Alex kitalálta, hogy nézzünk együtt, egy filmet, semmi kedvem nem volt hozzá, főleg, hogy Tom is itt van, feszengtem, nem éreztem jól magam nem lehetek önmagam, ha itt van ez, a szerencsétlen.
- Melissa hozz, egy kis nassolni valót - mondta, Alex.
- Oké - mondtam szememet megforgatva, majd, a konyhába vettem, az irányt.
Egyik tálkába mogyorót öntöttem, még, a másikba egyéb sósat, egy nagyobb tálkába pedig vajas ízesítésű popcornt tettem.
- Nem láttalak még erre - mondta, Georg hírtelen mellém teremve.
- Anyuék halála óta nem itt élek - haraptam ajkaimba.
- Oh ez így érthető - mosolyodott el.
- Még mindig hihetetlen - torpant meg hirtelen.
- Mégis micsoda??? - kérdeztem értetlenkedve.
- Az, hogy te meg Helena testvérek vagytok, te, olyan szép vagy, ő pedig.....
- Ő pedig??? Ő pedig milyen Georg??? talán csúnya??? Csupán azért, mert szüksége van azokra, az eszközökre??
- Nem....
- Mindegy, nem érimeg veled veszekedni - mondtam, majd ott hagytam magára.
Az üveg asztalra helyeztem, a tálkákat, majd megindultam ki felé, de valaki megállított, de, az a valaki nem Georg volt, nem is , a bátyám akitől megérdemeltem volna, egy alapos fejmosást, henem Tom.
- Nem maradsz itt???
- Nem, nincs kedvem - mondtam, majd felrohantam, a szobámba.
Minden vágyam az, hogy ez, a 4 srác végre elhúzzon innen. Nem elég, hogy most félig - meddig rá jöttek titkomra, de még célozgatnak is, a csunyábbik énem felé. Elegem van már, a folyamatos lenézésből, kiközösítésből, és abból is , hogy nem lehetek önmagam. Két hónap, két isten verte hónap és eltakarodok, ebből, az iskolából. Távol leszek Tomtól, és annak idióta haverjaitól, és azoktól is, akik bántanak engem.
Unatkoztam egyedül, a szobámba, nem találtam, a helyem, olyan máshogy éreztem magam, ennyire csúnya lennénk??? Ennyire undorodnak tőlem, az emberek??? Miért??? Csak, azért mert, egy kicsit más vagyok??
Az emeleten lévő nappaliban leültem, az ablakpárkányra, s csak kifelé bámultam, a hatalmas ablakon, este volt már, sötét, csend. Olyan hátborzongató, mégis olyan békés, senki sem járt, az utcán, egy autó zajától sem zengett, a környék mindenki aludt.
- Csatlakozhatok?? - csapta meg, a fülem, egy lágy férfi hang, mire, én egyből oda kaptam, a tekintetem.
- Georg bántott meg?? - kérdezte, Tom, miközben leült, velem szemben lévő fotelban.
- Nem illetve igen, csak nem engem, a húgomról mondott, egy pár sértő megjegyzést.
- Biztos nem úgy gondolta.
- De épp úgy gondolta, ahogyan elmondta, és ez, a probléma.
- Közel állsz hozzá??? Mármint Helenához??
- Mondhatni.... Anya halála után csak rám számíthat, és a testvéreimre.
- Értem, és amúgy hol élsz??? Máshol élsz??
- Egy közeli városban egyetemen vagyok.
- Milyen szakon???
- Kommunikáció.
Beszélgetni kezdtünk Tomml minden féle értelmetlen dolgokról, szó volt hobbiról, jövőről, szerelemről. Fura volt ez, az egész jól éreztem magam Tommal, most kedves volt, vicces nem úgy mint általában. Boldog voltam úgy éreztem szert tettem, egy barátra, illetve remélem, csak, az, a baj, hogy, nem mondhatom el neki, az igazat.
- Jó volt beszélgetni veled - mondta, rám mosolyogva.
- Veled is, szia Tom - mondtam, mire ő magához ölelt.
Nem kicsit lepődtem meg, de vissza öleltem neki.
