Találj vissza hozzám

Első rész

Olivia! Holnap reklámfotózás lesz a díszteremben, 9 órától. Szeretném ha ott lennél! -szólt felém Viktoria, a főnököm.

Természetesen ott leszek!

*csörög a telefon*
Halló, tessék? Ez itt a London Photo Creator irodája, miben segíthetek?

Jó napot! Egy fontos ügyben keresném Mrs. Holland kisasszonyt.

Tom, ne butáskodj, éppen dolgozom. Tudod, hogy nem szeretem ezt.

Tudom édes, de lenne pár mondanivalóm az esküvővel kapcsolatban. A virágok narancs helyett pirosak lesznek. És a templomi szertartást nem Charles atya fogja tartani, sajnos beteg letg, helyette William atya lesz a szertartásvezetőnk...

Ohh, rendben van. Majd otthon beszélünk róla. Szia.

Igen, nos ő itt a párom. Tom Holland. 2 éve ismerkedtünk meg, egy reklámfotózáson. Ő elhívott engem randira, én pedig igent mondtam rá, mi baj lehetne belőle. Fél évre rá megkérte a kezemet.  Hát, jelenleg az esküvőnket tervezgetjük. Ami 1 hét múlva lesz. Annyira izgalmas.

Olivia! Csinálj nekem egy kávét, mert azt érzem elájulok. -szólt hozzám a legjobb barátnőm Katherine. Éb csak Katenek szólítom.

Jaj Kate, nemár, van jobb dolgom is...

Mint pl. arra gondolni miért épp Tom Hollandhoz mész hozzá, amikor eredetileg Brian Murphyhez kellett volna?

Kate, Brian elhagyott. Nem érdekel az a fickó. Azt sem tudom mi van vele egyáltalán, és őszintén, nem is érdekel.

Elnézést Oliva.

És ne hívj Olivának. Kössz. Este koszorúslány ruhapróba, el ne felejtsd te dinka.

Miután végett vetettünk a beszélgetésnek, elrepült az idő, én pedig délután 3 órakor repültem az irodából ki.
Siettem gyorsan a kis magassarkúmban a fekete lambomhoz, majd beindítottam, és elkezdtem a bolt felé venni az irányt.

Gyorsan bevásároltam, majd a virágoshoz is beugrottam, gyorsan átbeszélni mindent, amit Tom mondott nekem.
Kifelé menet a boltból viszont azt hittem szívrohamot kapok.
MEGHÚZTÁK A KOCSIMAT.
Jézusom, a festék vagy 30 centis csíkban hiányzott róla.

Ki az a marha, aki képtelen vezetni????-elordítottam magamat mérgemben.

Bepakoltam a dolgaimat a kocsi csomagtartójába, majd lecsuktam a hátulját, de amikor megfordultam, beleütköztem valakibe.

A pasas tovább ment, én viszomt ledöbbenten néztem magam elé, majd visszafordulva a fickó után.
Bleu de Chanel illat. Utoljára 3 évvel ezelőtt éreztem ezt. A fickó pedig magas, laza ruházat. Utána kiabáltam.

Hé, legközelebb nézz a lábad elé te mocsok!
Majd megfordultam, és a kocsimba készültem beszállni.

Ekkor megfordult az illető, majd levette a napszemüvegét.

Elnézést Liv kisasszony! Legközelebb jobban odafigyelek, kibe botlom bele.

Nem hittem a fülemnek. Azonnal felnéztem, és ki van velem szemben?
BRIAN MURPHY....
Köpni, nyelni nem tudtam. Azt sem tudtam melyik bolygón vagyok hirtelen, vagy hogy biztos anyám szült-e meg, nem-e véletlen apám.

Mi? Mit keresel itt?

Nem mit, hanem kit...visszajöttem.

Az én életembe nagyon kérlek, hogy ne gyere vissza! Nincs benne keresnivalód.

Liv, legalább hallgass meg!

10 év Brian, 10 év. 10 kibaszott év után képes voltál elhagyni. Ha aznap nem lépsz meg, mint egy gyáva nyúl, 1 hét múlva te állnál mellettem az oltár előtt, és nem a vőlegényem.

Te férjhez mész Liv?

Igen, és az lesz a legjobb mindkettőnknek, ha mi most elfelejtjük egymást, és soha de soha többé nem találkozunk.
Ég veled Brian Murphy.

Ezzel bepattantantam az autómba, majd elhajtottam. A hazautat végig zokogtam. És a luxus villánk előtt parkolva sem voltam hajlandó abbahagyni a sírást.
Márpedig muszáj, hisz Tom vár rám odabent.

Szia kincsem! -köszönt rám Tom széles mosollyal.

Szia.

Olivia, sírsz?

Nem, dehogyis.

Olivia, miért sírtál?

(tudtam hogy ki kell találnom valamit annak érdekében, hogy ne lásson így)

Csak eszembe jutott az esküvőnk napja, meg a lánykérés. És a közös emlékeink...ennyi. Elérzékenyültem. Ne haragudj Tom.
Viszont hosszú napom volt, ìgy lefeküdnék. Este ruhapróba lesz a lányok számára, kipihenném magam addig.

Természtesen drágám, menj csak. Én pedig elmegyek dolgozni. Délutáni forgatás. Vigyázz magadra.

Fogadjátok nagy szeretettel a következő munkámat! Rengeteg ötlet jött létre ebben a sztoriban, és azt hiszem igazán szívbemarkoló lett. Olvassátok sokan, nagy örömmel!
Ölelés nektek!