A bátyám haverjai || Bruno X Spacc FF. (+18) || Befejezett

VII. Fejezet - A csúcsról a mélybe, újra..

Tegnap este értünk haza Dubajból, összesen 3 napot voltunk el utazással együtt. Haza érve anyáékkal közöltem, hogy Brunoval járunk és szeretnék hozzá költözni, hogyha meg volt az utolsó pszichológiai kezelésem is ami ma fog megtörténni szóval már alig várom az estét.

-Jó napot! - Mondtam a dokinak mikor bementem.

-Szervusz, Kamilla! - Mosolygott rám kedvesen. - Ülj csak le, elérkeztünk az utolsó órára!

-Hála istennek! - Nevetve ültem a kanapéra. - Már ne vegye sértésnek! - Néztem rá.

-Semmi gond! - Legyintett nevetve. - Az a jó, ha nem találkozunk többet! - Mosolygott. - Hogy érzed magad? Ki vagy virulva!

-Brunoval összejöttünk. - Mosolyogtam rá. - Holnap össze is költözünk!

-Ez remekül hangzik! - Mosolygott. - És mi van Lacival?

-Oh, hát Lacival csak barátok maradtunk.. - Nevettem halkan.

-Meg kell kérdeznem valamit ami kellemetlen lehet számodra. - Nézett rám.

-Igen? - Kérdeztem halkan.

-Le is fekszel Brunoval? - Kérdezte kíváncsian.

-Igen. - Néztem rá, a körömlakk lepattogzott ahogy piszkáltam a körmömet.

-És hogy érzed közben magad, nem idéz fel benned valamit azzal az estével kapcsolatban? - Kérdezte, lehajtottam a fejemet.

-Nem akarok erre válaszolni. - Mondtam halkan.

-Akkor azt írom a papírra, hogy további kezelést ajánlok. - Sóhajtott. - Válaszolnod kell, Kamilla.

-Jó. - Sóhajtottam. - Csak kellemetlen erről beszélnem..

-Muszáj lesz, tudnom kell hogy vagy. - Sóhajtott megértően.

-Hát, már nem olyan a szex mint azelőtt.. - Mondtam halkan. - Néha beugranak képek amiktől nem tudok ellazulni de Bruno mindent megtesz. - Néztem fel rá. - Mármint észre veszi, ha kizökkenek és akkor.. - Pirultam el kissé. - Szóval..

-Értem, segít újra ellazulni. - Mosolygott. - Ennyire részletesen nem kell elmondanod, ez így is elég!

-Rendben. - Fújtam ki magam, még ennyit sem akartam elmondani mert szerintem semmi köze ehhez.

-Ez jó, remek hír! - Írogatott sebesen a füzetébe. - Még egy kérdésem van, aztán hagylak!

-Oké. - Vártam a kérdést.

-Mit gondolsz, milyen hatása van ennek az életedre? - Nézett rám. - Változtatni fogsz valamin?

-Öhm.. - Néztem rá. - Nyilván nem állok szóba idegenekkel de nem fogok remeteként élni, mindenképpen tanultam az egészből.

-Rendben, ha úgy érzed még is csak beszélnél valakivel akkor hívj bármikor! - Mosolygott kedvesen, bólintottam mosolyogva. Alig vártam, hogy leléphessek.

***

Amíg kezelésen voltam Andi az összes cuccomat ide hozta anyámékhoz mert haragszik rám még mindig és amúgy is elköltözök onnan Brunohoz. Azért ilyen hamar nem akartam. Most megint lehetek az anyáméknál napokig, Bruno írt nekem haza felé, hogy még pár napot várjunk ezzel az egésszel bár nem értem miért. Ettől függetlenül én összepakoltam pár cuccomat egy utazó táskába és átmentem Brunohoz, kopogtam és alig vártam, hogy ajtót nyisson de nem nyitotta ki. Hallottam bentről zajokat szóval kopogtam újra, egy női nevetést hallottam. Dejavum van. Dörömböltem már az ajtón mire hallottam Bruno hangját, hogy jön már. Most már nagyon kíváncsi voltam, hogy kivel van. Amikor végre kinyitotta az ajtót lesápadt, én csak elmosolyodtam halványan.