Mégsem véletlen...

3. Fejezet

-Amelia szemszöge-

Egész este nem tudtam aludni. Szinte egy percre sem hunytam le a szememet, majd valahogyan mégis bealudtam.

Liam bejött az ajtón, közelebb jött hozzám, én meg a falnak ütköztem. Nagyon közel voltunk egymáshoz. A testünk szinte összesimult.

A következő pillanatban már a lélegzetét megéreztem az arcomon, majd ajkai az enyémmel találkoztak.
Úgy éreztem, mintha megállt volna az idő. Liam nagy szenvedéllyel csókolt meg engem, majd megszakította a jelenetet, hogy a szemeimbe nézhessen az ő méreg zöld szemeivel.

-Szeretlek Amelia Myers-

Meghallottam az ébresztőm hangját, majd felkeltem.

Basszus, én Liam Anderson-al csókolóztam álmomban?!

Pár perc múlva már nem törődtem a gondolataimmal, inkább készülődni kezdtem, majd az iskolába vettem az irányt.

A buszon megint a furcsa álmomon ábrándoztam. Nagyon valóságosnak tűnt. Liam ajkai olyan finoman simultak az enyémhez, hogy úgy éreztem mintha felhőket csókolnák.

Mikor az iskolába értem, találkoztam Liam szemeivel, de egyből elkerültem őket, majd véletlen egy fiúba ütköztem. Noah karjaiban találtam magamat, és ahogyan a sötét zöld szemeivel bámul engem.

-Jól vagy?- Kérdezte Noah, miközben tekintetét végig futotta rajtam.

-Bocsánat, nem vagyok magamnál ma- kezdtem a mentegetőzést.

-Semmi baj, csak jobban vigyázz magadra kiscsillag- mondta kedvesen.

Erre a mondatára elkezdtem elvörösödni, majd a barátnőm felé keztem el sétálni.

-Szia csajszi! Látom megismerted Noah-t- kezdte hülyeségét velem.

-Csak megcsúsztam!- emeltem fel a hangomat egy kicsit.

-A karjaiba?- folytatta a viccelődését.

-Kayla, fejezd be. Ma ehez nagyon nincs kedvem- szedtem össze magam, majd leültem mellé.

-Jólvan, bocsi- kezdett sajnálkodni a barátnőm, majd átölelt, jelezve, hogy őszintén kér bocsánatot.

Pár perc múlva úgy éreztem, mintha valaki bámulna, ezért megfordultam, és Liam tekintetével talákoztam. Olyan volt, mintha meg akarna ölni a szemeivel. Talán féltékeny amiért Noah-val beszélgettem? Van rá esély.

Mire vége lett az órának, Noah odajött hozzám, hogy meghívjon egy buliba, mire én igent mondtam.

Éreztem, ahogyan Liam szemei lyukat fúrnak belém, de nem érdekelt. Amúgy is muszáj volt egy kicsit kiereszteni a gondolataimat, szóval ez a kis buli most jól jött.

Hazaérve, már elkezdtem keresni egy kis egyszerű alkalmi ruhát. Egy fekete koktél ruhára esett a választásom, aminek a szoknya része a combom feléig ér, majd leültem az íróasztalomhoz, és elkezdtem tanulni.

Mikor ránéztem az órámra, este 6 órát mutatott, ezért elkezdtem készülődni.

A ruhát felvettem, ami ráfeszült a testemre, majd a tükör felé néztem, hogy megcsináljam a sminkemet. Húztam egy kis fekete tust, raktam fel műszempillát, egy kis csillámos port is kentem a szemhéjamra, majd egy szájfénnyel egészítettem ki az egészet. A hajamat pedig leengedtem és nem csináltam vele semmit, mert eleve egyenes volt.

A magassarkúmat vettem fel, amikor hallottam a telefonomat rezegni. Noah volt az. Felvettem a telefont, majd bele is szólaltam.

-Szia! Mit szeretnél?-