Találj vissza hozzám

Második rész

Miután Tom elment forgatni, én lefeküdtem a hálószobába, és folytattam a sírást. Alig tuftam elhinni, hogy tényleg Briannel beszéltem az imént. Életem legmeghatározóbb személyével, aki csak úgy eldobta a szívemet, és darabokra törte 10 év után. 10 kibaszott boldog esztendőt éltünk meg egymás mellett, majd lelépett. Fiatalok voltunk, rendben van. 15 évesen jöttünk össze, de ez mit sem jelemt. a 10 év az 10 év. 25 évesen az ember igazán felnőttnek mondhatja magát. És itt vagyok 28 évesen, épp férjhez készülök menni, nem jelenthetne nekem ez a fickó akkora gondot. Egyáltalán minek is agyalok én rajta? Összpontosítanom kellene az esti ruhapróbára.

E S T E
Este hatra mentem a lányokért, először felvettem Katet, majd utána az unokatestvéremet Bellát, utoljára pedig Vanessa és Elisa került felvételre.

7 körül meg is érkeztünk a ruhaszalonba, ahol a lányok átvehették a végleges ruhát, természtesen ha kellett még igazítottak rajta.
Mindenki csodásan pompázott a pezsgő színű ruhákban. De a boldogság valahogy nem ült ki az arcomra.

Hazavittem a lányokat, egyedül Katenek szóltam, hogy menjünk el valami kávézóba, és beszéljünk.

Baj van Via? Olyan fura vagy.

Kate, én nem tudom. Össze vagyok zavarodva. Nem beszéltem erről senkinek sem, de találkoztam Briannel.

Hogy tessék? Azzal a Briannel?

Igen, vele.

Hogy a francba kerül az ide egyáltalán?

Nem tudom basszus. Nem tudom.

És, hogy találkoztatok?

Épp jöttem ki a virágszalonból, és láttam, ahogy meg van húzva a kocsim, majd nekem jött. Amikor be akartam szállni a kocsimba, ő megszólított. Azt mondta értem jött vissza. Értem, úgy hogy nem beszéltünk már 3 éve. Érted ezt Kate? Teljesen össze vagyok zavarodva.

Olivia, ha nem éreznél iránta semmit, akkor most nem zavarna hogy itt van.

Kate, én Tomot szeretem.

Az eszed ezt diktálja, de a szíved?

*bejövő hívás*
Igen, tessék? Kivel beszélek?

Liv, gyere holnap a nagyapám házához. 2 hete elhunyt, és hagyott itt egy levelet. Ami egyben tekinthető a végrendeletének is. Te is benne szerepelsz, és szeretném, ha miatta legalább eljönnél.

Ezzel Brian le is tette a telefont.

Ki volt az Via?

Brian. Charles bácsi elhunyt. 2 hete, és valami levelet hagyott nekünk.

Oo, anyám. Ez bonyolult. Viszont ha nem haragszol meg, én elmennék haza. El kell vinnem Mézecskét sétálni.

Azt a kis szőrgombócot?

Igen.

Rendben van Kate, köszönöm, hogy jöttél.  Holnap beszélünk. Szia.

Miután Kate elment, én is összeszedtem magam, majd a kocsimhoz sétáltam ki,  amikor megláttam Briant.

Te mégis mit csinálsz itt? Te nyomozol utánam?

Uram atyám Liv, dehogy. Beszélnem kellett veled. Hiányzol.

Brian, ha igazán hiányoztam volna, akkor nem hagytál volna magamra. Hittem benned, hogy felhívsz, hogy keresel. És valahová csak úgy hirtelen kellett elmenned. De nem. Te nem jöttél többet. Nemvetted fel nekem a telefont sem. Az üzeneteimet meg sem nyitottad.

Liv, én sajnálom.

Ne Brian, ne sajnáld. Már teljesen mindegy.
1 hét, és új életet kezdek.

Nem teheted.

Már miért is ne tehetném meg? Engedélyt kellene kérnem az első pasimtól? Nehogy már.

Liv, számomra a világot jelentetted. Csak úgy feladnád ezt?

Brian, 3 éve egy szót nem hallottam felőled. A nagyapádnál voltam hónapokig, mint egy hülye, és ő sem tudott rólad semmit sem.

Liv, felnőttem.

Túl későn Brian, túl későn.

Legalább holnap gyere el a nagyapám házához. Kérlek.

Hányra?

Reggel 8.

Brian én dolgozom is...

Akkor vegyél ki szabit.
(majd lenyomott egy puszit az arcomra, és elsétált)

Nem értettem, hogy mi történik. Csak azt tudtam, hogy teljesen össze vagyok zavarodva. Teljesen. Tudtam, hogy indulnom kell haza, én mégsem tettem. Helyette az éjszakában kocsikáztam.