A bátyám haverjai || Bruno X Spacc FF. (+18) || Befejezett

XVII. Fejezet - Nem lesz baj, ígérem

Végül lemondtam a találkozót Rolanddal mert Bruno írt, hogy találkoznunk kell. Bevallom őszintén rohadtul féltem vele találkozni és nem akartam de tudni akartam mi a fasz történt. Anyáéknak viszont azt mondtam, hogy Rolanddal találkozom szóval remélem nem lesz ebből gond később. Jobban összehúztam a kabátom mert kicsit fáztam, valószínűleg az idegesség miatt is. Amikor lelassított mellém az az autó amit Bruno átküldött, hogy kibérelt kinyitottam az ajtót és először benéztem mielőtt beszálltam volna.

-Szia.. - Mondtam Brunonak sóhajtva.

-Szia, bébi. - Mondta halkan, becsatoltam a biztonsági övemet.

-Ne hívj bébinek. - Néztem rá. - Közöd van ahhoz ami történt velem? - Csaptam a lecsóba egyből.

-Részben de én ezt nem így akartam. - Nézett a szemembe, félelmet láttam a szemében.

-Mi?! - Gyűltek könnyeim. Azt hittem azt mondja nincs hozzá köze és ez csak félre értés.

-Megmagyarázom. - Indult el a kocsival, légzésem szaporább lett.

-Vigyél haza! - Kiabáltam rá sírva.

-Kamilla, nyugodj meg csak leparkolok nem viszlek sehova.. - Motyogta és tényleg félre állt, ahogy rám nézett megakartam őt ütni de elhajolt és elkapta a kezemet. - Légyszíves, elég! - Kiabált rám.

-A poklot éltem meg az elmúlt napokban miattad.. - Nevettem hisztérikusan. - Még is mi a faszt akartál?! Megöletni, bazd meg?! - Karmoltam meg őt durván, elengedte felszisszenve a kezemet.

-Nem.. - Csapott a kormányra kiakadva. - Csak azt akartam, hogy elraboljon az a csávó  de én nem tudtam, hogy bedrogoz majd és megerőszakol bassza meg.. - Nézett rám, könnyei potyogtak mindkettőnknek. - Én nem ezt akartam, sosem tennék veled ilyet.. - Mondta remegő hangon.

-Mit gondoltál, te hülye barom? - Nevettem. - Felbéreltél valakit, hogy elraboljon! - Kiabáltam. - Majdnem meghaltam, bazd meg.. - Mondtam erőtlenül és próbáltam kinyitni a kocsi ajtót de le volt zárva. - Engedj ki. - Suttogtam, alig kaptam levegőt.

-Én ezt nem akartam... - Motyogta. - Én ezt nem akartam.. - Mantrázta újra.

-Engedj már ki!

Kiabáltam újra, kicsatoltam magam ahogy hallottam kattanni a zárat. Szinte kiestem a kocsiból az utcára ahogy levegőért kapkodtam, szerencsére senki nem volt a közelben mert egy mellék utcában állt meg. Gyorsan fel álltam és miután leellenőriztem, hogy nálam van-e a táskám sietősen indultam el haza felé. Hátra néztem de a kocsi nem mozdult sehova, Bruno kiszállt és nézte ahogy elmegyek. Lehajtotta a fejét és a teste rázkodótt, sírt. Szinte már futottam amikor az utcánkba értem, lelassítottam ahogy megláttam egy rendőr autót a házunk előtt. Gyorsan elővettem a telefonomat és feloldottam a képernyőt, anya hívott többször is és Roland is. 

-Baszki.. - Motyogtam majd a házunk felé mentem, kifújtam magam és bementem a házba. - I..Itt vagyok! - Mondtam bizonytalanul, a nappaliban volt az egész családom és Roland.

-Hol voltál, Milla? - Kérdezte egyből Milo. - Mert az elég egyértelmű, hogy nem Rolanddal találkoztál..

-Miért hazudtál és hol voltál? - Kérdezte anya sóhajtva, Rolandra néztem aki fejét csóválva nézett rám. 

-Csak féltem azt mondani, hogy egyedül megyek valahova.. - Sóhajtottam halkan. - Csak sétáltam egyedül, ennyi. - Néztem rájuk.

-Tegnap este felhívtál és azt mondtad beszélni akarsz velem, Kamilla mi az amit nem mondasz el? - Kérdezte Roland.

-Csak beszélgetni akartam valakivel, ennyi. - Vontam vállat. Nem köpöm be Brunot. 

-Egyébként Bruno reggel bejött az őrsre. - Nézett rám, nagyot nyeltem. - Egészen véletlenül nem vele találkoztál? - Nézett a szemembe.

-Vele voltál, ugye? - Kérdezte Milo is, aprót bólintottam.

-Mit mondott neked? - Kérdezte egyből Roland. - Kamilla, most éppen akadályozod a nyomozást ami bűncselekmény. - Mondta halkan.

-Nem ezt akarta. - Mondtam halkan, leültem a kanapéra és a kezembe temettem az arcomat.

-Ez az ő műve!? - Akadt ki Milo. - Tuti kinyírom azt a faszt..

-Ő is ugyan úgy ki van borulva, nem ezt akarta csak egy poénnak szánta az egészet.. - Néztem Milora. 

-Jó kis poén, majdnem meghaltál.. - Kiabált rám Milo. - Felfogod azt ami történt veled? - Nézett a szemembe.

-Kurvára megérdemeltem az egészet.. - Mondtam magam elé nézve, könnyeim potyogtak. 

-Miket beszélsz, lányom? - Kérdezte anya nagy szemekkel majd leült mellém.

-Egy kibaszott ribanc voltam, összefeküdtem mindkettőjükkel és fent voltam egy pornó oldalon is.. - Nevettem halkan. - Nem tudom meddig fajult volna a dolog, ha ez nem történik meg.. - Zokogtam halkan.

-Miket.. Miket beszélsz? - Kérdezte anya halkan, a kezét a szája elé kapta és Milora nézett.

-Oké, követtél el hibákat de ezt senki nem érdemli meg, Kamilla. - Térdelt elém Milo, kezei közé fogta az arcomat. - Ilyet senki nem érdemel, érted!? - Nézett a szemembe.

-Andi elmondta, hogy zsarolt téged Bruno. - Nézett rám Milo. - Ez is igaz?

-Igen. - Sóhajtottam nagyot és szipogtam egyet, Roland a zakója zsebébe nyúlt és adott nekem pár darab zsebkendőt.

-Bocsánat, hogy bele szólók de akkor Bruno tudja, hogy ki tette ezt veled? - Sóhajtva guggolt le Roland Milo mellé.

-Gondolom.. - Fújtam ki az orromat. - De nem akarom, hogy Bruno bajba kerüljön. - Néztem rá szipogva.

-Hát, ha nem csukják le akkor én verem agyon. - Mondta Milo.

-Ha ellene nem teszel feljelentést és ő elmondja, hogy ki tette ezt veled akkor nem kerül bajba. - Mondta Roland.

-Ezek után miért véded őt, lányom? - Kérdezte anya.

-Mert te nem láttad, hogy milyen állapotban van, anya. - Forgattam meg szemeim. - Borzasztóan érzi magát és ő nem ezt akarta, sosem tudna ártani nekem!

-Hol van most Bruno? - Kérdezte sóhajtva Roland. - Ettől függetlenül le kell őt tartoztatnunk amíg a tárgyalások folynak majd, sajnálom. - Állt fel.

-Nem tudom hol van de azt mondtad nem esik baja.. - Könnyeim ismét potyogtak.

-Nem esik baja de ennek ez a menete, Kamilla. - Sóhajtott. 

-Egy bérelt kocsival jött értem.. - Mondtam halkan és elővettem a telefonomat, éppen megakartam mutatni amit beszéltünk amikor kopogtak. Milo ment ajtót nyitni, fel álltam a kanapéról.

-Na, éppen időben barátom. - Mondta Milo, lesütöttem szemeim. 

-Én nem ezt akartam. - Jött be Bruno, sírt amitől a szívem szakadt meg.

-Jogában áll hallgatni.. - Mondta Roland és Bruno mögé ment, hátra húzta mindkét kezét. - Minden amit mond, felhasználható Ön ellen a bíróságon.. - Folytatta miközben megbilincselte, oda léptem Brunohoz és a homlokom az övének döntöttem.

-Nem lesz baj, ígérem és én nem haragszom rád! - Mondtam csukott szemmel, kezem a tarkójára tettem.

-Annyira sajnálom, bébi! - Suttogta.

-Tudom. 

Mondtam halkan és hátra léptem tőle, zokogva néztem ahogy kivezeti őt Roland. Milo átkarolta a vállamat és a karomat simogatta sóhajtva, a szívem szakadt meg ahogy beültették őt a rendőr autóba.