Mohapárnás palatető
kopog rajtad az eső,
hullámod pergő cseppje
halkan zuhan a lelkemre.
Szemem az udvarra mered
mozdulatlan a meleg,
ruhám foltos bölcsője
vöröslő ribizlik őre.
De egyre többen érkeztek
üvöltve, dörömbölve,
az ereszből ömölve
jéggel verték el szívemet.
