Sose ment a kémia

1. Rész

Na bazz' sose gondoltam volna, hogy egyszer annyira elcsesződik minden, hogy naplót kezdek vezetni. Vicces vagy élet mondhatom.

De kezdjük az elején. Emóval már majdnem egy éve voltunk együtt, mindig is tökre megvoltunk, de valami érzés, az én részemről sose volt meg. Hiányzott valami bazzeg! De ezt a kételyt, leszarom jól írtam-e, sose ment a ly, j használat. Mi a tökömnek találták egyáltalán ki ezek a bölcsészek ezt? Na majd megkérdem mán Kardost. Na de vissza a lényegre. C-nek mindig is szurkoltam, hogy elnyerje szíve választottját (Rent, ha esetleg újraolvasnám ezt a firkálmányt, kicsit bebaszva), hisz láttam rajta, már annó szeptember 8-án, hogy leesett az a szép kis pofikája, mikor meglátta. Mondjuk megértem miért, Ren okos, segítőkész, mindig másokat helyez előtérbe, fura stílusa van a többi lányhoz képest (mondjuk Emónak is, de ő most más), tehát nem picsagatyákba meg szoknyákba jár, meg úgy, hogy félig ki van a mejje (jövőbeni Ricsi, értsd lécci thx), mondjuk megnézném. Ja mi? De ő tényleg olyan lány, aki valamivel megfogja az embert. Szóval minden érzelmem félretettem akkor és azon voltam, hogy összehozzam őket. Közbe jött nekem Emó az életembe, aki azt hittem helyettesíteni fogja azt az űrt, plusz neki se jöttem rosszul én Dóri után, de nem.
11 napja, december 20-án C megkapott valami levelet, amibe Ren kiönti neki a szívét, blablabla, még írni is fáj róla, aztán összejöttek. Majd C elhúzott Amcsiba, tehát én értem, de baszki lesz egy Rened es elmész? Aztán itt kezdődtek a bajok.

-Ricsi én tényleg nem hiszlek már el!-sírta magát el Emó-Miért csiálod?
-Nemtom'-vontam meg a vállam ilyen leszarom stílusban. Hogy miért mit csinálok? Vedelek, szívok, tekerek. Belőni még nem löttem magam, de már cuccom is van a fiókba, csak erről Emó nem tud. A többit se előtte akartam csinálni, de mindig rosszkor jött és rosszkor ütött be.
-Ne csiáld ezt! Olyan naon rossz dolog ez! Utálom, mikor ilyen vagy!-kiabált velem könnyes szemekkel. Erre semmit nem tudtam mondani, majd kiszaladt Emó a szobámból, a házból és ott hagyott.

Igen ez ma történt délelőtt. Nem tudom mi üthetett belém, de amikor láttam, hogy Ren, hogy nézett Cortezre, majd mikor C elküldte nekem msn-en, hogy mi volt a levélbe írva elpattant nálam valami. Elsőre csak a pia és a cigi volt, majd Gomba tudott nekem szerezni füves cigit is, majd egyre többféle bogyót valami Puding nevű tagtól. Elv van valami Baszád nevű bandájuk, de nem is ez a lényeg. Később elkezdtem én is nagyba játszani, minél erősebbeket kezdtem el venni, majd vagy 2 napja beszereztem a heroint is. Nem tudom megtenném-e de végesetben muszáj lesz valamit magammal csinálni.

Délutánra már sikerült egy kicsit összeszednem magam. Bevettem vagy 2 Xanaxot, meg tusoltam, miközben Freak on a Leash-t hallgattam. Majd felkaptam valami nadrágot, egy KoRn feliratú pólót, és a fejemre tettem a fejhallgatóm. Írtam Emónak, hogy a megbeszélt időpontra érek elé.
Egy sárga-rózsaszín pöttyös nadrágot viselt egy rózsaszín felsővel és sárga cipővel. Ahogy megláttam elmosolyodtam, Emós volt. Szerettem őt, nagyon is, csak hiányzott az a megőrülök érted ha velem vagy, ha nem vagy velem érzés. A lány visszamosolygott rám, majd nyújtottam felé a kezem, de ahogy láttam a fején azt, hogy nem tudta eldönteni, hogy elfogadja e vagy ne, inkább leengedtem. Egy barom vagyok, Emó kurvára nem ezt érdemli, ugyanolyan szánalmas vagyok, mint az az elbaszott Dorián. Ha nem rosszabb.
-Sajnálom-suttogtam oda Virágnak, aki csak szomorúan rám mosolygott, majd megölelt.- Akkor megyünk?-kérdeztem végül. Erre már csak vadul bólogatott és, hogy ne csöndben menjünk elkezdett beszélni, valami MySpaces oldalról. Én csak nevettem rajta:)

Mikor elértük Renék házát, Klára, az anyukája beengedett minket, majd megdícsérte Virágot, hogy milyen szép színesen várja az Új Évet. Engem felküldtek életem értelméhez, khm akarom mondani Renhez. (Istenem Ricsi állj le! Csak elfogod baszni Emó életét újra..) Kopogás nélkül benyitottam, mert Klára azt mondta már készül egy ideje, szóval biztos kész van. Aha nem. Miután benyitottam Ren telibe szemben állt velem, a kedvenc (mármint nekem rajta) trapéznadrágjában és egy szál csipkemelltartóban. Eltudnám ezt nézni, az biztos.
-Jaj bocs Ren!-szabadkoztam, mikor megláttam a rákvörös fejét.- Anyud mondta jöjjek fel nyugodtan szólni, hogy itt vagyunk mert kész vagy, de ahogy látom nem-vigyorogtam rá.
-Öhm okés, de mint látod..-kezdte magyarázni zavarában (ómájgád zavarba hoztam :D), csak bólintottam, hogy vettem az adást és mielőtt kimentem volna jóól végigmértem. Tetszik. Nagyon tetszik.

Már ott voltunk Zsoltiék háza elött, mikor Emó gyors befutott, hogy neki pisilnie kell. Ketten maradtunk Rennel, ám mikor ő is indult volna be, megragadtam a karját és visszahúztam. Írnám, hogy nem tudom mi ütött belém, viszont az hazugság lenne. Elv egy ilyen napló bizbasz arra való, hogy ez ember kiöntse a szivecskéjét neki, szóval. Mikor sétáltam le Renék lépcsőjén gyors bevettem valamit, ami a zsebembe volt dugva.
-Várj! Beszélgessünk-mondtam neki gúnyosan vigyorogva.- Most úgyis csak ketten vagyunk!
-Ricsi, minden okés?-kérdezte. A válaszom nem. Kurvára nem. És hogy mi a bajom? Te és a legjobb haverom. Hogy miért? Mert kibaszott szerelmes vagyok beléd.
-Aha persze. Csak annyi, hogy C-vel nem illetek össze-mondtam ki. Megbántam? Meg. Jól esett? Gecire.
-Mivan?
-Hallottad. Csak átfog baszni, mint a többi lányt is-mondtam gúnyosan. Legjobb barátom a faszi, de ez igaz.
-Ricsi te szívtál?-kérdzete hitetlenül. LoL ez egyáltalan egy létező szó? Vagy na úgy kérdezte, mint aki szellemet látott. Na ez az.
A lány a válaszomra várt, de nem reagáltam semmit. Ezzel hivatalosan ő is rájött. Hurrá.
Ezek után fogta és kitekerte a kezét az enyéim körül és befutott ijedten.

Utálom magam, hogy mindenkit bántok és félnek tőlem. Nem akarom ezt. Ilyes fajta gondolatok jártak (akkor is) a fejemben. Kurva retek erősen belebasztam a lábam egy kőbe, aztán már ilyen minden mindegy nekem annyi alapon rágyújtottam. Na hát! Boldog Szilveszetert nekem!