Negyedik rész

1 1 0
                                    

A tó a háztól kb. 10 percre lehetett. Amikor tinik voltunk, sokat fürödtünk itt lent. Emlékszem, hogy Brian egyszer belelépett egy gödörbe, és kiment a bokája, én meg nem tudtam hirtelen mit tegyek, és elkezdtem neki simogatni....én buta ember.

Elmenjünk a híd felé? -kérdezte Brian.

Nem hiszem, hogy nagy szükség lenne rá. Sosem szerette Charles azt a nagy hidat.

Oké, csak kérdeztem Liv.
(és oldalba bökött)

Hihetetlen, hogy egy ilyen komoly és szomorú helyzetben is képes vagy viccelődni. Komolyan még mindig meglepődök rajtad.

Miután Briant leszidtam, én előre mentem. Ő pedig jött utánam.

Miért legyek szomorú, ha a másik felem velem van? -kiáltott utánam Brian.

Milyen másik feled? Neked nincs olyan, hogy a másik feled.

Liv, akár elhiszed, akár nem, én tényleg, még mindig őrülten szeretlek.

Akkor kellett volna, amikor megpattantál.

Liv, a kurva életbe, mi az istenért nem tudod elhinni, hogy valóban csak miattad jöttem vissza ebbe a kurva városba, és csak és kizárólag te vagy már nekem?

Láttam Brian szemében a könnyeket, talán igazatt mondott...nemtudom. Nem tudom, hogy tudok-e bízni benne még.

Megálltam és bevártam. Majd csendben elhullajtottuk Charles bácsi hamvait.

Nyugodj békében Nagyapa!-mondta Charles.

Nyugodj békében Charlie.

Visszasétáltunk a házba, én magamhoz vettem a telefonomat, Brian pedig kint maradt megnézni a felhőket.

Amikor rápillantottam azt éreztem, hogy őt akarom. Csakis őt. Meg akarom érinteni, csókolni, ölelni, simogatni...de az eszem teljesen mást diktál, és tilos.

Nem jössz ki Liv? Tudom hogy engem nézel!

Neked hátul is van szemed?

Nekem, mindenhol ha rólad van szó, és téged kell látni.

Brian...(megtámaszkodtam a kerítésen) áruld el, mire jó ez az egész?

Liv, szeretlek. Még mindig. És el fogom érni, hogy újra az enyém légy!

Brian, úgy sem tudod ezt megtenni. El vagyok jegyezve, és nincs egy hét sem már az esküvőmig.

A kedves vőlegényednek mégis azt hazudtad, hogy Spanyolországba mész...

Te ezt meg honnan tudod? (kaptam fel a fejemet)
Kate elárulta, igaz?

Kate még mindig jobban csíp engem, a történtek ellenére is.

Engedd el ezt Brian. Charles bácsi miatt vagyok itt. És, hogy a hülye levelének pár pontját teljesítsem.

Az összeset kell....

Akkor új társat kell keresned.
(majd bementem a házba)

Várj meg kisasszony. Nézzük a következő pontot.

Táncolnunk kell.

Mi is volt a kedvenc számunk? Lassúztunk rá azt tudom.

Nem egészen lassúztunk. De Tom Odell-Grow Old with Me...

Tényleg. Gyorsan bekapcsolom.

Brian, muszáj ezt tennünk?

Muszáj. Ezen cselekedetekkel legalább észhez térsz, és visszajössz hozzám.

Ezt pont úgy mondod mintha én hagytalak volna el, és az én hibám lenne minden.

Liv, engedd el ezt a történetet. Itt vagyok mostmár.

(számomra olyan mély törés volt ez a mondat, hogy kikeltem magamból)

Engedjem el Brian? Komolyan? Engedjem el? Baszódj meg te rohadék, de komolyan mondom. Hogy jössz te ahhoz, engedjem el a történteket basszus? Tudod te, hogy min mentem keresztül? Fogalmad sincs. Akkor hagytál magamra amikor apám után kaptam egy levelet, hogy öngyilkos lett. Rohadtul nem érdekelt ez téged, sokkal fontosabb volt lelépni....olyan szinten beleroskadtam a fájdalomba, hogy hónapokig itt éltem a nagyapádnál, és minden kibaszott este és reggel a kapuban álltam órákat, hátha hazajössz. Elmentél. Életem legeslegfontosabb személye vagy bazdmeg. A legfontosabb. És magamra hagytál. Nem szerettél már, most pedig végre egy síkon van az életem, mégis itt vagyok veled te faszfej. Komolyan Brian, minek vagy itt? Minek? Mit akarsz még tőlem? Mennyit akarsz még ártani nekem? Hát nem látod, hogy 3 éve folyamatosan csak shenvedek miattad? Nem veszed észre? Mondd, miért??
-mondtam Briannak sírva.

Liv, gyere ide hozzám!

Nem. Nekem ez nem fog menni. Én Tom Holland felesége leszek.

Liv, reményt adtál kettőnknek azzal, hogy a vőlegényednek hazudtál.

A legnagyobb baklövésem volt.

Nem. A legjobb döntésed volt.

Ugyan olyan manipulatív vagy, mint tininek. Semmit sem változtál Bri.
Semmit.

Tényleg semmit? -láttam Brian tekintetében, hogy ideges lett, és fájt számára az igazság.

Tényleg semmit Brian. Ugyan olyan vagy, mint voltál. Most pedig ezt az egészet hagyjuk. Én hazamegyek.

Tehát a nagyapám nem ér meg neked ennyit? Hónapokig eltartott.

Ne a nagyapád mőgé bújva próbálkozz.

Olivia, ne menj.

Sajnálom. De kettőnknek soha többé nincs közös jövője.

Olivia!

(én már a kapu felé sétáltam amikor Brian utánam futott, és megfogta a karomat, majd visszarántott magához)

Nem teheted. -majd egy forró csókot nyomott puha ajkaival az enyémeimre. Èreztem a karcos kezét az arcomon, és életem legjobb érzése volt. A testem felmelegedett, azt éreztem itt van Ő. De az agyam mást mondott. Amikor kapcsoltam ellöktem magamtól, és adni akartam neki egy hatalmas pofont, de megfogta a kezemet.

Hazaértem Liv. Hazaértem.

Utállak Brian Murphy! Gyűlöllek!!!!

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Feb 13 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Találj vissza hozzámWhere stories live. Discover now