|| ɢᴡᴇɴᴅᴏʟɪɴᴇ ||
- Ma sajnos nem tudunk együtt hazamenni, mert a nővérem és a barátja jön értem. - húztam el a számat, amint a mellettem sétáló barátnőmre pillantottam.
- Ha előbb tudom, hogy egy félisten fog hazavinni téged, akkor lehet, hogy bepofátlankodok a kocsiba és magamat is hazavitetem. - nyalt végig alsó ajkain Lana szemöldökét húzogatva, mint valami ringyó.
- Hülye vagy - nevettem el magam, bár nem tagadom, teljesen egyetértettem vele, ezt viszont még akkor sem ismerném be, ha fegyvert szegeznének a fejemhez.
Zidon Archer és a nővérem nagyjából fél éve járnak már, viszont nem hazudok, ha azt mondom, hogy azóta konkrétan minden nap együtt lógnak. Nem értem, hogy nem unják meg egymást és nem sokallnak be, mert azért a nap huszonnégy órájában is sok tud lenni a drágalátos nővérem, nemhogy napokon keresztül. Igazából már az első találkozásunkkor megfogalmazódott bennem, hogy Zidon milyen rendes, helyes jó pasi, de mivel a nővérem - és egyben legjobb barátnőm - pasijáról van szó, ezért igyekeztem nem úgy nézni rá, bármennyire is nehezemre esett.
- Még mindig nem vagy hajlandó elárulni, hogy hány éves Adonisz? - pillantott rám csillogó szemekkel és tisztában voltam vele, hogyha elárulom Zidon korát, még jobban szerelemes lesz belé.
- Huszonkettő. - mondtam, mire drámaian a szívéhez kapta kezét, miközben alsó ajkát filmbe illően beharapta.
- Kérlek mutass be neki, Gwen!
- Nem! Ő a nővérem barátja, szóval le lehet szállni róla - grimaszoltam a rövid hajúnak, mire felmutatta a középső ujját és közölte velem, hogy borzasztó barát vagyok. - Na, de megyek, mert úgy látom, hogy megérkezett a taxim - pillantottam az iskola elé beguroló tűzvörös autóra, amit még sötétben is simán ki lehet szúrni annyira rikít.
- Mázlista ribanc vagy! Gwendoline Miller! - köszönt el egy hatalmas öleléssel és egy puszival, ahogyan azt már minden egyes alkalommal csináljuk, mióta jóba lettünk.
- Jól van, jól van, inkább menj te is, nehogy lekésd a buszod. - nyújtottam ki a nyelvemet, majd egy hatalmas vigyor kíséretében indultam el a nővéremék felé, akik már vártak rám.
Vettem egy mély levegőt, mielőtt még beszálltam volna a hátsó ülésre, szokásomhoz híven Zidon mögé, mert valamiért az lett az én törzshelyem, amit senkivel sem vagyok hajlandó elcserélni, ha arról van szó. Utáltam, hogy a hasam azonnal görcsbe rándult, ha megláttam a fekete hajú srácot, arról pedig nem is beszélve, hogy illatától teljesen kikészültem, ezért ha nálunk tartózkodik, akkor ki sem mozdulok a szobámból. Szerencsére jól meg tudom játszani magam és el tudom rejteni az érzéseimet, szóval senkinek nem tűnt még fel, hogy már az első pillanatban megtetszett Zidon.
- Sziasztok - köszöntem nekik, miután becsuktam magam után a kocsi ajtaját.
- Szevasz, kislány - köszöntött Zidon szokásához híven, mire megforgattam a szemeimet, mert hiába szóltam már rá ezerszer, azért is így szólít.
Tudja, hogy ezzel ki tud kergeti a világból, szóval azért is így köszönt minden egyes alkalommal. Öt év van közöttünk, ami annyira nem vészes, de ezek csak számok, szóval nem értem, hogy miért esik ez neki jól, hogy lekislányoz.
- Szia, húgi - fordult hátra hozzám Stacy egy hatalmas vigyorral az arcán. - Milyen napod volt? - kérdezte, mire közöltem vele, hogy szar, mint általában mindig, amikor iskolaidőszak van.
- Nektek? - kérdeztem vissza, bár koránt sem volt most kedvem beszélgetni velük, inkább zenét szerettem volna hallgatni.
- Csak a szokásos - vonta meg a vállait a nővérem, mire eleresztettem egy apró, ugyanakkor szomorú mosolyt, mert ezek szerint már megint nem mentek be az óráikra. Remek.
A kommunikáció közöttünk pedig itt ki is fulladt. Elővettem a fülhallgatómat és az ablakon bámultam kifele, persze nem bírtam, hogy néha ne sandítsak az előttem ülőre a visszapillantóból. Szerencsére ő túlságosan el volt foglalva azzal, hogy a nővéremet szórakoztassa, ezért nem vett észre. Úgy érzem a mai délutánom ismét azzal fog telni, hogy valami sírós sorozatot nézek és sajnáltatom magam, amiért egyedül fogok meghalni, na meg azért is, mert nem én találkoztam előbb Zidonnal, hanem a nővérem.
Sziasztok drága olvasóim!❤️
Remélem elnyerte a tetszéseteket és velem (illetve Zidonnal és Gwennel) fogtok tartani ebben a kicsit sem egyszerű és hétköznapi szerelem kibontakozásában! ;)
Vote/Komment
<3
YOU ARE READING
Vétkes Vágyak
Romance- Na, végre beismered, hogy akarsz engem? Ha már múltkor olyan szépen kitértél a válaszadás alól. - És te beismered? - válaszoltam a kérdésére egy újabb kérdéssel, hogy ezzel is húzzam az időt a válaszadásra. - Én beismerem, Gwen. Tényleg akarlak...
