egy ragyogóbb mosolyt kaptam válaszként.
-Szuper. -eresztette el az államat, majd kezdte elhagyni a fürdőszobát. -Tudod hol találsz. -kacsintott ahogy visszafordult rám, majd elvonult a hálószobájába.
Pár pillanatig még bámultam magam elé, hogy mégis megint mibe keveredtem.

Káosz ez a mai nap, bár valahogy egy része mégis élvezetes. És még messze nincs vége...