A bátyám haverjai || Bruno X Spacc FF. (+18) || Befejezett

XIII. Fejezet - Szakítanunk kell..

-Nos, a felvételeken jól látszik mi történt. - Nézte a bíró a kivetítőn az egyik térfigyelő kamera videóját. Miért kell nekem minden szörnyűséget kétszer átélnem?

-Szégyelld magad, mit tettél!? - Vágta pofon az anyukája a lányt aki megdobott a kővel.

-A sértetten is jól látszik a sérülése, még másfél hét után is tehát a sérülés nyolc napnál tovább tartó.

A lányra néztem, nézze csak meg mit művelt. Halkan zokogott, taknya-nyála egybefolyt már. A két lánynak 340 óra közmunkára kell mennie mivel kis korúak, az egyik 17 még a másik 16 éves. Amikor vége lett a tárgyalásnak fel álltam, felvettem a napszemüvegemet. Bruno összekulcsolta ujjainkat és kimentünk a teremből. Milo is velünk volt mivel ő is tanú volt, elég nagy port kavart ez az egész ügy mióta Laci is felszólalt így újságírók is voltak bőven az épület előtt. Rengeteget és rengetegen kérdeztek egyszerre de nem szólaltam meg, Bruno a vállamat ölelte és úgy mentünk a kocsihoz. Beültünk hátra és sóhajtva levettem a napszemüveget a fejemről, sötétített volt az ablak így kinéztem rajta és a kisebb tömeget néztem ahogy lassan megyünk, hogy ne üssünk el senkit. Amikor kiértünk az útra végre gyorsabban mentünk, Milo vezett és néha rám nézett a visszapillantóból.

***

Kinyitottam a sütőt, hogy megnézzem hogy áll a lasagne. Közben halkan dúdoltam a zenét ami a kis hangszórón ment amire a telefonomat csatlakoztattam rá, egy Youtube lejátszási lista ment. Visszacsuktam a sütő ajtaját és levettem a sütőkesztyűt, megittam a maradék teámat majd átmentem a nappaliba ahol Bruno a kanapén ült a laptopjával az ölében.

-Szerintem húsz perc és kész a kaja! - Ültem mellé mosolyogva mire gyorsan lehajtotta a laptop tetejét, felvontam a szemöldökömet.

-Oké. - Mondta megköszörülve a torkát.

-Mi volt az?! - Néztem rá.

-Semmi. - Sóhajtva nézett rám.

-Aha.. - Nevettem halkan. - Akkor azért csuktad le ilyen gyorsan?

-Milla. - Sóhajtott és megdörzsölte az arcát. - Beszélnünk kell. - Nézett rám, megbánást olvastam le a tekintetéről.

-Igen? - Kérdeztem halkan, kezdtem kényelmetlenül érezni magam.

-Lacival sokat beszéltünk az elmúlt pár hétben mióta volt a tárgyalásod.. - Bámult maga elé.

-Ez tök jó! - Mosolyogtam rá és megfogtam a kezét.

-Úgy döntöttünk újra összeállunk. - Nézett rám ismét, összeráncolt szemöldökkel nézzem rá.

-Igen? - Nevettem. - Szerintem ez nagyon jó, én nagyon örülök és biztos a rajon...

-Szakítanunk kell.. - Vágott a szavamba, mint amikor gyorsan tépik le a gyantacsíkot.

-...gók is örülni fognak.. - Fejeztem be a mondatomat halkan. Vérszagot éreztem az orromban. - Szakítani? - Suttogtam.

-Sajnálom. - Sóhajtott. - Csak úgy fogunk tudni együtt működni Lacival, ha mi nem maradunk együtt.. - Nyelt nagyot. Lehajtottam a fejemet és a kezeimet néztem amik az ölemben pihentek, kezdett homályosodni a kép ahogy gyűltek könnyeim. - Sajnálom, bébi.. - Mondta nagyon halkan és fel állt a kanapéról, el sem hittem amit mond. Megpuszilta a fejem búbját majd felvette a cipőjét és a kabátját, kiment az ajtón becsukva maga után. Miért történik ez velem?

* Milo szemszöge *

Petivel épp egy kurva jó alapon dolgoztunk, közben Burger King-es kaját ettünk.

-Na, helló! - Vettem fel a telefont amikor Bruno hívott. - Mizu, tesó?

-Szakítottam a húgoddal. - Mondta halkan, megálltam a rágásban és felvontam a szemöldökömet.

-Miért? Mi történt már megint? - Sóhajtottam.

-Újra összeállunk Lacival és csak így működhet újra a BXS, ha Milla nem a barátnőm. - Sóhajtott nagyot.

-Szórakozol, bazd meg?! - Álltam fel hirtelen, Peti rám nézett.

-Mi van? - Kérdezte is egyből de leintettem.

-Nem szórakozom.. - Sóhajtott. - Eljöttem a lakásból, azért hívtalak, hogy menj oda légyszi és segíts neki meg ilyenek.. Én nem bírom ezt végig nézni.. - Motyogta.

-Ez csak kifogás.. - Nevettem. - Megint a Sárival kavarsz, engem nem baszol át.. - Mentem a fogashoz és levettem a kabátom.

-Nem, tényleg nem.. - Mondta védekezően.

-Hát kurvára nem hiszek neked, Bruno. - Mentem ki a lakásból és lekocogtam a lépcsőn. - Annyira tudtam, hogy ez lesz..

-Csak menj a lakásomra, légyszi.. - Sóhajtott.

-Szét verem a pofádat, ha ezek után még egyszer a húgom közelébe mész. - Mondtam majd kinyomtam, beültem a kocsiba és elindultam a lakása felé. Remélem Kamilla jól van.

* Kamilla szemszöge *

Kivettem a lasagne-t a sütőből amikor kész lett majd a szobába mentem és elkezdtem összepakolni a cuccaim. Fogalmam sincs miért nem sírok, talán már nem is tudok annyit bőgtem. Mikor végeztem a szobában átmentem a fürdőszobába és ott is összeszedtem minden cuccomat, mikor kopogtak sóhajtva mentem az ajtóhoz. Milo nézett rám sóhajtva majd átölelt, viszonoztam ölelését és a bátyám mellkasába bújtam.

-Már nagyjából összepakoltam. - Mondtam halkan, felnéztem rá sóhajtva. - Költözhetnék hozzátok? Nem akarok anyáékhoz menni..

-Persze! - Mondta és bejött majd segített a maradék cuccaimat összepakolni.

***

A teámba szürcsöltem és a tévét néztem Petrával, Milo elment Petivel stúdiózni. Nem igazán beszélgettünk Petrával, most talán ő is jobbnak látta, ha csöndben maradunk és csak tévézünk. A telefonomra néztem amikor felvillant a képernyője, Laci írt. NAgyot sóhajtva olvastam el, annyit írt, hogy ő nem kérte ezt Brunotól. Nem tudja miért szakított velem de sajnálja, vigyázzak magamra.

-Elmegyek fürdeni. - Mondtam és fel álltam.

-Rendben.

Nézett rám Petra sóhajtva, először a kis szobába mentem ahova ideiglenesen beköltöztem és kitúrtam a bőröndömből tiszta fehérneműt és pizsamát. A törölközőmet is megfogtam majd a fürdőszobába mentem, becsuktam az ajtót és megengedtem a forró vizet. Magamat néztem a tükörben, a szemem már egész jól meggyógyult. Csak bámultam magam. Annyi mindent megszenvedtem a fiúkért és miattuk, most meg vége. Mindkettő kizárt az életéből, még csak nem is én őket. Levetkőztem és elzártam a csapot amikor már elég sok víz lett a kádban, a vízbe léptem. Egy kicsit bizsergett a bőröm mert forróbb volt a víz a kelleténél de bele ültem, jól is esett meg nem is. Felhúztam a lábaimat és átkaroltam őket, a homlokomat a térdeimre támasztottam és lehunytam szemeim. Az életem romokban.